Nosztalgia
Lillafüreden találkoztak az informatikával foglalkozó egyetemi, kutatási szakemberek, s az őket kiszolgáló üzleti vállalkozások vezetői. A hajdani informatikai minisztérium államtitkári kara is ott volt. Havass Miklós szenzációs előadást tartott a szingularitásról, felvetve az ember gép közötti határok elmosódását. Mindenki egyetértett abban, hogy válság van. Késő este jöttem haza. A Palota szálló csillárjai különös fényben ragyogtak, amikor este, a szállongó hóesésben, kívülről látszottak.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
november 25, 2008 @ 8:45 de. • válasz erre
Ki is szolgál ki kit, és mivel?
november 25, 2008 @ 10:21 de. • válasz erre
A szállodát reneszánsz kincseinket pótlandó közvetlenül a nagy válság előtt építették. Valakinek a dicsőségére! Ha jól emlékszem rendesen fel is hánytorgatták a beruházást. Aztán kb. negyven évig SZOT üdülőként üzemelt. De voltak ott fontos állami és párt rendezvények is, ha jók az információim. Most megint szálloda, ahol a valós és az elképzelt múlton egyaránt lehet nosztalgiázni.
november 25, 2008 @ 12:25 du. • válasz erre
Az rendben van, hogy válság van, de mi ez a csend? Már mindenki levetette magát valahol a Wall Street-en? Ez azért meglep. Lehet persze, hogy havat lapátolnak. Szokni kell az új érát.
november 25, 2008 @ 1:31 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
A látogatottság a megszokott, a kommentelési kedv lanyhul(t). Nem biztos, hogy függetlenül attól, hogy általában a tárgyról beszélünk, és sem anyázás, sem fecserészés.
november 25, 2008 @ 2:43 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
1) Hogy ne hiányozzék az anyázás – ANYA.
2) Nekem van egy pirinyó üzleti vállalkozásom, informatikát súroló, (még egy picinyke híre is van) – Pécsett pedig van egyetem, kutatnak is benne cefetül, ha minden igaz. De őket nyílván mások “szolgálják ki”.
Jómagam néhanap azért meghívást kapok a marketing tanszékre, hogy a tanulók lássanak eleven bloggert és keresőoptimalizálót – és ez nekem öröm. Be kell valljam, megtiszteltetésnek veszem, büszkévé tesz – na, hallottak rólam még ők is, a nemzetközi hírű professzorok! – veszettül készülök ezekre az előadásokra. (Mert méltó akarok lenni a hely szelleméhez, és tudom, mások is így állnak ezzel.)
Mindezt azért mondom, mert itt a kezdőlépés nem a vállalkozók oldalán leledzik -szerintem.
november 25, 2008 @ 2:48 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#5):
november 25, 2008 @ 3:10 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#6):
Nem csoda, hogy mosolyogsz, tudom én is, hogy nem az El Lobo Bt. színtű együttműködésről van szó, csak jól esett elmondanom!
november 25, 2008 @ 4:36 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#7):
Ps: Ha nem az 1-re válaszmosolyogtam volna, hanem a 2)-re, akkor abban legfeljebb a “nemzetközi hírű professzorokon”.
november 25, 2008 @ 10:27 du. • válasz erre
Havass ha jol emlekszem arrol is tartott eloadast, hogy lassan egesz eletunket szamitogepek iranyitjak. Ez az eloadas most arrol szolt, hogy felgyorsult-e mar annyira a civilizacio, hogy se megerteni nem tudjuk, se normalisan elni benne?
Szereti valaki a Star Trek sorozatot? En igen, abban is sokszor botlanak bele szingularitasokba. A vegtelen tergorbulethez mar olyan jol hozzaszoktam, hogy talan a szamitogepekkel is kijovok meg egy darabig!