Quiz
Túl okos volt ahhoz, hogy jó író lehessen. Túl érzékeny volt ahhoz, hogy jó tudós lehessen. Bár magányos volt, élete vége felé már ketten éltek együtt. Egyikük a halál volt. Az ostrom alatt azért vitt le mindig két széket a pincébe, hogy legyen a másiknak is helye. Fent, az emeleten életeit írta. Ebben az utolsó, egyetlen nagy művében szellemes, sziporkázó, gúnyoros és szentimentális egyszerre. Olyan, amilyen lehetett volna az igazi életben, mely elöl a magányos, meg nem értett, mindenkibe belemaró zseni pózába menekült. Éhen halt az ostrom alatt. Fel fog támadni.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) mától (2008. 09. 23.) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
november 5, 2008 @ 10:39 de. • válasz erre
Hát, ha ő, Szabó Dezső születik újjá az nem egy mázlis verzió. Félek az maga lenne a béklyó. Főleg, ha egyedül tér vissza. (Társként nem a halált várnám!)
november 5, 2008 @ 12:05 du. • válasz erre
Feltámadása iránt nincs kétségem, tartok attól, hogy az eredetinél rosszabb kiadásban. Ettől függetlenül kicsit romatikusnak, nagyon rousseauiánusnak vélem az okosságot, mint (immár nemcsak a természet adta jóság, de) a művész alkotóképesség ellentétét. Mintha Móricz Zs irásművészetének nem részben ismeretleméleti(leg/tudásszociológiailag leírható)/műveltségbeli korlátai lettek volna a döntőek, hogy “csak” az, aki, hanem sokkal inkább az, hogy túlságosan különbözött hőseitől (hozájuk képest túlságosan is agyas lett volna)…
november 5, 2008 @ 2:45 du. • válasz erre
Ha ma Sz. D. így, vagy úgy, de visszavételezné magát az élők sorába azt hiszem nem lenne se eléggé érzékeny, se eléggé okos. Illetve érzékeny az lenne, de nem arra, amire kéne. Okos biztos, hogy nem lenne. Mondana szép szavakat, csettintenénk a nyelvünkkel, ez igen, aztán … aztán semmi. Búsonganánk, meg egy picit énekelnénk, mint ahogy a kórházvédők. Nem annyira szépen, de énekelnénk. Az esze az semmire se lenne jó. Tudniillik nekünk egy olyan ember lenne szükségünk, aki tréningezne minket kapitalizmusból, meg szocializmusból. Nem abból a diktatúrásból, hanem a másikból, amivel manapság ijesztgetik a világot. Sz. D., ha feltámadna, semmire se lenne jó. Ha kivívná a maga áhított szerepét – persze nem tudom, mi lenne az – arra várnánk, hogy újra meghaljon szegény. Az kérdés, hogy halála megint éhhalál lenne-e, de hogy társasága nekünk nem hozna egy hízókúrát az biztos. Ettől persze még feltámadhat.
november 5, 2008 @ 11:29 du. • válasz erre
Olvassátok el at Életeim-et. A tieitek is.