Szélhámosok és bolondok
Nobel díjas közgazdász osztotta meg tudását az érdeklődőkkel a múlt héten az egyetemen. A tudós elmondta, hogy nem tud semmit, nem is tudhat, mert a világ kiszámíthatatlan, kockázatokkal teli, s egyre inkább az. Miközben mondta, áradt belőle a biztonság és a kiszámíthatóság. A kockázat robotosa ő, aki nem kockáztat semmit, miközben a kockázatot vizsgálja, mely soha nem számítható ki. Senki nem tette fel a kérdést, hogy miért éppen azokat az adatokat tanulmányozza, melyekből soha semmi nem következik, amikor lenne adat bőven, melyek alapján mondhatna is valami hasznosat és értelmeset. Lehet például tudni, hogy 10-20 év múlva mennyien leszünk a Földön, az sem titok, hogy mikorra fogynak ki az olajkészletek, meg tudható, hogy aki most 1 éves, az 5 év múlva 5 éves lesz. Szélhámosok adnak tanácsot bolondoknak.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
december 8, 2009 @ 9:13 de. • válasz erre
Hátha – (általában) így fejezzük ki azt a vakreményt aminek a (hallgatók is, és a tudatlan) tudós(ok is eltérő mértékben, de) rabja(i. A tudós a cellájában ücsörögve tölti az időt – pontosabban és főként a saját idejét – azzal, hogy egészen szépen és jól berendezi a celláját. A többiek az udvaron rohangálva – olykor verekedve – csak elütik.
Néha példáknak nevezett, az udvaron talált tárgyakat visznek a tudósnak, aki ezekkel – már amit ezek közül elfogad – rendezi be saját celláját, és akit éppen ezért, cellája (szépen be)rendezettsége miatt az udvaron rohangálók valóságos istenként tisztelnek. Ezért is viszik neki – mintegy áldozatként – a tárgyakat.
Filozófus azonban egyikből sem valószínű, hogy lesz. A tudós miért lenne? Jól elvan így.
Az áldozók pedig ahhoz vannak szokva és ezzel arra szocializálva, hogy ha már a rohangálás, sőt az áldozat sem csökkenti elviselhető mértékűvé a gondolkodás kezdeteivel járó feszültséget, akkor eljár a kezük. Megeshet, hogy pofán vágják a tudóst, de valószínűbb, hogy egyikük a másikukat, ha nem is feltétlenül – és főként eleinte – annyira, mint Ábelt Káin.)
december 8, 2009 @ 9:49 de. • válasz erre
Az extrapoláció – egy folyamat közelítő meghatározása, egy adott jövőbeni pontban a megelőző szakasz értékei alapján – haszna, hogy megerősíthessük a kívánatos, gyengíthessük a nem kívánatos események bekövetkeztét. Ezek valószínűségét. Az extrapolálás nem jóslat, hanem figyelmeztetés. Lehet mozgósító, ijesztő a figyelemfelhívás, például ha továbbra is többet költünk, mint amennyit keresünk n év múlva tönkremegyünk. Lehet például megnyugtató, bíztató. Ilyen például a káoszlátás karrierje. Ha érdektelen adatokat vizsgálunk / vizsgáltatunk mindent káosznak fogunk látni. Holnap is. És innen a nyugodt magabiztosság, mert egy tudós számára marketing szempontból a következetesség és a megbízható előrelátás bemutatása rendkívül fontos.
(Én egyébként 6-ra tippelek. Feltéve, hogy megéri. Bocs.)
december 8, 2009 @ 10:02 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
(nemcsak mert – az abesszin makaóban, de csak Veled szemben – 7 a nyerő, 
hanem mert a valószínűségek számítgatása egy fogadás esélyeinek a mérlegelésével kezdődött. A számítás pontosításai és kiterjesztései az eredeti mérlegelés eredményén semmit sem változtattak, csak éppen a pontosítgatás közben, vagy épp attól függetlenül többen – köztük Te is – elfeledkeztek magáról a fogadásról, de a tétek ettől függetlenül ugyanarra az asztalra kerülnek.)
Vesztenél