Platón az IKEA áruházban
Platónt, ha élne, s érdekelné, hogy sikerült-e rendszerváltás, a budaörsi IKEA áruházba küldeném vasárnap este egy órával a zárás előtt. Ez lenne a barlang, melyben ülve nézhetné a vásárlókat és a chart-jaikban felhalmozott irdatlan méretű és mértékű áruk tömegét. Háta mögött lenne az igazság, melynek fényébe még ő sem merne belenézni, csak pislogna, hunyorogna, félne beülni kopott Toyota kocsijába, hogy átautózzon a Depo II-be a megvett áruért. De az is csak egy barlang. Hol van az igazság, melynek fénye megvilágítaná a rendszerváltás leglényegét, a szabadságot, a felemelkedést, a százados magyar átkok megtörését? Sikerült, vagy nem sikerült? Boldogabbak lettünk vagy boldogtalanabbak? Ki mondja meg nekünk Platón helyett, hogy mi van?
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
december 22, 2008 @ 10:46 de. • válasz erre
Vetített képeknek dőlünk be? Nincs kapcsolatunk a valósággal? Látni, emlékezni kéne? De mire? A tegnapi vetítésre, a tegnap lóvá tettekre, vagy a tegnap lóvá tevőire? Honnan lehet újjászületni? Ráadásul úgy hogy vetítik a múltat.
december 22, 2008 @ 10:57 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Nem a múltat vetítik: az árukat és mozgatásukat, melyet – a bejegyzés szerint – IKEA-nak (és Depo II-nek is) látunk.
Újjászületni sem kell(ene), elég (lenne) elfordítani tekintetünket a vetített képekről (vö. IKEA, Depo II.) – már a bejegyzés, és Platón szerint.
Emlékezni Paltón szerint az ideákra érdemes és szokás.
Ps: nem hiszem, hogy Platón a rendszerváltást ne a vetitett képek egyikének, és az arról való csacsogásnak gondolná.
Max. a barlang leírását finomítaná.
december 22, 2008 @ 11:23 de. • válasz erre
- sikerült?
Platón ennyire tárgy-orientált lenne?
én inkább megmutatnám neki a sztrájkot, a hanukát, a ~kuruncinfot, napilapokat:
“Nézd, szabad a gondolat, szabad a cselekedet, nincs pártállam, nincsenek besúgók, az állam nem tart rettegésben, nem figyel mindent.”
- boldog?
Ezzel a szabadsággal elérhetővé vált, h boldog vagy boldogtalan legyen életed. Ha boldogtalannak érzed, légy aktív!, kedves passzív Magyarország, saját magnak kell boldoggá tenned magad!
úgy látom a barátaimon és a rokonaimon, h itt-ott tudatosan vagy tudatlanul, de eldőlt, h boldogabb vagy sem, de ez nem rendszer függő.
december 22, 2008 @ 11:49 de. • válasz erre
Válasz danka hozzászólására (#3):
Utolsó bekezdéseddel azt hiszem, Platón is egyetértene, épp ezért az első bekezdésedben írottakkal nem hiszem, hogy foglalkozna.
Ps: legfeljebb, mivel a baralngról írt sora az Állam című művében olvashatóak, talán csodálkoznék, hogy az állam polgárainak annyira ellensége lehet, hogy azok annak örülnek, ha gyönge. Azt hiszem, nem nagyon értené, ha csak Neked, vagy Aristónak nincs jó ellenérve.
december 22, 2008 @ 12:55 du. • válasz erre
Platón pillanatnyilag az Akropolis lábánál Athené szétvert városát figyeli, ott mereng államról, miegyébről, a görögök szabadságáról.
Tehát az IKEÁ-ban jól tesszük, ha svéd húsgolyóval enyhítjük éhünk, édes áfonyamártást öntve a sültkrumplira, s régi álmokat terítünk az ölünkbe (partedli helyett), olyan álmokat, amelyeket Trabantban szőttünk Mercedes után vágyakozva (még gyárunk is lesz, polgárpajtások!)
Teli hassal még a vasutasszakszervezett billent elméjű vezetőjét sem utaljuk Platón elé, egyszerűbb esetek ezek.
december 22, 2008 @ 2:06 du. • válasz erre
Tévedtem!
Most olvasom, hogy a ferencvárosi, időközi országgyűlési választások leadott ajánlószelvényei között 70% volt hamis. (Pl. Polgár Tamás úr 13 érvényes ajánlócéduláját ezernél is több hamissal “egészítették ki”.
Tehát félre a húsgolyókkal, Platónnak igenis, van dolga itt!
december 22, 2008 @ 2:15 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#6):
De miért pont Platónnak?
december 22, 2008 @ 4:19 du. • válasz erre
Nem bánom, szólhatunk másnak Platón helyett, de mi térjünk vissza a svéd húsgolyóhoz!
Marx például simán lerendezné ezt a rendszerváltásos történetet.
december 22, 2008 @ 5:09 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#8):
Marx (és főként követői), mint máig tapasztaljuk, aztán le!
december 22, 2008 @ 9:02 du. • válasz erre
Eluralodik a testiség kultusza és a lapos empirizmus, ennek jeleit a multkor már Lucifer is megmutatta. Több idealizmust, s főként több kételyt. Danka jó nyomon jár.
december 22, 2008 @ 10:06 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#10):
Mottó:
“Elfelejtettem, hogy kenyérhez való is kell nekik, éspedig: só, olajbogyó és túró, továbbá hagyma, zöldség, hogy valami paraszti főzeléket főzhessenek maguknak…”
Platón, Az állam
Jogos megjegyzésként (s nem pusztán azért, mert a blog házigazdájának mindenütt, mindig igaza van) veszem magamra a szót!
Védelmemben csupán annyit jegyeznék meg (a védhető részeket illetően, a védhetetleneket nem védve), hogy a rendszerváltás igénye – meglátásom szerint – a megszerezhető javak halmozását jelentette az emberek egy korántsem elhanyagolható részének, s ennek jelzésére e posztban – amelynek kulcskérdése a “rendszerváltás leglényegét, a szabadságot, a felemelkedést..” keresi – szóval kötve mindezt az IKEÁ-hoz, a hedonizmus jelzésére készenfekvő az étterem specialitásának túlhangsúlyozása (vagyis a dőzsölés elég – a szabadság másodlagos).
E kifejezési szándékom láthatóan elbukott
(6. sz. hsz.-em viszont védhetetlen – ezért azt nem is teszem.)
december 23, 2008 @ 9:22 de. • válasz erre
Magamnak. A boldogság kulcsa az adaptáció. A sikerhez kell a kétely, kellenek a tiszta célok. Kétely helyett van hitetlenség, ideák helyett van propaganda.
Egyébként nem akarok feltétlenül boldog lenni. Egy a harmincas éveit taposó csinos és okos lány megkérdezte, boldog vagy? Őszintén zavarba jöttem. Ez nincs is a pakliban! Most mondjam meg neki?
december 23, 2008 @ 12:10 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#11):
Mi ez a busongás?!
Válasz lucifer hozzászólására (#12):
Tetszik, amit írsz, csak pontosítani vélem azza, hogy nem annyira a sikernek, semmint folytatásához, az eredmények megtartásához kell (talán) a kétely. Az ideák talán nem azáltal ideák, hogy tiszták, hanem inkább azáltal, hogy van közös részük (különböző embereké, ha nem is azonos, de hasonló).
Szókratész híján Aristo véleményére lennék kiváncsi az ifjuság és a boldogsság lehetőségének kapcsolatáról, különös tekintettel a boldogságról való eszmecserére, és főként annak kizárólagosságára. 
Frivol megjegyzésektől viszont Karácsonyra való tekintettel tartózkodom.
december 23, 2008 @ 5:29 du. • válasz erre
a) Világos
b) A rendszerváltással nem változnak az ideák? Vagy legalábbis nem váltják egymást?
c) Félek mondani, de a Karácsony azért egy örömünnep és nem egy savanyú szertartás.
december 23, 2008 @ 6:47 du. • válasz erre
“Tehát ki-ki, amikor rákerül a sor, csak szálljon le a többiek közös szállására,és szokja meg velük a sötétben látást, mert ha hozzászoktok, tízezerszer különbül láttok náluk,és minden egyes árnyképről felismeritek, mi micsoda, hiszen már láttátok az igazit: az igazi szépet, jót, igazságost.” (Platón: Az állam, Hetedik könyv)
Azt, hogy boldogabbak vagyunk -e nehéz eldönteni; szabadabbak biztosan vagyunk, csakhogy a szabadság – újra mondom – nem boldogít, önmagában. Azt mondanám, a szabadság a szabadságra születetteket boldogítja, azokat, akik – paradox módon – a legnagyobb boldogtalanságot is képesek elszenvedni érte. A szabadság azon dolgok közé tartozik, melyeknek értéke csak fogytukkal érezhető, mint a levegő.Ebből a negatív értékből, melynek mértéke a hiány, következik, hogy a boldogság nem nő automatikusan a szabadság növekedésével, viszont automatikusan csökken annak csökkenésével.
Kételkedem abban, hogy képes lennék megérteni mások IKEA-boldogságát, hogy le tudnék szállni a “többiek közös szállására”, ahogyan Platón elvárná tőlem. Az IKEA-ban például életemben nem voltam és nem voltam a fogyasztásnak rengeteg olyan templomában sem, ahol honfitársaim rendszeresen lakoznak. Nem valamiféle melldöngető különállás miatt, hanem valahogy sohasem volt szükség rá. Eldönteni sem tudom, hogy sajnáljam, vagy irigyeljem őket, akiket valamiféle pénzen megvásárolható dolog boldoggá tesz, ha csak rövid időre is.
Ami az ifjúságoz illeti, – szerintem – a boldogság: perspektíva. Aki boldog nem csak a pillanatnyi állapotát érzi szárnyalónak, hanem a jövőjét is rózsaszínben látja és az fontosabb talán mint a pillanatonként múltba forduló jelen, a még meg nem történt csodák szebbek is a megtörténteknél. A rejtőzködő jövő feltárulása emeli fel igazán a lelket. Ezért azután a boldogot gyakran tévesztik össze az ábrándozóval és valóban: talán az álmodozók az örökké boldogok. Ebből a szempontból napjaink fiataljai komoly nehézségekkel néznek szembe. Nagyon kevésé látom őket ábrándozóknak. Sőt. Én vagyok ábrándozó hozzájuk képest. Számomra sokszor megdöbbentően racionálisak és haszonelvűek ez néha már ijesztő is.
december 25, 2008 @ 9:26 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#15):
Jó kis szöveg! – kár, hogy beidézted. Egészen jól elvoltam a saját árnyképeimmel.
).
Most (csak az idézett sorokból!) olyasmik derengenek, hogy:
1/ a közös tudatlanságtól való mentesség/megszabadulás nem igazi (szép, jó, igazságos?).
2/ a közös tudatlanság sötétjében (ha megszokja az ember?) (legalább?) látszik, mi micsoda.
3/ami látszik, az (főként) (talán négy):
3/a egyrészt individuális (mert a sötétség a közös, amiben megszokható a látás)
3/b amikről beszélnek azok (ezáltal is, és a sötétségnek is köszönhetően) (csupán) árnyképek
3/c amik látszanak (és amikről beszélnek) (egyaránt?) “keverékek” (“részesülések”, azaz participációk) (a szépből, a jóból és az igazból?)
3/d amik látszanak és amikről beszélnek talán azáltal különbözőek, hogy a látszók a szépből, a jóból és az igazságosból vannak, amikről beszélnek, azokról nem így (szépből, jóból, igazsgosból részesülőkként beszélnek, hanem úgy, mit például Te Horn Gyuláról
Amit a szabadságról írsz, az szép is, (elég) jó is, hogy igazságos-e, arról nem vagyok egészen meggyőződve.
Ha jól értem, az, amit a szabadságról írsz, nem az (általad) idézett Paltón szövegre vonatkozik, hanem reflexió a kommentekre (12-14), Ha az idézettekre vonatkoztatjuk, akkor a sötétben látásnak a boldogság inkább következménye, mint a szabadság (ha a megértést örömnek tételezzük). A szabadság inkább a sötétben látás olyan előfeltételének tűnik, aminek nem egyszerre, hanem kinek-kinek (individuálisan, gondolom legkésőbb a halál pillanatában) eljön az ideje, amikor “rákerül a sor”.
Úgy is mondhatnám, hogy ebben, a barlang hasonlat vonatkozásában a szabadság egyrészt a megismerés előfeltétele, másrészt a hülyék sajátja, akik vakon botorkálnak és trappolnak a közös sötétben.
Ps: a többiről később, mégis Karácsony van.
december 26, 2008 @ 8:27 du. • válasz erre
“regisztrálva”
Válasz Aristo hozzászólására (#15):
A boldogságra vonatkozó sorok igazságtartalmát mindenki figyelmébe ajánlom! Ma már (6 év távlatából, kívülről nézve önmagam és életem lejtmenetét) tudom és igazolom, hogy a boldogság “érzetét” akkor veszítettem el, amikor elvették a jövőképem, elvették, az ideá(i)mat – az élet lényegét!
“Szívünk, ha értjük szavát, tudatja velünk, hogy másképp is élhetünk.” (Tatiosz) – De ki figyel ma a szíve szavára? Ciki, borzalmasan kellemetlen, nyafogós, nem trendi – érezni és hallgatni, a belső mondatokra reagálva lépni, de legfőképp élni!
Tapossák azt, ki így tesz, mint az IKEA-pénztárak sorainál a sok (nem 12) “dühös ember”!
Karácsony? Holnaptól ki lehet pihenni…
december 26, 2008 @ 8:50 du. • válasz erre
Válasz DeprimaDonna hozzászólására (#17):
Isten hozott!
december 27, 2008 @ 8:38 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#18):
Köszönöm! Igyekszem sűrűbben erre látogatni, olvasni, néha hozzászólni – próbálok visszakapaszkodni az Életbe!
(Talán valóban az Isten hozott – vissza!)