Bármin! – de most egyetértek Veled.

Azt hiszem a blogomon előrehozom a drámánk megjelentetését, mert így elvesznek az addig felmerülő ötletek.
Előrehoztam, ezen a linken át olvasható. (Még változatlan, mert nem vezettem át semmit, ami azóta felmerült, de ami késik…

PS.
De min akarsz vitatkozni, Erik?

Ma arról olvashatunk tudósításokat, hogy Pécs belvárosában halálra fagyott egy hajléktalan.

Szeretnék mellőzni mindenfajta demagógiát. Éppen ezért csak annyit mondanék: a LÉLEK ÉS POLITIKA elnevezésű blogban helyénvalónak tekintem ezt a tényt tudatni.

Valakiről/valakivel beszélni relevanciájáról: “Lujza es Jeno, tetszik, bar hozzajuk mar aztan meg kevesebb a kozunk Luciferrel. De nem baj ez, sot.” A sőt is, a tetszés is abszolút rendben, a “még kevesebb közünk” azonban még némi maradványa annak (a tanulmány szerint) helytelen beszédmódhoz vezető felfogásnak, hogy rólatok is szól.
A szereplők egymáshoz beszélnek, és amilyen mértékben azt hisszük (aszerint mérlegeljük/módosítjuk szavaikat), hogy azok valakiről szólnak, úgy akad el (válik talán falssá) a dialógusuk.

De mindezt csak a Bauer-affér után vált megfogalmazhatóvá.

Micsoda ötlet! (hogy a “vircsaft realitására vonatkozó megjegyzésem nem a te” (mármint az én LE) “megírásodra, hanem az én politikához való viszonyomra volt értendő“. Ifigél Lujza felé veszi az irányt, és ebből következően Lucifer, mint Jenő! Leghálásabb és az eddigi legforróbb köszönetem! A Bauer affér elfelejtve!)

Hogy három, az nyilvánvaló. A tripoláris sem rossz, sőt! Én arra venném az irányt – ha éppen nem drámát írnék -, amit egy tanulmányban olvastam frissen, hogy sosem valakiről, hanem valakivel beszélni helyes.

Kösz a válaszod.

Ami a vircsaft realitását illeti, vagy meg tudom írni, vagy nem, amíg nem fejeztem be sem hitegetni nem akarom magam, sem lelombozni az erről való elmélkedéssel.

Ami az úthengerrel való veszekedést illeti:vannak szuicíd alkatok. (Illetve, de ez nem az itt blogolókra vonatkozik, hanem a valóságosakra.)

Az Ifigélről írottak Ifigélre vonatkoznak, az úthenger metafora a Jack Bauer ötletedre vonatkozott (de közben okafogyottá vált az ötleted bedolgozásával), mi közötök Nektek (Ifigélnek és Zinczykának) egymáshoz? – Azon kívül, hogy van néhány közös mondatotok, de ezzel nemcsak Bognár és Bodnár van így, hanem szinte minden azonos nyelvet beszélő ember.

Nekem a néhány blogbarát összejön és berúgnak nem, de a zajlik egy politikai vircsaft, az már igencsak szürreális, még akkor is, ha ezzel érdekes fényt vetek magamra, aki egy lélek és politika c. blogban éppen hozzászólok.

Az úthengerrel veszekedni? Nézd, meg lehet próbálni …

Most az a baj, hogy nem emlékszem fejből, de olvastam szegény Ifigélről valamit az elején. valami túlzott határozottságról túlszeretett gyerekként. (Nem tudom idézni, mert akkor elvész, amit eddig beírtam, és lusta vagyok újraírni. ) Innen gondoltad egyébként az úthengert? Vagy a kettő nem függ össze?

Hogy néhány blgogbarát összejön, és ott, ahol egy politikai vircsaft zajlik, nem tartom irreálisnak, hogy berúgnak, azt még kevésbé.
A kórus, hát igen, de az konvenció.

De hogy pont ott, akkor Jack és/vagy forgatás… Elsőre inkább annak tűnt, de kisimult, sőt a Bognárból lett Bodnár jelleme (és öltözéke) sokat színesedett.

Ha nincs kedve, akkor az én ismereteim szerint akkor is ki lehet térni, ha éppen az úthenger nem jókedvű, sőt olyankor inkább tanácsos. Már persze ki mit szeret, aki veszekedni, és azt akár őrjöngésig fokozni, annak ilyenkor (lletve olyankor!) Isten őrizzen kitérnie.