Séta
Ha a Budafoki útról belépek a Budapesti Műszaki Egyetem campusára, s nézem a körülöttem lévő csodálatos épületeket, mintha Princetonban lennék, ahol pár éve meghalt kebelbarátommal, az angolul író de magyarul szenvedő fantasztikus kötővel, Kolumbán Miklóssal sétálgattam sokat. Hatalmas meztelen férfi áll bronzba öntve a budai campus közepén, sisakkal a fején, akár egy meleg SM bár reklámja is lehetne, de nem az, csak az első világháborúban elesett műszaki egyetemistákra és tanáraikra emlékeztet. A Princeton deja vu hamar véget ér, mert az út ütött kopott épületroncsok, bódék, kémények között visz tovább, s valahol még egy atomreaktor is lappang a mélyben. Vöröstéglás szocreál épületbe megyek, ott ér véget az utam. Ilyen lenne ma Princeton, gondolom, ha az oroszok oda vonulnak be, hogy elhozzák a szabadságot, miután leverték a fasizmus szörnyetegét.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
Címkék: fasizmus, Kolumbán Miklós, Princeton, SM
január 29, 2010 @ 9:29 de. • válasz erre
A séta a mesélő kövek között. Ilyen sétát Budapesten, mint minden nagyvárosban sok helyen tehet az ember, legfeljebb nem Princeton jut az eszébe. Egy kis időre. Hogy utána lássa, hogy ez nem az. De ezek a budapesti mesélő kövek sok nagyváros társ köveivel ellentétben nem egy beteljesedett kor büszke romjai, itt a kövek nem szólítanak fel; változtasd meg élted. Itt az elhanyagolt, folytathatatlan torzók suttognak; úszd meg, vagy húzz el. Legalábbis manapság. Ez fontos, hogy manapság. A manapság történelmi léptékkel manapság. De ezt a szmogos, depis izét egyszer kifújja a szél. Az időpontot illetően megoszlanak a tippek, a várakozások. De egyszer témát váltanak a kövek és megszólal a bennük rejtőzködő Apolló.
január 29, 2010 @ 6:28 du. • válasz erre
Lucifer, te hogy csinálod, hogy sosem vagy depressziós?
január 29, 2010 @ 6:56 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#2):
január 29, 2010 @ 9:32 du. • válasz erre
Hogy, hogy, hogy? Ti tartotok karban! Dicséretes szorgalommal!
január 30, 2010 @ 8:28 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
január 31, 2010 @ 4:53 du. • válasz erre
Lucifer valószínűleg egy Andersen mesehős.