Recept
A társadalomban ha akarunk valamit, nincs más dolgunk mint erőt kell találnunk. Régi igazság, de könnyen elfeledjük, hogy erő nincs más, mint a tömeg. Az győz, aki maga mellett a legnagyobb tömeget sorakoztatja föl, mely képes szétzúzni, megsemmisíteni az ellenerőket. Az erő megtalálása, egybentartása viszont nehéz. A saját erő hiányát pótolhatja az ellenerők szétforgácsolása, atomizálása. De legjobb, ha nem hagyatkozunk másra, hanem mi gyűjtjük össze a legnagyobb tömeget, mely ha egyszer már létrejött, exponenciálisan nő, hiszen kevesen vannak, akik szeretnek kisebbségben maradni. Tömeg tömeget szül.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
november 24, 2009 @ 9:05 de. • válasz erre
Aki akar valamit, az nem azt jelenti, hogy egyben bármit akarhat. Aki épp csak akarni akar és ezen igyekezetét a tömegekkel kívánja segíteni, sikerre vinni egy sajátos kívánságműsor szerencsés nyertese lehet. Könnyen akarhat, de csak azt, amit a tömeggel akarni lehet. Amiben az segíteni képes. A tömeggel elsöpörni lehet. Aztán meg lehet ünnepelni az elsöprést. Aztán megint valamit el kell söpörni, hogy a másik dolgot, amit akarni lehet, az ünneplést is akarhassa. Ne akarjon ennél többet, aki tömegekkel akar akarni.
november 24, 2009 @ 3:38 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Nem a tömegről vagyok a legjobb véleménnyel, de azért annyira rosszal sem, mint ahogy írod.
Mesterkélt az értelmes cél és a tömeg szemben állítása. Valóban veszik az értelméből, ha a cél tömegessé válik, de marad benne annyi, amennyi értelemmel a magányos álmok bírnak.
november 24, 2009 @ 4:14 du. • válasz erre
Hát már azt hittem H1N1! Na de alaptalan volt az aggodalmam.
Az én véleményem nem rossz a tömegről, hanem tudomásul vettem, hogy mire képes. (A tömeg nem egyszerűen = sok ember. Az lehet nagy közösség is mintákkal, tervekkel, szabályokkal. stb.) A tömeg más minőség, a strukturálatlan emberhalmaz minősége, amelyet az affektivitás, az impulzivitás és mondjuk az alacsony racionális kontroll jellemez. A tömegben az emberek „lefele” igazodnak. A leggyakoribb érték a legszerényebb érték lesz. Itt nem megkopnak a célok, hanem egyenesen ábránddá válnak. Válságok idején a közösségek tömeggé züllenek és a hangadó gonosztevők válhatnak irányítókká.
november 24, 2009 @ 4:24 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Stimmel (szerintem), amit a tömegről írtál (szerintem is az a helyzet, olyan, amilyennek Te is írod).
Ellenvetésem úgy finomítom, hogy a sok ember = tömeg, amiből nem párolható ki a közösség, csak mozdítható közösségként is a tömeg (ez azonban a mozdítón múlik, ha egyáltalán képes rá, és nem tömegesedik maga is el mozgósító hatalmától), de attól még tömeg, és csak tömeg “lefelé igazodásán” keresztül mozdítható, nem pedig felvilágosítással, mint azzal – számos más hibája mellett – a méltán bukott ex-miniszterelnök próbálkozott.
Más szavakkal (és gondolom, Veled egyetértésben) a “lefelé igazodás” infantilizálódást is jelent, és a gyermekké tömegesedetteknek nemcsak nem szerencsés, kontra produktív elvont előadásokat tartani elvont célokról.
november 24, 2009 @ 8:02 du. • válasz erre
Lucifer kerüli a tömegek uszályát.
november 25, 2009 @ 1:20 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Ezek szerint a tömeg manapság nem pozitív, hanem inkább negatív allűrjeiről ismerszik… a csorda tipikusan békésebb kifejezés, még magyaros is, habár vannak vérengző csordák, meg nyájak is.
november 25, 2009 @ 2:42 de. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#6):
A tömegek itt tényleg nem a fenséges nép „proletár” szinonimája, de ettől függetlenül van uszálya, amibe belekerülhet a megmámorosodott óvatlan, aki csak akarni akart = elnyelődik, mint a sicc a népszerűség hajhászás mocsarába. (Itt az identitás projektek megvalósíthatóságáról is lehetne szót ejteni. De nem ejtünk. Majd máskor.) Ahelyett – folytatom – hogy az élre állna. Mert a fenséges tömegeknek van elejük, ami egyben az élük is. Nem túl előre, az elejük elé, elszakadva a fenséges tömegektől, hanem pont az élre, azaz az elejükre. Ez történelmi és ennek megfelelően nehéz feladat, ami ritkán sikerül. Vagy túl előre állnak, akik akarnak, vagy elnyelődnek. Ha jól emlékszem immár nem a papák, hanem a nagypapák mozijára. Sose lássuk közelebbről. Mondom, mintha egy film lenne.
november 25, 2009 @ 4:49 du. • válasz erre
Kontextus kérdése, hogy csoda, nyáj vagy szabadító áradat.
november 25, 2009 @ 5:02 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#8):
a csoda gondolom csorda.
december 4, 2009 @ 5:58 du. • válasz erre
Regisztrálva
Sokáig haragudtam a tömegre. Felelősnek tartottam a jelenlegi civilizáció sorsának alakulásáért, itt, hazánkban az elit (politikai, gazdasági és kulturális) létrejöttéért, s nyilvánvaló alkalmatlanságának napvilágra kerülése után eltűréséért. Dühöngtem, szitkozódtam, apátiába estem, befelé fordultam stb., ahogy a magyarok azt általában teszik. Aztán eljutottam végre odáig, hogy megbékéltem, s olyannak fogadom el a tömeget (is), amilyen. Nem minősítem, környezeti tényezőnek tartom. Arra jutottam, elég, ha én, s esetleg velem mások is csupán azt teszem (teszik) a társadalomért, ami legjobb képességeim (képességeik) szerint tőlem (tőlük) telik.
Így eljutottam az aktív rezisztencia szükségességéhez.
E fogalom történelemben elfoglalt helyének keresgélése során kerültem ide, Csepeli György honlapjára, akit eddig nem volt szerencsém ismerni.
Éppen e tény miatt máris vitába kerültem nézeteivel az internet megítélését illetően, de ez már egy másik történet.
Örömmel töltene el, ha regisztrációban részesülhetnék. Amúgy én a Dühöngőben is jól érzem magam, ott is a valósággal szembesül az ember, más kérdés, hogy azzal szembesülni sokunknak kellemetlen.
december 4, 2009 @ 7:17 du. • válasz erre
A tömeg környezeti tényezőként való felfogása vonzó, az életprogramja szintén, túl azon, hogy az aktív rezintencia fogalma számomra még nem érthető.