Szép és régi
Nem kell feltétlenül Tölgyessy Péternek lenni ahhoz, hogy világosan lássuk a rendszerváltásnak nevezett projekt kifújását. A népnek nem kell a piac, nem kell a pluralizmus. Vágyik vissza az állam és a párt aklába, ahol békében, biztonságban várhatja a holnapot, mely pont olyan mint a tegnap volt, s nem különbözik a holnaptól sem. Persze nem tudjuk, mi történt volna, ha létre jött volna a piacgazdaság, s létre jöttek volna a pártok. Mindkettőnek csak a szimulációja jött létre, s így csak azt tudjuk, hogy a szimulált kapitalizmus és pluralizmus megbukott, mint megbukott elődje, az államszocializmus is. A világgazdaságnak nevezett piramis játék tartotta mindkettőt életben. Ha bukik a piramis, bukunk mi is. Ha Tribuszerné-nek majd újra hiteleznek, ő is ad hitelt, s a verkli újra indulhat, immár megint egy lobogó alatt. Nem kell többet választani, nem kell töprengeni, jön a szép régi világ.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
április 16, 2009 @ 8:16 de. • válasz erre
Picit árnyalnám, noha a szimulációval nagyjából egyetértek. Azzal a megszorítással, hogy a pártosdi nevű játékban jelenleg már az ország fele sem vesz részt (30% FIDESZ szavazó, 10% MSZP, a picik, hárman összesen 5, ha az összlakosságot nézzük, és ez összesen 45. Bizonytalan 39%, biztosan nem menne el választani 15, összesen: 54%). Tehát ha most vasárnap lennének a választások, akkor a kisebbség diktatúrája lenne az eredmény, a (nemcsak) csendes (de meglehet, a normálisabb) többség felett, amelyik legalább érzi, amiről a bejegyzés részben szól: ha ki nem is fújt, kifújóban van.
április 16, 2009 @ 8:22 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#1):
Bukott a piramisjáték, bukott az államszocializmus? Én úgy emlékszem a k-európai országokon kívül kezdetben Németország mutatott csak válságtüneteket, ő is azért, mert vissza/benyelte kelet egy részét.
Bukott a piramisjáték, bukunk mi is? Azt észlelem, hogy a világgazdaságban némi zavar van, de azt is, ha jól olvasom az újságokat, hogy nem akkora, hogy a bukásunkat ne tudnák elodázni IMF hitellel, vagy mivel. Hogy aztána haladékot előrehozott választásokra, és majd meglátjuk mi lesz-re használjuk-e, vagy némi alakalmazkodásra, ez mintha rajtunk is múlnék.
Végül: ha jól tudom Tribiszerné mintha börtönben lenne (ha csak nem szabadult azóta), az IMF és a Világbank vezetőiről csak némelyik szimulátornak a véleménye az, hogy ott lenne a helyük. Nekik maguknak (és azoknak is akik erről valóban dönthetnek) más, eltérő; amiként arról is változhat a véleményük, hogy hiteleznek-e tovább.
április 16, 2009 @ 8:54 de. • válasz erre
Biztos, hogy nem légből kapott a kijelentés, hogy a nép nem akart pluralizmust, meg piacgazdaságot. De ha ezt értjük a piacgazdaság,és a pluralizmus alatt, amitől naponta a hajunk égnek áll, ezt ép ésszel miért akarta volna? Nyilván nem ezt értjük. Hanem valami olyat értünk, ami talán elkezdődhetett volna, de hanyagságból, gondatlanságból, felelőtlen önzésből, érdektelenségből, vagy éppen érdekvezérelt okok miatt elmaradt. A világon ettől függetlenül kapitalizmus van. Nálunk ennek a szisztémának a veszélyes hulladéka termelődik. Ha így marad, az új struktúrákból egyszerűen kimaradunk, vagy ami még rosszabb egyfajta izolált szeméttelep leszünk. Jobb ember kerülni fogja.
április 16, 2009 @ 9:14 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Kerülni fogja, és ha teheti, elmegy.
A motivációt, az “el nem kezdődés” motivációját viszont vitatom, pontosabban szűkíteném. Mert lehet “hanyagság, gondatlanság, érdektelenség“, de ezek aligha sorolhatóak azonos kategóriába az “érdekvezérelt okok“-kal, amit iakjár okkal nevezhetünk “felelőtlen önzés“-nek is.
Vagy az utóbbiak egészítik ki/dominálják az előbbiek által megtisztított terepet, vagy fordítva. Ha az utóbbi, akkor a kisebbség diktatúrája van kiépülve a felelősségről álmodozó többség felett, ha az előbb, akkor a káosz nő, ami hangsúlyozom, lehet párhuzamos, és egymást erősítő folyamat, de a káosz nem diktatúra, és viszont, tehát vagy ez, vagy az.
április 16, 2009 @ 10:22 de. • válasz erre
“A népnek nem kell a piac, nem kell a pluralizmus.”
A nép befolyásolható. nem a nép akarta a rendszerváltást, az inkább fent, az elit módosításával, kvázi kicserélésével kezdődött el. nem is a nép indukálta azt.
A nép befolyásolható és befolyásolva is van.
Akkor azt hitte el, h ez kell neki, most elbizonytalanodott. most sokan azt hiszik el, nem ez kell neki. kisgyerekként visszamenekül az irányított állapotába. (jé már nem is homogén a nép a célok tekintetében?)
De nem baj!
valószínű jobb ha megtapasztalja néhány évtized alatt, milyen az ha irányítják, befolyásolják szélkakasként minden irányba. hol erre – hol arra.
ebből tanul majd az évek alatt és viseli ennek minden következményét, nyűgjét, a felelőtlen boldogságot, traumákat, ráébredést (lehetőségek-igények-szükségletek aránya). ki vagyok én, mit akarok én, mit csinálok én, magyar?
április 16, 2009 @ 10:30 de. • válasz erre
Válasz danka hozzászólására (#5):
Drukkolok, hogy igazad legyen, de van némi kétségem, néhány évtized alatt nemcsak tanul, de meg is öregszik, sőt meg is hal, és kezdődik előről a verkli forgása… (Ugyanannak, szinte ugyanúgy. Mossolini is, Hitler is demokratikus úton, szabad választásokon került hatalomra. Nem mondom, a kampányban voltak túlkapások, de ilyenkor hol nincsenek? Szerintem az uniós megfigyelők sem vonták volna kétségbe – ha lettek volna – a választások eredményének törvényességét. (Max 1-2 körzetben a szavazaktokat újraszámolták volna, de ilyesmi nemcsak nálunk, az USA-ban is megesik.)
április 16, 2009 @ 11:00 de. • válasz erre
Ez a blog megmarad, bár kérdés, hogy honnan íródik majd. Holnap az okokról.
április 16, 2009 @ 11:13 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#6):
Ha lesz egy társaság, akik nem az országból, hanem az ország sikereiből akar élni, menni fog. Ha nem, nem. Ebbe persze belefér a diktatúra, de a környezet ezt az opciót kigolyózná.
április 16, 2009 @ 1:48 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#6):
nem értem, szerintem túlzott a diktatórikus félelem, persze ez is ugyanolyan megérzésen alapszik,
ha a centralista párt jut hatalomba, láttuk már h mit csinál, vannak antidemokratikus elemek, de ugyanúgy hisztrériakeltés minden túlzás.
- felőrli a környezetét, de mivel ez rövid távú stratégia, így nem tud kiteljesedni
- romba nem dönti a gazdasági életet
- képes visszaadni a hatalmat
persze nem tudjuk, milyen irányban változtak meg tervei, de eddig azt is láttuk, h többnyire radikális a kommunikáció, de a tetteik sokkal mérsékeltebbek.
április 16, 2009 @ 4:12 du. • válasz erre
Miért érzem úgy, hogy itt valami nem stimmel? Ha nem működik a “kapitalizmus”, nyilván a “nép” a hibás – nem elég érett rá. Ha nem működik a “rendszerváltás”, nyilván a újfent csak a “nép” a hibás – működnek a régi reflexek. Csakhogy. Ki van még itt a “népen” kívül? Ki lehetne még hibás – feltéve de nem megengedve – ha nem a “nép” az? A “nép” nem akar pluralizmust? Már miért akarna, hiszen mértékadó körök és médiák sugallják, hogy az elit egykutya, a Fidesz ugyanígy elkúrta volna, akkor minek pluralizálni?
Nem szólnak még a végítélet harsonái. Egyszerűen ismert volt, mondhatni közmegegyezés volt, hogy a kádári elit – hülyék gyülekezete, túl köztörvényes hajlandóságai. Az országot uraló poszt-kádári elit – mely nagyrészt azonos az előzővel – szintén hülyék gyülekezete. Mit várhattunk tőlük? Emlékezzünk csak a derék Horn Gábor tiszta pillanataira, mikor végigtekintve MSZP sorain “keménynek” nevezte ezeket így együtt. (Bár azt némiképpen elfeledte, hogy ezekkel a kemény arcokkal vagy hat évig kormányzott együtt a legnagyobb egyetértésben) Ha az országot csak kicsit is értelmes emberek irányítják nem jutunk ide és ez hordozza a jövő reményeit is.
április 16, 2009 @ 5:23 du. • válasz erre
Néztem a minap az ellenzékinek mondott tv-adókat, ízelítőt kaptam az ellenzék derék, s részben régebbről, az MDF majd a FIDESZ vezette kormányból már ismert arcaiból.
Szoktatom a szívemet a csendhez.
Szoktatom magam a jövőhöz, amelyről Aristoval ellentétben, kevesebb meggyőződéssel hiszem, hogy “értelmes emberek” jövének.
S ha már itt tartunk, a békés, értelmes jövőnél, hadd írjam le egy beszélgetős műsor tartalmát az Echo TV-ből:
(Betelefonáló) – Ezek a kommunisták miket csináltak. Ezek kérem még egymást is felakasztották korábban.
(Szpíker) – Sajnos itt még nem tartunk…
Na, ez a hangulat jő le, nálam nem ez az értelem hangja. De szokni kell, mert ez se maradhat, ami van.
Ezért bénult egyébként, aki bénult – mert se ez, se az nem jó – de ilyen meg nincs. Pedig van.
április 16, 2009 @ 5:31 du. • válasz erre
Válasz danka hozzászólására (#9):
Érdekes alkotmányozási elképzelésekről hallok, :-/ de az nem tartozik ide; a két diktátort csak annak példájaként írtam, hogy a demokrácia tanulási folyamataának érdekes eredményei tudnak lenni…
április 16, 2009 @ 5:37 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#10) Értem. a “hülye nép” elvetendő koncepcióját felváltani ajánlod a gazemberektől félrevezetett nép koncepciójával. Ennél El Lobo felfogását jóval realistábbnak vélem.
április 16, 2009 @ 6:35 du. • válasz erre
Reménytelen vagyok! El sem tudom képzelni, hogy a problémánk vezetőink értelmi képességével lenne kapcsolatban. Vág az eszük nincs azzal gond. Spontán köznapi érdekkövetésük nem eredményezi a magyar kapitalizmus építését. És ha már emlékezünk, talán S Lajos örökbecsű mondása is eszünkbe juthat hülyének lenni alkotmányos jog. Ki és mikor élt ezzel a joggal a saját cechére? Na ugye, hogy okosok.
április 16, 2009 @ 7:12 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#14):
Nem úgy tűnik, hogy vezetőink lennének az élenjáróak ennek a jognak a gyakorlásában.
Ps: a kakasok a szemétdombon is kakasok, és abból a szempontból a kakasság számít csak.