Szerénység
Lux Erik mondhatná meg, hogy miért álmodik az ember úgy, hogy vissza is emlékezik rá, ahelyett, hogy feledésbe merülnének álmai. Más kérdés, hogy miért éppen arra az álomra emlékszünk vissza, amely felébredés után velünk marad, s nem enyészik el, mint annyi minden földön és égen. Egy szerény emberről álmodtam, az ország legkiválóbb matematikusáról, akiről az újság pár nappal ezelőtt azt írta, hogy eltévedt egy erdei úton, s az arra járók kedvesen figyelmeztették, hogy ne menjen tovább, mert a homeless otthon, mely az út végén áll, már tele van, nem fogad vendégeket aznap. A tudós megfordult, s sietett haza, mivel másnap repülőre kellett ülnie, hogy a világ egy másik pontján átvegye az egyik legrangosabb díjat, ami matematikusoknak adható. Talán tényleg homeless volt, hiszen aki a számok között él, az akár a csillagok között, az űrben is élhetne, ahonnan ha lát is bennünket, érdektelenek és kiszerűek vagyunk szerénytelenségeikkel, hiuságainkkal, mindennapi harcainkkal, melyek biztos vége a vereség. A szerény ember valamit tud, amit nekünk is tudnunk kellene, de mivel szerény, nem fogja ránk tukmálni tudását, mi meg nem lévén szerények, nem is tudjuk, hogy mit nem tudunk.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) mától (2008. 09. 23.) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
október 31, 2008 @ 9:33 de. • válasz erre
Sokkal inkább érzelmeink struktúrája, semint a valóságé szerint élünk. Ez meglehetős feszültséggel jár, mert általában érzelmeink alkalmazkodnak a valóságos(nak érzett
) helyzethez, semmint a valóság az érzéseinkhez. Ezt a feszültséget csökkenti elvielhető szintre az álom azáltal, hogy az álmodott valóság idomul érzéseinkhez. Ez alapján érthető meg az álmokból, mit is szeretnénk.
Amikor a közelítés lehetséges , amikor tudatunk számára elfogadható (ha nem cencúrázandó egészében a vágyott világ, ha tehát siekres a kompromisszum) olyankor emlékezünk, egyébként vigasztalódunk, vagy épp (olykor nem valóságos rémekkel) áltatjuk magunkat.
Ami a matematikust illeti, talán olyasmit is jelez, ha otthon vagyunk az égen/a számok világában, nem érdekes, hogy homleszek vagyunk-e, de ez így roppant romantikus. Nem árt, ha otthon létünket a világ (például) díjakkal v isszajelzi, egyébként könnyen, igaz ébren álmodunk csak… (Égi és a számok közelisége/azonossága régi, romantika előtti vélekedés.)
október 31, 2008 @ 9:51 de. • válasz erre
Az egyik matematikus barátom meghívott levelező akadémiai székfoglaló ünnepélyes előadására. Tudtam én addig is, hogy a matematika külön világ, de ott valahogy pontosabbá vált a sejtésem. Egy pillanatra beleláttam, hogy micsoda izgalom, szellemi kihívás és gyönyörűség van ott, ahová el nem ér közönséges halandó. (a nem matematikus) Az előadás után ezt mondtam is Neki, s válaszolta -láthatóan nagy örömmel-, hogy természetesen, külön világ van. A matematikával a fenti tudós szintjén foglalkozók, talán abban a szerencsés állapotban lehetnek (önfeledtként), hogy a mindennapi élet élet kihívásai alól mentesülnek, talán csak akkor, amikor a gondolat létrejön, magával az alkotói folyamat átélésével.
október 31, 2008 @ 10:05 de. • válasz erre
Nem szeretjük a strapát. A matematikust nem akarjuk megérteni, inkább elutasítjuk első blikkre. Ha akar valamit, vegyen fel egy rendes jakót. Tanulja meg a mi nyelvünket.
október 31, 2008 @ 6:59 du. • válasz erre
Szerénység?
Itt és most, amikor ilyen gondolatok adják meg a kor alaphangulatát? – “Az a versenytárs, akit nem törsz le reggel, ott marad a csatatéren, hogy délután újra rád támadjon.” (Al Ries és Jack Trout)
Szerénység?
Jay Conrad Levinson, a gerillamarketing atyamestere a gerillamarketing terepén ezeket a tulajdonságokat tartja a legfontosabbnak:
1. türelem
2. agresszivitás
3. ötletgazdagság
4. fogékonyság
5. erős egyéniség
Nocsak-nocsak, szerénységről árva szó nincs a modern marketingben, hacsak kótyagos matematika professzorokra méretezve nincs külön marketing
Ha volna, akkor így szólhatna az első szabály: Nem elég szerénynek lenni, de annak nem szabad látszani!
Később persze, amikor a világhír már megvan, akkor meg már jól is áll, ha nem olyan vagy, mint a többi, feltűnési viszketegségben szerénytelenkedő számtanhuligán!
október 31, 2008 @ 7:43 du. • válasz erre
Igaz, ha a matematikusnak lenne szüksége ránk. Mint vevőre. Ha érvényesülni akarna, mint termék. De nem akar. Úgy tűnik, nem izgatja a véleményünk, nem akarja, hogy kereslet legyen belőlünk. Iránta. Mi viszont piaci sikerekről álmodunk, mindent el akarunk adni. Nekünk szükségünk van rá, hogy érvényesülhessünk. Kell az ő kapacitása, hogy árut fabrikáljunk általa, vagy belőle. Termékfejlesztés! Nincs más út, el kell nyelnünk, hogy a mi marketingünk része legyen és eladhassuk. Akár akarja, akár nem. Mint egy fogpasztát. Ha nem, tehetségtelenek vagyunk.
október 31, 2008 @ 8:16 du. • válasz erre
Mindezt csak álmodtam!
október 31, 2008 @ 8:26 du. • válasz erre
Martin Luther Kingnek is volt egy álma – és tessék, itt is van Obama.
Lehet, hogy néhány évtized múlva a magyar erdők meg tele lesznek bolyongó matematikusokkal?
október 31, 2008 @ 10:25 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#6):
Ja!
Bár ilyen esetekben azt szoktam válaszolni, “az év eleje óta álomértelémezést csak regisztrált felhasználóknak, egy külön erre a célra létrehozott blogon végzek“, ezúttal kivételt teszek. 
És jó híreim vannak az álmodó számára! Az álmában matematikus homleszként megjelenő árnyékába fojtva (az életmű ismeretében bármily meglepő) hatalmas (egy nemzetközi díjas matametikuséhoz mérhető) szellemi kapcitás van elfojtva. Ezzel kapcsolatban van egy jó, és egy még jobb, és egy annál is jobb hírem:
A jó: mint azt az 1-es kommentben már részleteztem az, hogy emlékszik álmára annak jele, hogy gyöngül az ezt a szellemi kapcitást elfojtó “cenzúra” (az elfojtáshoz vezető vélekedések) ereje.
A még jobb: döbbenetes az álomkép realitása. Szinte semmi szimbólum, semmi fantasztikum, hogy úgy mondja teljes fegyverzetében szinte már a küszöbön áll szinte felhasználásra készen az eddig elfojtott a kapacitás. Nem véletlenül vélte mindenki valóságos történetnek! Rövidesen az lesz!
A legjobb: láthatóak a kapacitást még éppen elfojtani tudó vélekedések: a létbizpnytalanságtólo való félelmként. Azonvban ne feledjük, illetve az álmodó ne feledje, a matemetikus nem kényszerből néz ki úgy, mint egy homlesz, hanem azért, mert fontosabb dolga van, mint hogy kinézetével törődjék
Érzésem szerint az, hogy az árnyék matematikusként jelenkezik az álomképben olyasmi jeletése/érteme lehet, hogy a kapacitás nagy valószínűséggel az eddigi egyemástól függetlnnek tűnő kutatási területek összekapcsolására, “képletbe foglalására” használható, mert erre törekszik.
november 1, 2008 @ 1:41 du. • válasz erre
Lux professzor úr álomfejtése lehengerlő és alapos, ám kivételesen mellékvágányra vihet.
Ugyanis ez az álom kfejezetten marketing-álom a felfogásom szerint.
Az erdő nyilvánvalóan a piac dzsungelét testesíti meg, amelyben az álmodót megszemélyesítő piaci szereplőt más piaci szereplők pozicionálták.
A beazonosítás eredményeként olyan alanyt véltek felfedezni, akinek (amelynek) segítséget ÉRDEMES nyújtani, mert ezt követeli meg a Corporate Identity részterülete, a Corporate Communication.
Közkeletű kifejezéssel élve ez a találkozás számukra egy bomba jó PR-akció lehetőségét jelentette (mint amilyen, mondjuk egy szegedi szalámigyáré volt tavaly, a teljes értékű szalámivégek hajléktalanoknak adományozása terén).
Hogyan is lehetne olcsóbban eljuttatni a cégünk társadalmi elkötelezettségéről és természettudatosságáról szóló üzenetet, ha nem a hajléktalanoknak dobott “szalámivégek” által?
“A tudós megfordult, s sietett haza, mivel másnap repülőre kellett ülnie, hogy a világ egy másik pontján átvegye az egyik legrangosabb díjat”.
Ez igazán üdítő rész, telve optimizmussal. Az álombéli KKV (kis és középvállalat) vagy magánvállalkozó a nyugati piacra megy, mert hite szerint teljesítményével ott is növelni tudja goodwilljét és bevételeit!
De még visszaszól a hazai piac szereplőinek: itt csak nagy pofával lehetne érvényesülni, de ott majd szerényen, tudásalapon fogok. Mert ott azt mérik!
***
Nem lennék meglepve, ha most Aristo megjegyezné, hogy tévedtem Lux-szal együtt, mert ez egy filozófiai álom volt, amelyben a bóklászó, erdőben eltévedt “matematikus” tulajdonképpen Marx, akit Hegel szépen eligazított.
november 1, 2008 @ 2:05 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#9):
Ha megvilágosítanál, hogy mitől nyilvánvaló a piaci dzsungel értelmezés, köszönném. Ennél jobban csak azt, ha arról is, hogy kik véltek felefedezni egy “olyan alanyt”. A többi sem stimmel egészen, de a kérdések fényében hajlandó vagyok átgondolni ezzel kapcsolatos álláspontom.
november 1, 2008 @ 8:06 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#10):
Nem ettem meszet, hogy álomfejtéses ügyekben pont Magyarország leg-leg álomfejtő professzorával akasszam össze a bajszom.
Tehát vegyük úgy, hogy csak erősen elgondolkodtam itt az erdei sétám során
november 1, 2008 @ 8:28 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#11):
Azért hülyeskedhettünk volna egyet.
november 2, 2008 @ 9:36 de. • válasz erre
Könyörgöm, akasszatok bajszot! Végre egy deromantizált jelenet!
november 2, 2008 @ 10:34 de. • válasz erre
Bajuszra bajuszt? Nem fogja ez hátrányosan befolyásolni a megítélésemet?
november 2, 2008 @ 10:36 de. • válasz erre
Válasz Kaktuszka hozzászólására (#13):
El Lobo is. 
Nem jött össze, azt hiszem mindketten sajnáljuk, de a cirkusz úgy tűnik elmarad. 
Igyekeztem,
november 2, 2008 @ 9:03 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#15):
Azért azt nem gondoltam volna, hogy a barátaink is ekkora – elemzésre méltó – felületet tárnak fel a lelkükből
november 2, 2008 @ 9:23 du. • válasz erre
Köszönöm a biztató szavakat, természtesen nem hiszek nekik, miként Moszkva sem hitt a könnyeknek. Holnap viszont nagyon meredek bejegyzésem lesz, kéretik komolyan venni.
november 3, 2008 @ 1:01 de. • válasz erre
Sem könnyeknek, sem nevetésnek; így marad trónján a komor valóság?