Ps: egyébként tényleg nehéz napom volt. :-/

Legutóbb ma Antira kommentjét a metrón utazva mobilról csak engedélyeztem (valami hiba volt a rendszerben, nem ismerte fel, hogy regisztrált). Amúgy, ha utazom épp, rendszeresen.

6: “Csak hogy én a projektről egy árva szót, ami nem sok annyit nem írtam.”

2: “A kétségeknek, mint mindig – e projekt esetében is – helyük van az életben, de nincs mit tenni,”

És ennek az értelmezési különbségnek lehet következménye, hogy én azt gondolom, hogy lehet mit tenni, ha az tett, hogy az ember megjegyzi, ha valamit fölösleges pazarlásnak lát. Megjegyeztem, Te elmondtad mindazt, amit nyilván félreértettem, szerintem hagyhatjuk ennyiben. Én mindenképpen hagyom.
Még egyszer: sajnálom, ha megbántottalak.

Picit ingerült vagyok attól, amit írtál. Így megpróbálok az eddigieknél egyértelműbben írni (ha nyersnek tűnik, sorry!).

1/ Kár, hogy kihagytad ebből a kommentedből a közösséget, úgy lenne némi relevanciája annak, amit írsz.
2/ A filozófikus (szociológiai/társadalomtudományos/filantróp) megközelítés kiegészítheti – sőt, akár jobb irányba terelheti, de – semmiképpen sem pótolhatja a szakmai szempontokat.

3/ Kierkegaardot kedvelem, az általad idézetteket különösképpen.
Ámde:
Bő másfélszáz évvel ezelőtt, éppen mert jó – sőt zseniális – filozófus volt, annyi esze iks volt, hogy azt írja, amit idézel, és nem pedig azt, amivé az általad írottak egyedeül parafrazeálhatóak/visszafordíthatóak, kb: ha utódot akarsz nemzeni, akkor tökmindegy, hogy egy életerős – ahogy mondani szokás – parasztrpicsát veszel-e feleségül (akit ráadásul a meddőségi központban előzetesen fogamzás képesnek minősítettek), vagy egy 80 feletti szipirtyót, akit ráadásul 50 évvel ezelőtt egy nőgyógyászati műtét keretében – ahogy szintén mondani szokás – kipakoltak. Akár ezt, akár ezt veszed el, meg fogod bánni, mert nem lesz utódod.