Reformközgazdászok
Sok minden eltűnt, ami velünk élt az államszocializmus alatt, de sok minden megmaradt. Húsz év sem elég arra, hogy eltűnjenek a reformközgazdászok, akik ha fúj, ha süt, mindig ugyanazt mondják, s természetesen mindig igazuk van. Az ebadta társadalom nem hallgat rájuk: költ, fogyaszt, él a vak világba, nem átall tanulni, gyógyulni, járadékra, segélyre kap mint hal a csalira, de dolgozni, versenyképesen mozogni már nem akar. Ha önnön mércéiket alkalmaznánk a reformközgazdászokra, nyilvánvaló volna a gazdaságtalanság verdiktje, hiszen a leírt és kimondott szavak száma fordítottan arányos a hatékonysággal. Nem tanulékony fajta, miként közönségük sem az. A recept lényege, hogy ami van, az ne legyen. Ne legyen falu, iskola, egyetem, kultúrház, vonat, busz, villamos, kórház, mert az mind gazdaságtalan. Heidegger persze megkérdezhetné, hogy ha ezek helyett semminek kellene lennie, akkor miért lettek? Ezt a kérdést nekünk kell föltennünk.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
január 26, 2009 @ 10:56 de. • válasz erre
Szív és ész? Mármint társadalmi.
január 26, 2009 @ 11:08 de. • válasz erre
Nem, azt hiszem ezt a kérdést a reformközgazdászoknak saját maguknak kell föltenniük.
Mert akkor talán rádöbbennének, hogy olyan nincs, hogy “kéne lenni”, vagy “nem kéne lenni”.
Csak olyan van, hogy “ez van”. Na. Ebből lehet csak kiindulni.
Emellett, ha megmondják a megoldást, hogy a “nem kéne lenni” helyett minek “kéne lenni”, akor megeszem a kalapom. (Van kalapom!
)
január 26, 2009 @ 11:15 de. • válasz erre
Jó étvágyat,
nem muszáj egyszerre. 
Emlékeztetnélek egy Bokros Lajosra, aki közgazdészként tudta is, miniszterként meg is csnálta – más kérdés, hogy hogy (nem egyes , hanem többes szám, nem első, hanem harmadik személyben:) szétkúrták. (Nem a reformközgazdászok.)
január 26, 2009 @ 11:29 de. • válasz erre
Valami hasonlóra készültem. Heidegger ugyan nem jutott az eszembe, de a hatékonyság az sokszor. Például úgy, hogy nem ritkán sikerült úgy piacosítani, hogy a hatékonyság nem nőtt. Magyarul többért kevesebbhez jut a kedves fogyasztó, azaz a lakosság, de olyan is megfordult a fejembe, hogy a piacosítás – rontva a hatékonyságot – a korrupció új formáinak csinált helyet, stb. Ezekkel a példákkal kívántam jelezni, hogy a reformok hatékonysága a közgazdászok hatékonysága, amivel ma tényleg nem lehet felvágni. Aztán még azon is morcoskodtam volna, hogy a hatékonyságot a piac belügyének tekintik, feltételezve, hogy a piac csak hatékonyságot tud produkálni. Arra viszont már gondolni se mertem, hogy kitérjek a reformok elfogadtatása melletti kommunikációra, a reformra való szocializálás kérdéseire. E nélkül pedig az egész egy szakma belügye. A bejegyzés vége Kádár 1987-ben a parlamentben mondott beszéde lett volna. Ott arról szólt, hogy meg kell teremteni a racionális, hatékony gazdálkodás feltételeit, mert e nélkül a szocializmus nem győzhet véglegesen, értsd meg fog bukni. (Lásd You Tube) Mintha, Kádárral csak e tekintetben szakítottunk volna. Nyílván, mert meggyőződésünk, ebbe csak a szocializmus bukhatott bele.
január 26, 2009 @ 12:31 du. • válasz erre
A magyarországi reformoknak borzasztó a PR-je.
Mert a reform fogalma a köztudatban egyenlő azzal a ténnyel, hogy nem ehetjük meg azt a rohadék tyúkot, amelyik az aranytojást fogja kipöttyinteni elénk a fenekéből, pedig az a tyúk kell, fazekunk is van hozzá és csordul is már cefetül a nyálunk évtizedek óta!
A boldog jövő gyilkosai a bokroslajosok. De nem azért, mert akkora tyúkvédők, hanem mert nem képesek az értelmes PR-re. Mert ennyi boldogságot ígérő (és olykor közelítő), de mindig megtorpanó évtized után már nagyon nehéz ám visszatartani minket, hogy neki ne essünk annak a rohadék tyúknak végre.
Valakinek el kellene mondania értelmesen azt is – ezt innen elvesszük, de amazt meg oda rakjuk, ezt egy kicsit másképp, azt meg egészen másképp csináljuk – és akkor rend lesz a tyúkok körül is az udvarban, ennyi tyúkot LE IS VÁGHATUNK.
De nem elég mondani, hanem magával ragadó módon kellene mondani, nem pöszéknek myomni a mikrofont.
január 26, 2009 @ 12:48 du. • válasz erre
Annyit tennék hozzá, hogy a tyúkok mi vagyunk, nem tojunk semmit, így nincs más hátra levágnak. A közgazdász uraknak azt is el kellene mondani, hogy hogyan legyek nem mindig görbét tojó tyúk, hogy ne az legyen a poén, hogy levágnak. (Ez nem a paternalizmus iránti vágy!)
január 26, 2009 @ 12:59 du. • válasz erre
Pontosítva kicsit magam: negatív megfogalmazású dologért nehéz lelkesedni és az ilyesminek kisebb a közösségépítő ereje is.
Tehát abban aligha van “mozgósító erő”, hogy kerüljük el az államcsődöt, szüntessük meg az igazságtalanságokat vagy iehhez hasonló megfogalmazások.
A találjuk ki Magyarországot sokkal jobb kiindulópont!
Szempontunkból még a négy szoba, négy nemtudommármi is sokkal hatékonyabb, mint a kerüljük el a válságot “jelmondat” lenne.
Formailag tehát a “Tyúkot minden magyarnak” hatásosabb megfogalmazás, mint a “Ne vágjuk le még a tyúkot” formula.
Persze, ha Lucifernek van igaza, és mi vagyunk a tyúkok – akkor én is inkább szlovák kertben akarnék kapirgálni
január 26, 2009 @ 1:24 du. • válasz erre
Ah! Most hallottam a reformközgazdák ma tanácsot adtak. Hát nem akarom őket tovább bántani, de tényleg csinálhatnák úgy, mint a régi bolondokról szóló viccben, csak bemondanak egy sorszámot, hogy melyik poén jön, aztán röhögnek. Hatékonyabb lenne.
január 26, 2009 @ 2:56 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6):
Ott még remélem nem tartunk, és annál olcsóbban (bár nem épp ez az ide illő szó) megússzuk a válságot, hogy mi legyünk a tyúkok. Az (utoljára tudtommal) a Szovjetúnió volt, ahol emberhúst is mértek az éhinség idején a piacon…
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#7):
Egyrészt igazad van, és két évvel ezelőtt abszolút egyet is értettem volna Veled (az eü reform bukásáig), másrészt ennél kicsit nehezebb, mert egy kérdés, hogy az államcsődöt csakugyan jó lenne elkerülni, másrészt nehéz elkerülni, ha az elkerülni akarókról azt mondják, nem a csődöt kerülik, hanem a saját telkülre talicskázzák a közpénzt, és nem is világválság van, csak ők lopják el a tyúkokat…
(Ps: a két állítás ugyanakkor lehet egyidejűleg igaz, de nem szerencsés a kettőt összekeverni és természetesen nem Rólad állítom, hogy összekevernéd őket.)
január 26, 2009 @ 4:33 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Majd beosztom.
Lehet hogy nemsokára úgyis csak a kalapomat rághatom?! Legalább szalmából van. 
) Nyihaha.
Igen, egyetértek, Bokros egy értelmes ember.
A baj az, hogy ebben az országban már régóta pánik van. Nagy a fejetlenség… Mindenki kapkod, semminek nincs tere és kifutási ideje. Ez a pánik már kb. jó tíz éve tart, azt hiszem.
Így nem lehet. Először gondolkodni kéne. Át-gondolni. Pánik nélkül. Aztán meg együttműködve cselekedni.
De a politikában sajnos nem jellemző az, hogy a tisztelt urak, hölgyek túllátnának a saját kis baromfiudvaruk kerítésén. Ráadásul. Még kerítésen belül is egymás elől kapirgálják a magocskákat.
január 26, 2009 @ 4:44 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#10):
Gyakorlatilag egyetértünk. Csak sajnos egyrészt logikusnak látom a politikusok magatartását, ha egyszer ilyenek. Már pedig ilyenek. Másrészt annak nem látom okát, hogy ezen változtatnának…
Ps: ha gondolod, hagyd a kalapevést.
január 26, 2009 @ 5:16 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#9):
A tyúk haszonállat, azért tartja valaki, mert hasznot akar. Ha ad neki naponta 100 pénzért tápot és a tyúk kétnaponta tojik egy 500 pénzt érő aranytojást, akkor a tyúk marad. Ha hetente tojik, akkor egy ideig reménykedik a gazdája, marad, majd megy a levesbe. Ha sohase tojik, akkor élből levágandó. Ha a tyúk élve akar maradni, vagy ne adj isten, az életminőségét javítani akarja, akkor attraktívvá kell tennie magát, azt kell elhitetnie – és bizonyítania! – hogy sok tojást, sok előnyt tud produkálni. Ebben az esetben óvják, képzik, alkalmazzák, társulnak, vagy csak üzletelnek vele. Mindegy a lényeg, hogy olyan helyzetbe kerül, amitől előnyt remélhet. Ha az előnyöket nem tudja felmutatni, levágják, vagy egyszerűen hagyják éhen dögleni. A tojást tojni kell és csak azt a tojást lehet megenni, amit megtojt a tyúk. Az összes többi illúzió.
január 26, 2009 @ 6:37 du. • válasz erre
Holnap jön a megoldás. Addig is a verebet egyétek ma, s ne vágyjatok a holnapi túzokra!
január 26, 2009 @ 7:04 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#12):
Azt írtam Neked, hogy a metafora pontatlan, nem mi vagyunk a tyúkok, mert nem az emberhús evésig szegényedtünk, Te folytatod a metaforát, de bizony Isten nem értem, hogy az alapján mi az illúzió abban, amit írtam, vagy Te már tudsz emberhús kimérésről?
január 26, 2009 @ 7:22 du. • válasz erre
A Világgazdaság online-ban olvasható egy cikk, ami annak a Bokros Lajosnak a reformmal kapcsolatos gondolatainak tömörítvénye, akinek a “Bokros csomag”-ban elhíresült reformját ma nyugati egyetemeken tanítják.
“Elfogadom, hogy nincs mód egyszerre minden terület átfogó reformjára, de ragaszkodom ahhoz, hogy a reformok értelme elsősorban a társadalom uralkodó magatartás mintáinak, értékrendjének és hétköznapi kultúrájának a gyökeres megváltoztatása. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a reformok kritikus tömege” – idézik Bokrost.
január 26, 2009 @ 7:56 du. • válasz erre
Ne felejtsük el azt a szomorú tényt, hogy a metafora ihletője Lobo volt, én egyedül a büdös életben nem találtam volna ki ilyen tökéleteset. A tyúkok mi vagyunk, és addig nem esznek meg az erősebb tyúkok, amíg aranytojást tojunk. Ezen kívül minden illúzió.
január 26, 2009 @ 10:35 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#16): én a metafora alkalmazását találtam nem megfelelőnek, de ha Lobo ihlette a metaforát, akkor, ha nincs kedved, ne beszéljünk az alkalmazásodról.
január 26, 2009 @ 10:43 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#11):
Jó. Váltsak alkímiára?
Tojás végül is van itthon… hátha. Majd reggel közlöm az eredményt, mennyi lett arany. 
Csak hogy Lucifer is tudja a hatékonyság fokát.
Bokrossal meg teljesen egyetértek.
A probléma valóban az, hogy egy tyúk nem csinál nyarat. De ne várjunk másra. Kezdjük a saját portánkon.
január 26, 2009 @ 11:41 du. • válasz erre
Erik! Természetesen állok a rendelkezésedre! Ha kell hajnalban a templom mögötti tisztáson, kétszer tíz lépésre lovassági karddal
, de őszintén nem értem mi a gond ezzel a szerencsétlen tikkel?
január 27, 2009 @ 2:25 de. • válasz erre
regisztrálva
A “bokrosizmussal” ugyan az a baj, mint a létező szocializmussal: Nem működik!
Amíg a világ egyik legkorruptabb országában élünk és az országot tehetségtelen, amatőr politikusok irányítják, addig miről is beszélünk?