Ez a fénykép valamikor a negyvenes évek elején készült, amolyan családi – baráti összejövetelen. Szokás volt, hogy péntek esténként mindig másutt  találkozott a rokonság, beszélgetni, politizálni és várni a Szövetségesek győzelmeit Afrikában, Szicíliában, várni a második frontot, az újabb zsidótörvényeket ,mindezt meg lehetősen jólszituált polgári környezetben nem is gondolva az elgondolhatatlan végre. Nézzétek meg: jól öltözöttek, a férfiakon nyakkendő, a nőkön selyemharisnya a falon  képek, függöny, a vitrinben ezüstök, a  világítás meghitt hangulatot sugall. Mindenkit ismerek, ha nem is mindenkiről fogok  egyformán mesélni.

A kép  Rehberger Márton fakereskedő lakásán készült, ő a képen balról a harmadik, felesége jobboldalon a harmadik .Anyám a képen középen látható, apám nincs itt, ő egyébként péntek esténként a Krausz-kávéházba járt alsózni ,ahonnét úgy 10 óra tájt ért haza rendszerint vesztesen, mivel jobban szeretett – mint tudott – kártyázni. De nem ment tönkre bele.Egyébiránt nem volt jó viszonyban a Rehberger-családdal, minthogy ők is fakereskedők voltak, gazdagok és nagy volt a rivalizálás. Anyámat ez nem zavarta. Apám is és a Márton bácsi is elment nagy ünnepeken a templomba ,egyikük  sem volt vallásos ,mégis megvették a templomi ülőhelyet, láttatták magukat, leginkább a „kuncsaftok” miatt, hiszen a vevőkör egy része természetesen vallásos zsidó voltAzért, ha nálunk volt az összejövetel, olyan 5 hetenként, apám otthon maradt, pesszimizmusával vidítva a társaságot.

Anyám jobboldalán  Rehberger Anti üldögél, egy rendkívül kultúrált 25 év körüli fiú, sokat járt Párizsban, tanult ,amolyan  világpolgár, sajnos betegen, mivel a  légmell  miatt féltüdővel lélegzett. Kellemes ,értelmes társalgó választékosan öltözködő kit betegsége miatt a szülei tartottak el s kit szintén Auschwitzba vittek, mivel munkaszolgálatra alkalmatlan volt .Ugyanabban lagerben voltunk Magdeburgban /BRABAG/,  ez egy műbenzin gyár volt, amit 4 hetenként lebombáztak az amerikaiak, majd Buchenwaldban, ahova visszavittek szeptember 13 –án, Jom Kippurkor ,ahol a szokásos fürdő és ruhaosztás után polgári ruhát kaptunk, /hátul festékkel megjelölve/ más korábban érkezett elhalálozott foglyok fertőtlenített ruháiból. Itt egy olyan zakó jutott a Rehberger Antinak, amit valószínűleg valamely kivégzett francia fogoly hordhatott korábban és amelyben általa ismert divatmárka volt bevarrva. Na ugye tudták a nácik, hogyan legyünk jól öltözöttek?

Geiszt Kálmán és felesége. Ők ketten a kép jobboldalán egymás mellett láthatók, kikeresztelkedett zsidók , kik a zsidótörvények alapos tanulmányozása után optimizmussal néznek a jövőbe .Őket is  deportálták,  apámmal és a Kálmán bácsival együtt heverésztünk a buchenwaldi  Zelt-lagerben, ez amolyan ideiglenes  sátortábor volt Július 20-án, esett az eső , híre jött a Hitler elleni merényletnek, még nem tudtuk, hogy nem sikerült, a Kálmán bácsi elkezdte mormolni a Miatyánkot, mire apám odaszólt„ Te még itt sem vagy zsidó?” Ő  is, felesége  és fiúk Tomi /1937/ is elpusztultak ,senki nem maradt utánuk .csak én, aki emlékszik.

Anyám balján Papp Laci bácsi, vaskereskedő, tőle jobbra Rózsi néni, a Laci bácsi nem volt zsidó ,ős árja, felesége emiatt mentesített de gyermekük Péter, /1930/  megjárta a koncentrációs táborokat , a háború végén kivégezték, kapott néhány comblövést de halottnak tettetve magát megmenekült és 1945  őszén hazajött. Ma is él, Ausztráliában, nagyon jó barátok voltunk Rózsi néni mindig engem kérdezett: ”biztos nem hallottál róla, biztos nem találkoztatok, nem voltatok együtt?
A kép baloldalán legkedvesebb unokatestvérem Berecz Bandi szülei láthatók. Manna  néni hazajött a lágerekből, férje, az első világháborúban kitüntetett tiszt nem élte túl.

Ez a fénykép egy 4.5 x 6 cm nagyságú képről lett reprodukálva .Annakidején divat volt a 6×9-es  filmeket felezni egy betéttel, így 16 kép fért rá egy filmre .A film ára kb. 2.- Pengő volt, a felvétel valószínűleg Voigtlander vagy Zeiss géppel készült, akkoriban ezek voltak divatban. Csak találgatni tudom, hogy Zeiss:Triotár vagy Tessar, avagy Voigtlander: Skopar  a felvevő optika, a film minden bizonnyal Pan-film, ami már műfényre is érzékenyített ,az akkori legismertebb  Agfa:Isopan  21/10 Din  film.

Most még egyszer nézzétek meg a képet. Mit láttok ezután? Mindenki a gépbe néz. De hol van a fotós? Ki fényképezett? Nem tudom kideríteni, a jelenlévők közül csak a Rehberger Antiról feltételezem, hogy volt fényképezőgépe .Lehet, hogy állványról, önkioldóval készült a kép ?Lehet .Az arcok egy kispolgári idillt mutatnak, Márton bácsi  komor önbizalommal, Papp Laci bácsi fölényes derűvel, Anti  az értelmiségi polgár  öntudatával, az asszonyok érdeklődéssel a kép későbbi  láthatásának visszafogott eleganciájával .Vajon látták e? Volt e még rá idejük? Ez a kép a tegnap világa egy elmúlt, általam az óta is keresett és idealizált világnak a lenyomata ,ahol a tárgyak, a ruhák, a bútorok mind életformáról beszélnek, a konszolidált jólét, a relatív műveltség, a kellemesség  lenyomata.
Nem fogjátok kitalálni. A kávéfőző Az összejövetelek kötelező tartozéka a fekete kávé, melyet egy lombikszerű spiritusz égő által táplált üvegedényben főztek. Fogyasztása szertartás-jellegű volt, még akkor is, ha babkávé híján cikóriából vagy pótkávéból készült. Olykor lehetett szerezni valódi kávét is, akkor kevert-kávét ittak, lényeg, hogy fekete  legyen, a szertartás formájához  ez a változó tartalom is hozzátartozott.
Auschwitz 1944 július.

„Kaffe holen”  szólt a vezényszó És jött a feketekávé hatalmas hordókban ,a németek gondoskodtak arról, hogy a zsidók bepótolhassák  a polgári jólét idején átélt nélkülözéseket.

Budapest 2005. május.

A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.

vasárnap, június 12, 2011 @ 8:07 de., Csepeli György bejegyzései. • RSS 2.0 feed. • Hozzászólás • trackback