Szakadatlan fejlődés
Szakadatlan a fejlődés, s ez a törvény a mobiltelefonra éppen úgy vonatkozik, mint a történészekre. Nemrég voltam egy kis konferencián, ahol egy történész azt fejtegette, hogy feudalizmus nincs, nem is volt, az csak egy szó, melyet a magafajtájúak használtak, amikkor még nem voltak fejlettek. A jelen lévő nem történészek akkor nem tudták, hogy a történész kollégái éppen azokban a napokban golyóznak ki egy egykor neves ellenzéki, ma inkább filozófiatörténeti munkásságáért ismert és elismert hölgyet színtisztán azért, mert nem tartozik egyetlen bandériumhoz sem, senkinek sem volt a lándzsavivője, mivel a felvilágosodás tanulmányozójaként úgy hitte, hogy nincsenek már kiváltságok, nincsenek urak, akik kényük szerint adnak és elvesznek, s nincsenek szolgák sem, akik uruk köntösének szegélyét hasonfekve csókolgatják vagy rettegve várják a pandúrt, hogy egy hajnali éjszakán elvigye őket valahova, ahonnan csak mint megtört alattvalók lopódzhatnak vissza az életbe, melyet áthat a színlelés, a teljesítmény fitymálása, az idegenség megvetése, s ahol a sikert a hiú öntetszelgés pótolja
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
Címkék: felvilágosodás, filozófia, filozófiatörténet, Ludassy Mária, MTA
február 24, 2010 @ 8:14 de. • válasz erre
A történészekről tudjuk, amit tudunk. Ludassy Máriáról szintén.
A többiről csak április 14-19 között jelenik meg, amit gondolok, így csak 20-án tudok érdemben reflektálni, ha el nem felejtek, vagy el nem felejtem, ami most az eszemben jár.
Többet egyelőre a fentebb említett okok miatt másutt sem tudok mondani.
február 24, 2010 @ 8:40 de. • válasz erre
Az ember azt hiszi, hogy ez csak messziről, a fények csalóka megtörései miatt tűnik így, ha közelebb menne, látná a megnyugtató valót. De nem a Gyémánt hegyen s túl történnek a dolgok, nincs fénytörés.
február 24, 2010 @ 8:45 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Miért, ki szereti a kontrasztot, ha az nem kedvező?
ill: 
És persze, visszakanyarodva a bejegyzéshez az öntetszelgés sem a siker helyett, hanem hiányában van. Mert annyira senki sem senki, hogy ne próbálná meg megmutatni, hogy ennek, senkisége ellenére valaki. (Ha az aktusra nem is képes, fantáziálni, és fantáziáit elmesélni még igen.)
február 24, 2010 @ 9:05 du. • válasz erre
Telitalálat ez a “senki sem senki”.
Mi minden kavarog e tagadásban, mely mint állítás félelmetes!
április 17, 2010 @ 6:49 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#4):
A kontraszt és ezzel az elutasítás mélyebb okát is sikerült azóta (igaz) alapos késéssel megtalálnom. Úgy tudnám kissé nyersen összegezni és (az azóta, a bejegyzés megjelenése óta erről leírtakat némileg) kiegészíteni: hogy Ludassy Mária csakugyan filozófiatörténész. Abban az értelemben, hogy a filozófia történetét kutatja. Ha úgy tetszik, az(t a gondolkodási) aktust, amihez a bölcsesség szeretete vezet, az aktust, és olykor annak eredményét (a szellemi orgazmust). Szemben az őt kigolyózókkal, akik az orgazmust eredményező eszköz leírására képesek, inkább kevésbé, mint többé. Bizony nem ugyanaz a műfaj.
április 19, 2010 @ 9:22 du. • válasz erre
És egy később, 2010. 04. 20-án megjelenő megjelenő kiegészítés a fentiekhez.