Murphy szerint a világ
Budapesten járt a messze földön híres Kevin M. Murphy professzor, aki abból az alkalomból, hogy átvette a Rajk László Szakkolégium által alapított Neumann János díjat, hosszú interjút adott a Magyar Narancsnak. Tudatlanságunk fátylai szaggatva értésünkre adta a professzor, hogy a válság igen komoly, utoljára 1982-ben volt hasonló, de a jelenlegi talán nagyobb. Megnyugtató volt tőle hallani, hogy a válságban nincs semmi különös, hiszen ahol fejlődés van, ott buktatók is vanak. Mint egy másik közgazdász kollégája, Joszif Visszarionovics szokta volt mondani, ahol vágják a fák, ott hullik a forgács. Murphy óva int attól, hogy az állam költsön a szélessávú internet bevezetésére a vidéki területeken, kiterjessze az egészségügyi ellátását vagy befektessen a megújuló energiaforrásoka. Ezek a pénzek csak elvonnák az erőforrásokat más tevékenységekről. Nem mondja meg hogy, melyek lennének ezek a más tevékenységek, de sejteti,hogy az ő fizetését, utazásait, tudományos-kutató munkáját mindenképpen ide kell érteni. Az ő tevékenysége pótolhatatlan. Tudja és mondja, hogy a kapitalizmus egyáltalán nem tökéletes, s ha a piacon valami balul üt ki, akkor annak következményei széles körben érzékelhetők. Az emberek mindenképpen meghalnak. Vagy előbb,vagy utóbb. De ennél jobb rendszer nincs. Legfeljebb belepusztul a világ. Na és?
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
június 15, 2009 @ 6:27 de. • válasz erre
Ó a mikroökonómia bajnokai! E nagyszerű tudósok, akik oly fontos dolgokkal foglalkoznak, minta fogmosás gazdaságtana, vagy annak megállapítása, hogy májzsugorban nem érdemes meghalni, mert a többi szervünk még ép (nem tudom melyik hülyénél olvastam, de tényleg ezt írta…) tehát, e nagyszerű tudósok munkái jól példázzák, hogy két végtelen dolog létezik: az egyik a világmindenség, a másik az emberi butaság.
Továbbá jól példázzák azt is, hogy a mai egyetemeken gyakorlatilag bárkiből lehet professzor, aki tud angolul és tud furcsán nézni. A nézés fontos, mert a szem a lélek tükre. Bár e jeles férfiak esetében inkább a tükör lelke, mivel tükörként sugározzák vissza a rájuk vetülő hülyeségeket.
Sokan hiszik azt, hogy az emberi szellemnek, az egyedfejlődéshez hasonló korszakai vannak/voltak, így gyermekkor, ifjúság és felnőtt kor is. (E nézet hívei nem szívesen gondolnak azonban az ez után következő fázisra, ugyismint, aggkori elhülyülés, demencia, avagy Parkinson-kór) Ennek értelmében jelen korunkban a szellem az elmegyógyászati korszakában tart. Páciensünk, képtelen a lévén feldolgozni a korábban, saját maga által, illetve saját ostobasága által előidézett traumákat, súlyos mániás-depressziós állapotba esett. Miután egynél több ható-tényező, vagy ok következményeit képtelen ésszel felérni, nekilátott a többi ok felszámolásának és ez a munka három agysejtjéből legalább kettőt alaposan túlterhelt, agyműködése, ha volt olyan, összeomlott. Az egy dollár meg két dollár az hány dollár típusú kérdések – melyek a lét értelmét feszegetik – megválaszolásra kerülnek, így a világ, s benne professzorunk, kerek egésszé válik. Már csak azt nem tudom – bár tartok tőle, hogy van válasz erre is – érdemes -e megőrülni?
június 15, 2009 @ 6:51 de. • válasz erre
A világ persze, ha lesz, ha nem lesz kapitalizmus ki fog pusztulni. Választás nem a vég bekövetkeztét illetően van, hanem hogy előtte mi történik. Sokat szenvedve, vagy vidáman kacagva múlunk ki. Esetleg gyorsan, vagy lassan. Stb. Az, aki megtanul a kapitalizmusban élni az picit vidámabban, picit lassabban, amíg, ahol kapitalizmus van. Aki megtanul hülyéskedésből élni az egy picit jobban, lassabban, amíg, ahol az emberek hülyéskedésből élnek. Itt és most a második út kínál jobb esélyt. De ettől még létezik a kapitalizmus és a hülyéskedés közti verseny.
június 15, 2009 @ 6:55 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#1): hogyne!
Csak mértéke és módja kérdéses, erre – a maradék ép elme felhasználásával – érdemes ügyelni. Nem mindegy ugyanis, hogy őrültként ugyan, de úgymond gyógyít, vagy más őrültek gyógykezelik. 
június 15, 2009 @ 8:38 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Sajnos – itt és most – nem hülyéskedésről van szó, hanem igazi, mélyen átélt, zamatos hülyeségről. A hülyéskedés azt tételezi fel, hogy amúgy ép elméjű emberek, különböző okokból, úgy tesznek, mint akik nem azok. Itt és most, ennek pontosan az ellenkezője történik.
Murphy professzor sem hülyéskedik – véresen komolyan gondolja. Pont, mint az ötvenes, hatvanas évek szovjet partizánfilmjei. Sokáig azt hittem, serdületlenként, hogy ezek paródiák, jókat is röhögtem rajtuk, megrendítő felismerés volt, mikor rájöttem, hogy komolyan gondolják.
június 15, 2009 @ 9:13 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#5):
Világos. Én annyival gondolom másként, hogy azt is el tudom képzelni, hogy vannak, akik azért mondanak hülyeséget – komoly átéléssel – mert az, az érdekük. Az, az érdekük, hogy hülyeséget mondjanak. Az a munkaköri kötelességük. Mert ezzel tartják fenn az intézményüket. Hogy ne menjek világgá példáért, ha egy metró megállókat építő cég metró megállókat tervező mérnöke azt mondja, hogy jó ötlet 100 méterenként megállót építeni – komoly átéléssel – lehet, hogy a pali hülye, de lehet, hogy nem, csak ez az érdeke. Hasonlónak gondolom a helyzetet a tudományban, a művészetben, stb.
június 15, 2009 @ 9:24 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#4):
Sajnos azt hiszem, a helyzet azáltal bonyolultabb, hogy a hülyeség ellenkezője is hülyeség. Jól látjuk, felteszem, Morphy hülyeségét, de az övénél is jóval nagyobb hülyeség az autópályán megfordulni. Vagy a fordulatot azzal a kegyes hazugsággal összetéveszteni, hogy azt mondjuk fordulunk, és közben a lehajtó sávba kanyarodunk, és csak arra várunk, hogy újra elinduljon a forgalom.
Csak egy lépés választ el bennünket, hogy azzal érveljek, ha jobb, akor Bécsbe jár fridzsiderért a magyar, ahhoz pedig euro kell, és még egy lépés és a fridzsider szocializmus vita érvanyagát kezdenénk ismételgetni…
június 15, 2009 @ 2:04 du. • válasz erre
Mi volna, ha az egyik hülyeséggel szemben nem a másik hülyeséget, hanem az eszességet hoznánk fell ellen-alternatívaként? Miért törvényszerű, hogy Murphy vagy Sztálin között kell választanunk?
június 15, 2009 @ 5:02 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
Egyrészt ha egyből meg tudnánk tenni, az csoda lenne, másrészt azt próbáljuk! Az esszességet hozni fel ellen-alternatívaként. Csak aztán kiderül, hogy az ellen-alternatíva sem az igazi. Ennek két oka van:
1/ valószínűleg antropológiai adottságunkból fakad, hogy ha rájövünk arra, hogy valami hülyeség, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezen a nyomvonalon egyből az igazsághoz/eszességhez és nem egy másik (szerencés esetben kisebb) hülyeséghez jutottunk el.
2/b Nem istenek vagyunk, hanem emberek, úton az ősembertől az istenülés felé, de még mindig az előzőhöz jóval közelebb, aminek van egy külön oka:
3/a A mi kultúránk úgy kondicionál, hogy hajlamossá válunk kevésbé figyelni arra, ami belül van, és az egészet összetéveszteni a külcsínnel. Tőlünk keletebbre szinte fordítva. Ha nem is hülyeség mindkettő, de egyik sem az igaz.