Szerepátok
A sokféle átok közül, mely sújthat egy embert, az egyik legkellemetlenebb az, amikor egy ember arra ítéltetik, hogy ne legyen megfelelés szerepe és ő maga között. Ilyen esetben az ember szeretne valami lenni a mások szemében, amiről lelke mélyén tudja, hogy sosem lehet, mert más, lénye a szerepbe nem illő. De mivel bele nem illését bevallani képtelen, hol túljátssza szerepét, s azt is alakítja, amire nincs jogosítványa. Emiatt rossz esetben bohócnak, jobb esetben őrültnek nézik, vagy megsértődve visszahúzódik, hogy sorsát átkozva démonjaival megküzdjön, miközben arcán látszik az űzött vad magánya. Részvétre persze nem számíthat, mert a szerep mindig másokban él, s aki nem szerepének megfelelően ténykedik, azt nem bűnösnek tartják, akit szánnak, hanem hibás, akinek jelenléte kényelmetlen.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) mától (2008. 09. 23.) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
október 20, 2008 @ 9:34 de. • válasz erre
Semlegesíteni lehet ezt az átkot, ha az elátkozott megérti a vágyott szerepet sokféleképpen lehet teljesíteni. Ha személyisége elég gazdag és ezért megérzi, megérti, hogy mit kell tennie, ha tulajdonságai nem kényszerpályára lökik, hanem a teremtésre is lehetőséget adnak, akkor menekülhet. A szerepteljesítéshez kell az ambíció, de csak szükséges és nem elégséges feltétel. Az átok azokat sújtja, akik csak ambiciózusak.
október 20, 2008 @ 10:27 de. • válasz erre
A dolog egyik oldala valóban a szarka, akinek farok problémái vannak. Megeshet azonban az is, hogy a szarka valóban (és megfelelő farkazattal rendelkező) szarka, azonban a szarkát angyalnak vélik (ha pedig ennek a szerepelvárásnak nem tesz elget, akkor a bukott és gonosz angyal, azaz az ördög szerepe vár rá).
október 20, 2008 @ 6:36 du. • válasz erre
Úgy látom nem váltott ki nagy izgalmat ez a bejegyzés. Mindenki harmóniában van ömagával és szerepével. Holnap deviancia témával kísérletezem.
október 20, 2008 @ 7:16 du. • válasz erre
Ó, a deviancia – az mindjárt más! Ahhoz már most, ELŐRE hozzászólok, ez az én devianciám, az a másfajta minőség, amelyet kreativitásnak mondanak, s bizonysága a világ első bejegyzést megelőző hozzászólása – azaz ez!
Hogy nem vagyok szerény? Nem számít, majd holnap bocsánatot kérek érte, és jobban fognak TISZTELNI és SZERETNI (a bocsánatkérés miatt), mintha ma egyszerűen szerény volnék (mint amilyen tulajdonképpen vagyok!)
Tehát okos vagyok, ezért nem lehetek szerény, csak titokban. Aki viszont titokban okos, az már nagyon szerény és alighanem igen deviáns!
Ezek után, azt gondolom, nehéz dolga lesz a poszt írójának, mivel úgy kell azt megírnia, hogy a hozzászólás már megíródott. Egy ilyen poszt megírásához alighanem szintén kell némi deviancia