Nagyon, a sznobságig, sőt azon is túl európaiak között – egy fehér holló.

Más, persze; de egymásra, és egymásból (és nem átlálthatatlanul, s így nem is áttekinthetetlenül) bonyolult módon épülnek, amiként mindkettő az individuálisra, mely az előbbiekből merít. Visszacsatolások bonyolult, de logikus rendszere és rendszerei.

Csak hogy ne menjünk messzire, az albán-szerb ellentét, a hutu-tuszi ellentét mind mind egy tudatosan kreált, jól meglovagolt, felnagyított konfliktus, aminek a megoldása a másik nép, népcsoport leigázása, kiirtása lett volna.

az előítéletesség sok mindennek, a megismerés, a tanulás első lépése is. komisz éveim során már belém ivódott az előítéletesség, így ösztönösen jobban szorítom a biciklim kormányát, ha többen közelednek felém… (ugyanakkor nem gondolom h a közeledők megsemmisítése mentené meg ingóságaimat)

Az Aiszaból is gyanítható módon főként önszeretetre képes lényekként.

Ne varrjunk mindent Isten, és főként csak Isten nyakába! Jó előadás közben sem gyűlölöd, egy pillanata sem Kreónt?
Érezni, és érzéseinket érzelmekre osztani, és ezt megnevezni is, és a megnevezést tanulni is képes lényekként születünk. Ha nem viszont-szeretetet érzünk, akkor frusztrálódunk, aminek eredménye – kevésbé költőien – harag (erről már Homérosznak is volt néhány szava, amiként Paris szerelméről is, és annak következményeiről is ), majd (ha a harag ugyanezen az útvonalon megnő) gyűlölet. Sophoklész erről is sokat tudott, és az Aiaszban meg is írta (nemcsak ezt).