Puszta suburb
Kecskeméten jártam, ahol igyekszem összehozni egy konferenciát, mely a helyi tudások hasznosítására alapozott K+F inkubációval foglalkozna. Szétnéztem a városban, mely várja az új német megszállást. Lesz dolog bőven. A belváros utcái felújításra szorulnak, minden sarkon egy-egy benzinkút, melynek szőkeségére ma már senki sem emlékezik. A pénzek Suburbiába menekültek. A hajdani mezővárosi szerkezet külső körein, a pusztai tanyák helyén paloták épültek, melyek némelyike megszégyeníti a Bánffyhunyadi cigány kastélyokat. Cifrák, rózsaszínűek, hatalmas fal védi gazdáikat az arra járók kíváncsi tekintete elől, mely nyilván nem ártatlan. Víz nincs, csak amit a talaj ad, s ugyanoda megy a szennyvíz is. Napelemek fűtenek, világítanak. Szegénység, gazdagság, igényesség, igénytelenség együtt
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
szeptember 23, 2009 @ 7:02 de. • válasz erre
Előrebocsátom, hogy utoljára akkor voltam Kecskeméten – munkám ügyében – amikor délelőtt még Jancsó Miklós – az ő munkája ügyében – az egyik napsütötte belvárosi teraszon pezsgőzött. Régen volt. Tehát nem tudom, hogy ma hogyan néz ki Kecskemét, de el tudom képzelni. Miki bácsi például már nem hiszem, hogy pezsgőzik a belvárosi teraszon. Azt viszont hiszem, hogy a helyi források, a helyi igényesség és a helyi igénytelenség ilyen leosztása nem kedvez se a tudás terjedésének, se a fejlesztésnek. Illetve, ha nagyon értékmentesen gondolkodunk, van tudás, amelyiknek kedvez, és van fejlesztés, aminek szintúgy. Benne van a levegőben még egy rózsaszín palota. Trükkös emésztővel. Innen nézve. De mondom, nem jártam arra évtizedek óta. Amit fenntartásként megfogalmaztam az maximum egy elképzelés, vagy egy egyszerű előítélet. Ki tudja, mi folyik a nagy falak mögött? Lehet, hogy ott tervezik a boldog jövőt. A mienket. Ebben miért nem lehet hinni?
szeptember 23, 2009 @ 8:54 de. • válasz erre
Sohasem lehet biztosan tudni, hogy a cifra kastélyok várurai, milyen megbízást adnak a házi szkíta alkimisták “lájght” varázsitalához, hogy a megmételyezett kecskék ismét kimagasló teljesítménnyel kérődzhessenek, ezáltal táplálva annak leszármazottjait. Woodoo-szkítizmus, olajdauerozás mosással, empirikus feltalálékonyság, – mind privilégiumai a czifrakastélyok Kurafiainak és Fenoménjainak, mert hogy megtörtént az, hogy újitó hevületükben, túl híg arannyal adóztak uruknak, mint szolgálójuk és hűbéresük egyaránt. Most, hogy nagy lett a szükség, esélyt kaphatnak a lájght-mágusok a bizonyításra…., hogy elfeledve minden korábbi félrekotyvasztást, most igazán összehozhatnának valamit az ország közepén, hogy a kecskék ismét remekelve legelhessék kishazánk legzöldebb füvét.
szeptember 23, 2009 @ 8:59 de. • válasz erre
Egy nagy Kecskemét az ország, barackot hát a kedves fejére!
Gazdagság és szegénység mindenütt párban él, és nincs is ezzel baj, amíg nem lesz belőle “pécsi modell”, ahol a tehetős nép a Mecsek légjáratait is szépen beépítette villáival, odalent, a panelek népe meg éjjelente is fulladozik a füstös melegben. És ezen – nincs az a híres kecskeméti barack -, amely gyógyíthatna.
Korszerűség és maradiság is együtt tipródik a kilencvenháromezer négyzetkilométeren, beleértve még a vízfejet is! Sőt, ott fáj ez leginkább, s lehet, hogy még jobban fájni fog…
szeptember 23, 2009 @ 9:55 de. • válasz erre
Érdekes, hogy itt a hozzászólásokban a reményvesztettek keserű iróniáját hallani ki. Másutt, másoknál meg tele vannak optimizmussal és a nyomorúságos fél és harmad megoldásokat ünneplik, mint valami lehetséges előrelépést. Lehet-e komplexen nézelődni és ebből kihozni valami sikerrel kecsegtető távlatos gondolatsort? És azt eladni a forrásokkal rendelkezőknek?
szeptember 23, 2009 @ 10:09 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
Ha reményvesztett volnék, nem járnék a netre, s tegnap éjjel sem idéztem volna ezt a vállalkozásom honlapján Castellstől, mintegy ösztönzésként a közösségi hálózatok iránt érdeklődőknek:
“… minél intelligensebb egy adott szervezet, annál többet használja az internetet, amelynek a segítségével aztán még inteligensebb lehet…”
Talán még lehetünk…
szeptember 23, 2009 @ 10:52 de. • válasz erre
Hát lehetőségeink azok vannak! Ebben egyetértünk. Másunk sincs. Nem akarom elvenni senki életkedvét, de a rózsaszínű paloták nem az internet intelligens használatából épültek. Vagy legalábbis meglepődnék. De ez engem nem izgat. Felépítette jó egészséggel használja. Az viszont érdekel, hogy az ilyen-olyan források a rentabilitás elve mentén miért nem szerveződnek, és ebben a szerveződésben miért nem vesz részt az intelligencia? Miért nem válik követendő főszabállyá egy ilyen példa? Ha van ilyen. De lehet, hogy tévedek, torzít a napi gyakorisággal látogatott mintám.
szeptember 23, 2009 @ 11:20 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6):
E percben Pécsett ülök, előttem a monitoron ÉLŐBEN az egri reklámkonferencia előadásai zajlanak ( http://hdgroup.hu/stream/elokozvetites.html ). Egy blogger facebook bejegyzéséből tudtam meg, hogy ez lesz, s most bloghozzászólásban közreadom.
Optimista bevezetőt hallgatok-nézek éppen, bár meglep, ö, hogy a kommunikációval foglalkozó,ö, szervezet elnöke éppen úgy nem tud, ö, beszélni, ö, mint a következő,ö, előadó sem, ö, aki most beszél.
szeptember 23, 2009 @ 1:53 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#7):
) tapasztalataim szerint a “kommunikációs szakember” – bármi legyen is az – többnyire megbukna retorikából, a wikipédián edzett tudásáról már nem is beszélve…
Tán mert túlságosan sokat netezik és keveset beszél valódi emberekkel,
szeptember 23, 2009 @ 3:30 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#7):
öö, mintha kissé szaggatna a stream, biztos hogy sokan néz(nék)ik.
Csak hogy nem szabad a beteljesülés – vagyis annak illuziói által – örömmámorában hátradőlni otthoni, kiböjtölt szélessávú internetünkön nyugtázni. A megelégedettség – mint csábítás – csalóka, és hamis siker élményfokozója. Egyfajta önámító-, büntető effektusa a naiv “szakembereknek”.
:)”
öö, lehet arról is beszélni még, hogy mennyire jó dolgokat lehetne megcsinálni, és az mennyire magasztos érzés lenne, olyannyira, hogy megfelejtkezik arról, az IT/PR/stb. infózsediktátor, hogy mindezek sikere az igényektől ill. azok használatától nagyban függ. Arról kevés szó esik, hogy a digitális impotenciát milyen módon lehet kezelni. Digitális nemzőképtelenség esetén, az utód nem digitális, hanem analóg lesz. öö “megadná valaki a digitális ambivalencia-szakértő emíl címét