Ámok című bejegyzésem termékeny eszmecserét indított el, melynek lényege, hogy mi tegyünk azokkal, akik tettei potenciálisan vagy ténylegesen kockázatot jelentenek a társadalmi rend és biztonság számára.

Az alábbiakban egy szempontrendszert javaslok, mely alkalmas arra, hogy a már megindult eszmecsere gondolatait osztályozhassuk, s kanalizálka a továbbiakban még várható gondolatokat.

Autoagresszió

Az egyik irány a kockázat tétje. A be nem illeszkedettek egyik, s nem is kisszámú csoportja egyes-egyedül önmaguk számára jelent veszélyt. Ők maguk ellen élnek, s a probléma megszűnik, mihelyt vége a projektnek, melynek célja önmaguk ellehetetlenítése, végső soron elpusztítása. A kérdés ebben az esetben csak az, hogy önmaguk ellenére hagyjuk-e ezeket az embereket projektjüket véghez vinni, vagy önhitten abban bízzunk, hogy mi jobban tudjuk, helyettük, hogy mi az ő életünknek a célja és értelme.

Három variáns lehetséges tehát:

A./ sorsukra hagyás

B./ amatőr, laikus segítés

C./ professzionális segítés megszervezése

Kívülre irányuló agresszió

Ebben az esetben a kockázat a környezetre hárul. A kisebb vagy nagyobb közösségnek kell szembe néznie azzal, hogy vannak olyanok, akik léte veszélyforrás a többiek számára. A veszély természete szerint osztályozható. Legsúlyosabb az élet veszélyeztetettsége, melynek neve gyilkosság, ha lehetőségből valósággá válik. Jelentős veszélyforrás a pszichológiai károk okozásra való képesség, mely egyének és csoportjaik életének tartós megnehezítését eredményezi. Harmadik veszélyforrás az anyagi károk okozásának képessége, melynek következményeivel hagyományosan a büntető jog foglalkozik.

A kívülre irányuló agresszió bármelyik típusával foglalkozunk, mindegyik esetben a következő lehetséges paradigmákat alkalmazhatjuk, melyek lehetővé teszik az értelmezést.

A./ Morál

Ez a legegyszerűbb, leginkább kézenfekvő, gondolati befektetést egyáltalán nem igénylő paradigma, melyet alkalmazva a rend tényleges és vagy potenciális megzavarását a Rossz pólusára helyezzük, ami azért nagyon egyszerű megoldás, mivel társul hozzá az akarat szabadságának vélelme. Aki a rosszat választja, az bűnt követ el, s a bűnösnek nincs helyet a társadalomban, sorsa a büntetés, ami nem lehet más mint a kirekesztés fizikai vagy szimbolikus értelemben.

B./ Kriminalizálás

A kriminalizálás esetében a morális paradigma bekeményedik, s bűnmegállapító, bűntető intézményrendszer működtetésének szükségességét teremti meg. Ez esetben az intézmény dolga az ítélkezés és a büntetés, mely az élet elvételét vagy az életfeltételek ideiglenes vagy tartó korlátozását (börtön) jelenti.

C./ Betegség

A betegség paradigma azt feltételezi, hogy a rend lehető vagy tényleges megzavarói betegek, akiket az orvosi szakma szabályai szerint meg lehet és meg gyógyítani. Amennyiben nem gyógyulnak, az K+F probléma, ezér még jobb gyógyszerek, még több szakmai képzés szükséges. Ezzel együtt nem zárható ki, hogy maradnak gyógyíthatatlan betegségek.

D./ Lelki baj, pszichológia

Ez a paradigma abban különbözik az előzőtől, hogy tagadja a fizikai-biológiai manipuláció hatékonyságát, s a különböző pszichológiai elméletek alapján lehetségesnek gondolt kommunikációs ráhatatásoktól várja a javulást.

E./ Gondozás

Ebben az esetben önkéntes befizetésekből vagy az adófizetők pénzéből fenntartott gondozó hálózat létesítése a központi téma. Ha egyszer ez a rendszer létrejött, a rend fennmaradásában érdekelt többség védve érezheti magát, hiszen szakavatott gondozók foglalkoznak a kártevésre alkalmasokkal.

F./ Prevenció

Ez a paradigma a gondozás-paradigma komplexebb változata. Alkalmazói arra gondolnak, hogy a rend megzavarásának képessége a szocializáció zavara, aminek kialakulását megfelelő család-és gyermekvédelmi hálózattal ki meg lehet akadályozni, miként hasonló rendszerrel meg lehet akadályozni számos testi betegség kialakulását is.

G./ Forradalom

Eszerint a rend felborítója egy új rend hirnöke, aki mellé kell állni, mert ő hozza az újat, mely csak a régi rend szempontjából botrány. S ahol vágják a fát, természetes, hogy forgácsok is vannak, nincs mit tenni.

F./ Kultúrák összemérhetetlensége

Utolsóként felmerülhet a róka és a gólya meséje. Ami a rókának rend, az a gólyának rendetlenség, ami a gólya számára rend, az a rókának elviselhetetlen. Igy ha egy rendet veszélyeztet valaki vagy valami, az nem több mint félreértés, s cask meg kell várni, melyik lesz az erősebb: ott lesz az igazság is.

A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal

hétfő, január 11, 2010 @ 10:47 de., Csepeli György bejegyzései. • RSS 2.0 feed. • Hozzászólás • trackback