Nyugdíjasarisztokrácia
Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere nem először nyúl tabu kérdéshez, amikor a közpénzekért folytatott versenyben a nyugdíjat kapó közalkalmazottak visszafoglalkoztatása elé akadályokat görget. Neki is bizonyára párás lesz a szeme a meghatottságtól, amikor a nyugdíjasokról beszél, de azt látja, hogy vannak, akik egyenlőbbek az egyenlőknél. Kialakulóban van egy nyugdíjas arisztokrácia, akik az indokolt és nagylelkű nyugdíjrendszer egyik kiskapuján visszasétálnak a biztonságos közalkalmazott világba, ahol nincs piaci visszajelzés, csak baráti munkahelyi légkör, ahol ami jár, az jár. Sok efféle kiskapu van, egyesek nagyobbak, mások kisebbek. A végeredmény az lesz, hogy se nem jut, se nem marad, de ez már legyen az unokák baja.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
április 27, 2009 @ 9:30 de. • válasz erre
Éljen Lázár! Ha az így megspórolt pénz egy részét exporttámogatásra fordítaná, még nagyobb ember lenne. Ha javasolná, hogy a közpénzből való támogatás feltétele legyen az export, még arra is esély nyilnék, hogy ne csak a nyugdíjredszer némelyik kiskapuját csukja be, de hozzáláttasson a nyugdíjrendszernél is drágább és főként kártékonyabb ál/előnyugdíjrendszer felszámoltatásához.
Az ál/előnyugdíjrendszerben közösségi célok megvalósítása, -közelítése címén olyan projektekre folyik el a közpénz, amelyek vagy meg sem valósulnak, vagy ha igen, akkor a kérdés még csak megválaszolható, hogy minek, de vagy bedől az egész, vagy az üzemeltetés további közpénzeket igényel, egy szó mint száz, nem hozzák, hanem viszik a pénzt, és nagyobb mértékben, mint a nyugdíjasarisztokráciára szánt kiadások.
Ps: ezért szeretem a munkahelyek védelménél is jobban a munkahelyteremtést, amellyel a szociális magyar népköztársaság alapjainak a lerakása lassan befejeződik. Kár, hogy mocsárra épül.
április 27, 2009 @ 9:58 de. • válasz erre
Úgy érted a nyugdíjasokat kéne exportálni?:))
április 27, 2009 @ 10:01 de. • válasz erre
Nem úgy értettem, de bazmeg! Erről van szó, ez a kiút!
április 27, 2009 @ 10:06 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Ps: sőt! A magyar nép ösztönös géniusza! Egy Hádész nevű felvevőpiacot már sikerült is találni, csak… Egyrészt az ellentételezés még nem megoldott, másrészt feldolgozóiparunknak ez a speciális, egészségügynek nevezett ágazata egyelőre nagyon magas önköltséggel dolgozik, de ami késik…
április 27, 2009 @ 10:11 de. • válasz erre
Meg kell tiltani, hogy aki nyugdíjat kap, az dolgozhasson. Innentől kezdve a nyugdíjasok majd feketén dolgoznak és le lehet őket csukni. Utána azt kell mondani, hogy akit az állam eltart, az ne kapjon nyugdíjat s máris rendben a nyugdíjas ügy. Az iskola is spórol, meg jól jár, mert a sitteseket kivezénylik oktatni harmad pénzért. Ezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy egy ilyen kérdést csak piaci – munkaerő piaci, érdekeltségi, adó stb. – eszközökkel kéne kezelni. A többinek sok a mellékhatása.
Ki kell kötni, hogy aki ilyen-olyan pénzt kap, annak nőjön a hatékonysága, exportja stb. Bajnai, ha jól emlékszem valami ilyet próbált, lett is belőle balhé. Ha jól tudom vissza is vonta az ötletet, ma kap, aki kap, aztán gazdálkodik, ahogy gazdálkodik.
Mindkét kérdés piaci alapon lenne kezelhető és egyik se megy. A nemzetállam a hatékonyságot zárójelbe tevő eszközrendszert működtet, és az eszközrendszer konzerválja a rossz magatartásokat, amik aztán kierőszakolják az eszközrendszert. Így pénzt jól lehet költeni. Keresni azt nem. Száz éve világos. Kétszáz éve.
április 27, 2009 @ 10:25 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Miért, mi volt/történt 1809-ben?
Amúgy igazad van. 
április 27, 2009 @ 11:02 de. • válasz erre
Báró Alsó és Felső Bambalaky kimondta, hogy a hierarchia, a redisztribúció mentén szerveződő érdekkijárások csökkentik a piac szerepét, a gazdálkodásban hátrasorolják a rentabilitás elvét, megengedik a nem hatékony gazdasági struktúrák növekedését. Azt mondta, hogy az a nemzet, amelyik így él, az margóra küldi magát. 1809 április 27-én délben mondta. Utána egy kicsit berúgott és lefeküdt aludni. Ingyért volt a bora.
április 27, 2009 @ 11:08 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
Ha ez a Bambalaky az a Bambalaky, akire én gondolok, akkor a bora nem ingyé’ volt! Nem biz’ a!
Ősei földjén termett, amelyet ősei hadiszolgálatért, és igazgatási feladatok ellátásért kaptak cserébe, és amelyen már ősei – véghetetlen kegyességüktől és filantrópiájuktól vezettetve – megengedték, hogy a jobbágyok – csekélyke adóért és némi robotért – megélhessenek.
A hadiszolgálatba épp abban az időben Győr mellett csúszott ugyan némi hiba, de ki nem hibázik?! Hanem az igazgatási feladatait olyan példaértékűen ellátta, hogy azon a délutánon is nyugodtan szunyókálhatott.
Hanemaztán jött a 48-as rebellió (szintén az áprilisi! törvényeivel), ami még hagyján, de a ravasz Deák túljárt a nemzet agyán és kiegyezett, így aztán a passzív ellenállás – noha Aristo a példa rá! – máig tart, de csak szórványban (hogy végső elkeseredésemben azt ne mondjam, diszpórában), és ennek következtében a nemzetidegen test növekedni kezdett, és megbomlasztotta az ősi rendet. Ezért tartunk itt, ahol.
április 27, 2009 @ 11:31 de. • válasz erre
A berúgás forrásainak pontosító jelzésével teljesen egyetértek.
Nem ingyért van az, amiért nem az fizet, aki fogyaszt. Ebből nem következik, hogy ne lehessen olyan, aki fogyaszt, de nem fizet. Csak az, hogy ne főszabályként.
április 27, 2009 @ 2:01 du. • válasz erre
Ezen a napon, 488 évvel ezelőtt a korai globalizmus egyik első hírvivője és mártírja Fernao de Magalhaes elesett a Fülöp-szigeteken, meg is ütötte magát és meghalt. A globalizációban rövid szünet köszöntött be.
Amúgy sosem értettem, hogy miért az fizet aki fogyaszt? Miért nem aki termel? nem elég, hogy van munkája, még pénzt is akar. Hallatlan.
április 28, 2009 @ 8:57 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#10):
és előrelépés! A rakodás ugyanis szünetelt, a legénység a benszülettekkel faternizáltak, jött új hajó, akik együtt sikeresen vertek vissza egy kalóztámadást, éppenhogy. Viszont így kétszeres árumennyiség érkezett az anyaországba, a túltermelési válság előképe, amelyből nagyon hamar helyes következtetésre jutottak. Párosával, sőt később konvojokban jártak a biztonság okán, viszont az árut fokozatosan terítették.
Amiről írsz aza következő fázis lesz – hegeleiánusan a szintézis! Amikor a bérrabszolgákból újra valódibb rabszolga lesz, de most a 13. havival stb. mutatis mutandis épp a Spartacus felkelés végórái ismétlődnek.