Nép
Machiavelli nem kertel. Szerinte háromféle intellektus van. Az egyik magától megért mindent, a másik megérti, amit mások megmagyaráznak, s végül a harmadik sem magától, sem másoknak a közvetítésével nem tud felfogni semmit. Rossz rágondolni, hogyha ez igaz, akkor mi történik a Rousseau által oly felmagasztalt „általános akarat” boszorkánykonyháján. Rousseau ugyan elismeri, hogy a „közakarat” eltérhet az „általános akarattól”, de mindkettő sokak közreműködésének műve, amiben a Gauss görbe kérlelhetetlensége okán feltehetően kulcsszerep jut a Machiavelli által „használhatatlannak” minősített intellektusok tulajdonosainak. Ők a nép. Ők döntik el, legyen-e tandíj vagy sem, legyen-e vizitdíj a hálapénz helyett vagy sem. Isten adta.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
január 8, 2009 @ 8:17 de. • válasz erre
Jó legyen a leggyakoribb érték a hülye. Nem az, de legyen. Legyen valamennyi, ennél jóval kevesebb ember az, aki ezt azt megért és legyen kisebbségben az, aki magától is rájön arra, amire rá kell jönni. Hogy ez mi, hagyjuk. Az, aki rájön arra, hogy mit kell tenni, az nyilván arra is rájön, hogy hogyan kell ezt megtenni és Machiavellinél kevesebben hirdették lelkesebben, hogy ebbe beletartozik mások irányítása, manipulálása is. Tehát Machiavelli azt mondja, hogy az okosok dolga, meggyőzni a kevésbé okosokat és pályára állítani a bambákat. Ettől okosok. És ha ezeknek az okosoknak van egy csöpp eszük, akkor a pályák a kívánt cél felé fogják vinni a kevésbé okosokat és a bambákat. Machiavelli szerint a leggyakoribb érték az embereknél – még ha hülyék is – nem úgy jön létre, mint a virágoknál. Az emberi rét a csoport nem egyszerű összege az egyéneknek.
január 8, 2009 @ 10:15 de. • válasz erre
Machiavelli rosszul tudja, a Gauss görbe hazudik!
De mi ismerjük a magyar NÉP-et. Amikor a jó sors világútlevelet és nagyobb valutakeretet adott neki – mit is tett?! Nem kártyázta el, nem lóversenyre vitte a pénzt, nem ment világgá, hogy kiigya a Niagara bugyborékoló vízkészletét, hanem átment bölcsen a szomszédba, s rápakolta a Wartburgjára a Gorenjét!
Azaz kedves praktikussággal simított egyet a mindennapjain.
Amikor a vizitdíjról beszélünk, akkor ugyanezt a kedves mozdulatot vélem felfedezni! De a Gauss görbének azt is el kellene magyaráznunk, hogy vizitdíjról esze ágában sem volt szavani a népnek, azt Machiavelli valamelyik unokája tukmálta rá – a hatalomért vívott gigászi küzdelme jegyében. (Gigászi? – beszélek marhaságot. Szerencsétlen kis mamladék vircsaft.)
január 8, 2009 @ 10:54 de. • válasz erre
Machiavelli kijelenteset -miert is ne- elfogadva, gyorsan elkezdtem szamolni, mennyi iskolara, ujsagra, Hyde parkra, stb. lesz szukseg hogy a demokratikusan megvalasztott tobbsegi kepviselet ne nyomja el, irtsa ki az okos es a bamba kisebbseget… Ragozhatnam tovabb, amire ki akarok lyukadni az az, hogy alkalmazhato-e ez a statisztikai modell Machiavellire? A kerlelhetetlen Gauss gorbe (ha jol emlekszem) sok, egymastol fuggetlen statisztikai valtozotol befolyasolt valtozora ervenyes. Itt eppen arrol van szo (?) hogy a kulonbozo intellektusu – ez lenne a vizszintes tengely- egyedek nagyonis hatnak egymasra vagyis a sok befolyasolo valtozo/tenyezo nem fuggetlen egymastol.
Az ilyen nagyon bonyolult rendszerekben, mint peldaul a gazdasagban is, szerintem a rengeteg belso visszacsatolas miatt mas modelleket kell alkalmazni. Nem olyan egyszeruen atlathatoakat amelyeket egy ketvaltozos Gauss gorbe leir.
Irom a fentieket, nem ismerven az irodalmat, hogy van-e bizonyitek a Gauss modell alkalmazasara itt.?
január 8, 2009 @ 11:38 de. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#2):
Ha a homleszek lélekszámát fölvetítenénk a piramis (valósan!) legmagasabb jövedelműek alkotta csúcsára, meglátnánk, hól hózódnék a a felső határ, ha százmilló körül/fölött, akkor el lehetne gondolkodni Gauss igazán.
Vagy – ahogyan mostanság mondani illik – az értelmi akadályozottak számát osztogatnánk el mondjuk (legmagasabban kvalifikáltak), a nemzetközi szinten mérhető publikációs indexet produkálók és mondjuk a világszabadalmakat/nemzetközi sikert arató találmányt produlók között, szintén vagy jutnánk valamire, vagy nem.
Esetleg egy céget elhagyók (kirugottak, felmondók) számarányát egyrészt a cég profitrátájának alakulásával, másrészt a felsővezetők fluktuációjával.
Aztán ezeket a cégmutatókat összevetni, stb. stb.
január 8, 2009 @ 3:04 du. • válasz erre
Nagykaland
ezt mondanám sértés szándéka nélkül.
Főleg ha összevetem azt, h a nép dönti el legyen-e vizitdíj és az értelmiség meg nem tudja a hatalmat kezelni!
Ragadjunk meg több dimenziót, és máris hasznosabb lesz a nép, és szebb a kép:
- önállóság
- aktivitás
- motiváció, stb.
így már érdekesebb az intellektus szerepe. így érthető, h Machiavelli rávilágított egy, de csak egy fontos dimenzióra.
a motiválatlan, passzív okosokat vessük össze az aktív, önálló értetlenekkel: szorgos, önálló kezeknek mindig meg van a helye, így a nem homogén nép helye is a társadalomban.
Visszatetsző, h a nép dönt? Gondoljunk a Kalapos király cselekedeteire és a dzsentrizmus hatására. Nagy társasjáték ez az egész, és így szép
január 8, 2009 @ 3:10 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
El a Gaussal a NÉP-től!
A népnek nincs olyan kötelezettsége, hogy atomtudós legyen. Legfeljebb az várható el tőle, hogy “termeljen ki magából” egyet-kettőt. Akik persze szólóban lesznek atomtudósok, nem népként, s mint nép, máris ugyanolyanok lesznek, amilyen a népnek lennie illik.
Szóval a nép igen egyszerűen viselkedik, nem dolga bonyolult összefüggések kiagyalása, megfejtése, társadalmi megvalósítása, a nép egyszerű és világos érdekek mentén halad, tesz meg valamit vagy nem tesz meg.
Persze eközben hallgat a saját fiaira – de csak azt a fiát fogja megérteni, amelyik a saját nyelvén beszél neki. Még ha az illető hülyeséget is mond.
Azok, akik lebecsülik a népet vagy NEM ismerik a fentebbi tulajdonságát, azok mindig meg szoktak lepődni.
Ebből persze nem az következik, hogy a vizitdíj rossz vagy hogy a Gauss görbéjét ki kellene harangosról egyenesíteni…
január 8, 2009 @ 9:04 du. • válasz erre
A hatalomban levőknek ha gyakrabban azaz az érdekük, hogy a nép ne láthasson rá működésük módjára, akkor talán az is érdekük, hogy fenntartsák azt az állapotot, hogy a nép ne tudja az “általános akaratot” elkülöníteni a “közakarattól”. A hatalomban lévőknek, ha elsődleges céljuk a hatalom megtartása, annak mindenáron való akarása, a hatalom előnyeinek élvezete, s nem a hatalommal járó korrekt, ésszerű működés, akkor ez a hatalomban lévők rövid távú önérdekeit szolgálja, paradox módon nem valódi érdekeiket, s így az istenáldotta nép is hasonló módon működik.
január 8, 2009 @ 9:57 du. • válasz erre
A Gauss görbe és a nép összekapcsolásáról nekem egy másik hallhatatlan jut eszembe – akit nem szó szerint, idézek. “Ö” arra hívta fel követői figyelmét, hogy a politikai akarat érvényesítéséhez a semleges többséget kell megnyerni.
Egyébként szívesen regisztrálnék, de nem találtam meg a regisztráció helyét.
január 9, 2009 @ 3:42 de. • válasz erre
Válasz antira hozzászólására (#8):
Örülök, hogy írt, Isten hozta a blogon!
1929, vagy 2009? :-/
A világ a másik klasszikus óta csak annyit változott, hogy a “semleges tömegeket” mostanság “bizonytalanok”-nak szokás nevezni. Ebből a szempontból gyakorlatilag semmit, más – ehhez közeli – szempontokból sem sokat, sőt, a különbségek a nyelvhasználat módosulásán túl elmosódóban vannak.
Melyik év is kezdődött?
január 9, 2009 @ 5:19 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#7):
Én a köz- és általános akarat elkülönítésével való (félek ellentmondásokhoz vezető) bíbelődés helyett hajlamosabb vagyok abból kiindulni, amit írsz.
Igen, az az érdekük, és úgy is viselkednek. Elsőként inkább csak azt keresném (és keresem), hogy ez időnként miért működik jól, időnként miért úgy, ahogy mostanság nálunk.
Másodikként pedig azt, hogy időnként meg miért a miénkénél is ezerszer rosszabbul, és (egyelőre) végül:
Mi okozza, hogy időnként azt képzelegjük (képzelgik), hogy ennél (annál, ahogy mennek a dolgok)rosszabb nincs, és nem volt.
január 10, 2009 @ 7:22 de. • válasz erre
Ha szabadna még egy másik aspektust is felvetni:
az, hogy a NÉP milyen (befolyásolhatóság, önállóság, motiváció stb.) nem egyik napról a másikra alakul ki. Kialakulására viszont – szerény, szőke véleményem szerint – mindenképpen fontos erőként hatnak (mindössze címszavakban) és csak példaként:
1. oktatás (minősége, tartalma és a tudás megbecsülése…)
2. erkölcsi normák (valamiféle stabil kapaszkodó)
3. a befolyásoló személyek személyisége (mert, hogy ugye fejlődése során mintakövető az “Isten adta”…)
Tehát ez a butuska NÉP nem csupán “önmagától” válik egy massza részévé, hanem a körülmények is jelentősen befolyásolják, hogy egyéniség vagy tömeg-porszem válik belőle; gondolkodik és úgy cselekszik vagy sodródik az árral és a többi…
január 10, 2009 @ 4:13 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#10):
Az túl nyilvánvaló lenne, hogy az ember működése olyan, hogy szükséges módon “előáll” egy olyan állapot, hogy az a világ, ami van, a lehető világok legrosszabbika? Nem tudom, hogy miért van szüksége erre az embereknek, de biztosan van racionális oka. Nálunk talán gyakrabban kerülnek az emberek ebbe a képzelgésbe. Vajon miért?
Mostanában tűnt fel, hogy bárki nyilatkozik vagy ír a magyar társadalom szereplőinek teljesítményéről, megnyilvánulásairól, kivétel nélkül mindenki csak a negatívumokat említi. Ez az alapviszonyulás, ez a képzelgés. A negatívumok folytonos kiemelése már maga képzelgés, vagyis talán a korrekt elemzés az egyik fő hiány.
január 10, 2009 @ 5:07 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#12):
Nézd nagyon tiszteletreméltó emberek nagyon tiszteletreméltó erőfeszítéseivel fenntartott filozófiai, majd teológiai hagyomány nyomán jutott Leibniz arra a következtetésre, hogy ez a létező világok legjobbika. Nem azt mondta, hogy elképzelni sem lehet jobbat, csak azt, a lehetőségekhez képest optimális módon alakulnak a dolgok. Nem volt túl jó véleménye az emberről.
Egy mára elavult filozófiai szótárat, számos röplapot, ma már olvashatatlan drámakat és más egyebekkel saját korában roppant sikeres író szerző erre a mondatra egy paródiát szerkesztett. Olyan, amilyen.
Mindazonáltal nem vagyok biztos abban, hogy optimális az – akár a világ jobbításának, de akár csak saját helyzetünk karbantartására – felhasználható (szellemi) erőinket arra pazarolni, hogy saját sarunkat “a világra” toljuk, vagy akár arra, hogy azért nevessünk valakin, mert Voltaire feltehetően szándékosan, követői pedig tudatlanságból saját félreértésükön ironizálnak. Ha csak Aristo másként nem gondolja, és nincsenek jó érvei.
január 10, 2009 @ 11:40 du. • válasz erre
Szóval az a helyzet, hogy azonnal elkezdek gyanakodni, ha valaki a népről, a nép nevében, stb. beszél. Mert hogy mi az, hogy nép?
Milyen társadalmi csoportok, rétegek, társulások stb. milyen halmaza? Engem kitör a frász, ha a nép ismereteiről, elvárásairól, értékeiről stb. esik szó, mert ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy na éppen most indul be a manipuláció gépezete.
Ezek alapján persze a nép befolyásolhatósága és ehhez kapcsolódó érvek sem igazán használhatók számomra. Lehet, hogy túlzottan is a frankfurti iskolán nevelkedtem, de jobban szeretem a viszonylag jól meghatározható társadalmi csoportok fogalmi kontextusát, mint a Nép-ét.
január 11, 2009 @ 11:31 de. • válasz erre
A nép a költők szava, de azért létezik. Ma a politikusuknál azonban nem a költői véna, hanem inkább a tanácstalanság, a tájékozatlanság jelzője szokott lenni, vagy persze a manipulációs szándéké.
január 12, 2009 @ 3:17 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#15):
Ó, igen! Nem tagadom, teljesen egyet kell értenem a tagadás Urával!
)