Színpadok
A Ludwig Múzeum terasza olyan, mint egy nagy színpad. A nézőtér az egész város, melyre mintha csillageső hullott volna. Ülünk a teraszon, én és a bécsis szendvics. Ehetetlen. Nyilván eltévedt, s másnap felviszik a múzeum egyik kiállítási termébe, ahol mint jeles kortárs művészeti darab él majd tovább az idők végezetéig. Előttem az ormói hiányát fényfüggönnyel leplező Nemzeti Színház, melynek színpadán este Amalfi hercegnő adta meg magát a gonosz sorsnak. Délután egy balatonfüredi wellness hotel báltermében tartottam előadást, az is színpad volt. Senki nem hitt nekem, amikor arról beszéltem, hogy nem várhatunk tovább. Ha a piac képtelen eljuttatni valósan és olcsón a széles sávú internetet mindenkihez, akkor az államnak kell lépnie. Reggel a Kogart-ban vettem részt egy konferencián, mely az EU-ba belépésünk öt éves mérlegét vonta meg. Kamara színpad, kis közönség. A téma senkit sem érdekel, pedig lenne mi iránt érdeklődni. Éjjel hazafele menet a Boráros téren a 6-osra várva látni lehet egy másik színpadot, ami a Ludwig káprázatos színpadáról nem látszik. A testi és a lelki nyomor megannyi változata, mocsok, elhanyagoltság, zaj és bűz. A Mély, ahogyan Gorkij azt megírta.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
május 22, 2009 @ 8:16 de. • válasz erre
Mintha két színpad lenne (vagy csak a közönség ül – hiába az avantgarde! – a színpad mindkét oldalán?). Az egyiken mi játszunk, a másikon pedig velünk.
Mintha a nézőtérről – ami nincs elválasztva az állóhelyektől, mint koncerteken a kűzdőtér – a páholyok átkerültek volna a színpad másik, eredetileg hátsó oldalára, de közben egyszemélyesekre szűkültek volna.
Ps: amúgy meg elképzelem, amint Jézus az Éjjeli menedékhely Lukájával párban éjszaka nemcsak hozzáférést, de eszközt is oszt a Boráros téren. Jézus nyilván laptopot, Luka csak nagyképernyős mobilt, de mindkettőt wifivel, mely az egész ország területén működik. Az utóbbit az előző teremti meg (némi – szigorúan csak pályazati alapon lehívható – állami segítséggel).
május 22, 2009 @ 9:16 de. • válasz erre
Van-e valami közös a büfés, az ormótlanság, a véres történet … és a még mozgó mocsok között. Az értékekbe vetett hit hiánya. A büfés nem hiszi, hogy jó lenne jó szendvicset adni. Amalfi hercegnő fivérei az élet értelmét ragadják el az élettől. Nem hiszik, hogy ez jár az embernek. Az internetben kételkedők a kapcsolatban nem hisznek, illetve van olyan, amelyikben igen, de azt itt – a hasznukat szolgálót – nem látják. Tehát nem hisznek. A mozgó mocsok meg rég elfelejtette, hogy egyáltalán lehet hinni. Erik valami abszurdos formabontósnak nézi ezt az egészet. Talán ettől reméli, hogy így ebben az egészben lehet majd valamit hinni. Csak még nem tudni mit. Majd megfejtjük!
május 22, 2009 @ 10:07 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Nem nézem, látom.
május 22, 2009 @ 1:48 du. • válasz erre
Érdekes, rejtve mindannyiunkban benne még a tegnapi poszt Jézus alakja!
Bennem is bennem bujkált és ma a pécsi Kereskedelmi Központban azzal a képpel kezdtem az online marketingről szóló előadásomat, hogy az igazi, látványos, maradandó marketing tettre a legjobb példa a szeplőtelen fogantatás!
A tegnapi poszt Jézusából ma így lett példa egy olyan körben, ahol a résztvevők kulturális intézményekből verbuválódtak és nem elégszenek meg a beeső látogatókkal, hanem – felismerve, hogy ez a kor a totális marketing kora, a hálózatba szerveződőtt egységek kora – maguk akarnak hálót építeni, egymást is erősítve, hogy eljussanak a Kereső Emberig és az hozzájuk jusson el.
Igét hirdetnek, vagyis cselekszenek, klaszterbe tömörülnek, hálót szőnek, CinePécs néven nemzetközi filmfesztivált szerveznek, amelynek természetesen honlapja és blogja is lesz…
Erős a hajlamunk arra, hogy ne vegyük észre, amikor szinkronban vagyunk a világ élvonalával, és arra is erős hajlamok hajlítanak minket, hogy a lemaradásunkat észrevegyük.
Igen, minden áron, majdnem minden áron kell az Internet, kell az országos háló lehetősége – ezer okból kell!!!
május 22, 2009 @ 5:12 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#4):
Már megbocsáss El Lobo barátom, de a Parúziát és a marketinget egy lapon emlegetni meglehetősen gusztustalan blaszfémia. A marketing – mint tudjuk – az iparszerű hazudozás mestersége és mint ilyen számos dologgal nagyszerűen összehozható, gondolok itt például a széndioxiddal dúsított vízkőoldóra, vagy a fűrészpor ízű fasírozottas zsömlére, de semmiképpen sem hozható összefüggésbe Isten fiának földi cselekedeteivel. Neki ugyanis, Jeruzsálemben, az első dolga volt a kufárok – akiknek fegyvere a marketing és hite a profit – kiűzése a Templomból.
A marketing értékű szeplőtelen fogantatás inkább talán a klónozott Dolly birka esetében áll fent. A keresztény hittel ellentétben ő tökéletesen alkalmas a szellemes metaforákra.
Mindig csodálattal tölt el, hogy baloldali honfitársaink, aki bizonyos dolgokkal, mint például a zsidóság, a fasizmus, vagy az öszödi beszéd, oly szubtilis érzékenységgel viseltetnek, mindeközben igen jókedvű és rendkívül “szellemes” módon törlik lábukat mások érzékenységébe.
május 22, 2009 @ 6:24 du. • válasz erre
Kedves Aristo!
Aki meg akar sértődni, az meg is fog!
Eszem ágában nem volt megsérteni mások vallásos érzületét, mindamellett engedtessék meg nekem, hogy a szeplőtelen fogantatást ne fogadjam el.
A marketing nem az iparszerű hazudozás művészete, miként az egyház sem a gyermekek megrontója, bárha Isten néhány száz vagy ezer szolgája a gyermekekkel furcsán viselkedik!
A marketing nagyon is lehet ismeretközvetítő eszköz, a szükségletekhez, az igényekhez igazodó termékek, eszközök, eszmék kapcsa.
Aki meg akar sértődni, azt se meny, se pokol nem tartja ettől vissza.
Gondolj bele, milyen összefüggésben jön elő itt Jézus: a tegnapi poszt kapcsán, egy magatartás megvalósítása kapcsán. (Amellyel történetesen nem értek egyet – v.ö. szeresd azokat akik gyűlölnek téged -, mondván, ebbe Jézus is belepusztult.)
Láthatóan Erik is, én is tovább gondolkodtunk ennek a magatartásnak a megítélésén, jómagam tovább akartam lépni a tegnapi RELATIVISTA megközelítéseken.
Következtetésem szerint az általánosan helyes társadalmi magatartás nem a gyűlölködésben vagy a szélsőségekig vitt szeretetben van, hanem a kor színvonalán megvalósuló, összefogáson, a közös érdekek felismerésén, a közös cselekvésen alapuló ALKOTÁSBAN, MUNKÁBAN van.
Erre hoztam élő, eleven társadalmi példát Pécsről.
Ez volt a LÉNYEG, a vak is látja, vagyis mindenki, aki nem akart megsértődni a sorokon.
május 22, 2009 @ 6:28 du. • válasz erre
Világos, de egy marketinges másként nézi a marketinget. Számára ez nem a csalás, a rászedés és egyéb primitív aljasságok egyik válfaja. Ő abban a tudatban él, hogy dolgozik és jót cselekszik. Ha hívő úgy gondolja, hogy amit tesz Istennek tetsző. A kufárok se a világból, csak a templomból lettek kizavarva. Egyébként tényleg világos.
május 22, 2009 @ 6:30 du. • válasz erre
Bocsánat, nem láttam a választ!
május 22, 2009 @ 7:21 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
– és ez remélem Aristo jobboldali keresztény érzékenységét sem sérti. :-/
Császárnak, ami a császáré, Istennek, ami Istené?
május 22, 2009 @ 8:00 du. • válasz erre
Igen, ettől tartottam. Nyilvánvaló, hogy nem is érted, amit egy ilyen hasonlat, vagy metafora azokból vált ki, akik hisznek Jézus isteni eredetében. Talán gondolj bele abba, milyen jó metafora lenne mondjuk az, hogy “a ciklon-gáz hatásosságának legjobb marketingje az Auschwitzi gázkamrák voltak.” Mit gondolsz mit szólnának – joggal – ehhez? Bizonyára sokan megsértődnének,nyilván oktalanul és pusztán azért,mert “meg akarnak sértődni”. A kis sértődősek. Ez, El Lobo barátom, nem sértődés, hanem jó ízlés kérdése.
Amúgy nem értem, hogy Dolly után miért kételkedsz a szeplőtelen fogantatásban, hiszen ő valóban nem egy hím és egy nőnemű egyed egyesüléséből született.
Ami a marketinget illeti, a fogyasztói társadalom legkárosabb tünetei között tarthatjuk számon, mint olyan eszközt, amely a kereskedelemben a túlfogyasztásra, a politikában pedig a hazugságok leplezésére szolgál, a tudatlanok becsapására szolgál. Ami a papi pedofíliával való összehasonlítását illeti az teljesen helyénvaló, nagyjából hasonlójelenséggel állunk szembe, különösképpen azért,mert maga marketing is egyre gyorsabban halad a pedofília felé, hiszen egyre fiatalabb korosztályokat céloz meg, árulva nekik például a rendkívül egészséges guargumiból készült édességeket, betöltve ezzel az “ismeretközvetítő eszköz, a szükségletekhez, az igényekhez igazodó termékek, eszközök, eszmék kapcsa” nemes feladatát. A reklám szerepe különösen mostanában érdekes, ha emlékezünk a “rendkívül előnyös” és “kihagyhatatlan” valutahitelekre, apró betű nélkül.
május 22, 2009 @ 8:46 du. • válasz erre
Kedves Aristo!
1) Az emberek nem feltétlen bamba birkaként élnek a társadalomban, akik szó szerint vesznek mindenféle ígéretet, akár az áruk, akár a szolgáltatások, akár a politika területéről.
Kiváló tudósok mutatják fel és tudatosítják bennünk a félrevezetés módszereit (v.ö. Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép). Így magunk is felelősséggel tartozunk azért: mit hiszünk el és mit nem hiszünk!
A marketing és annak részterületei, a reklám, a PR csupán eszközök. Nem ezek tehetnek arról, hogy az emberek mire használják őket.
2) A szélessávú Internet megléte, használata a korszerű Magyarország előfeltétele. Vele tényleg eljuthatunk a világ élvonalába, vele felzárkózhatunk, előnyösebb helyzetet teremthetünk a világfaluban önmagunknak.
Nélküle a digitális analfabetizmus felszámolhatatlan lesz és visszahúz minket egy “újfajta középkorba”. Mert tetszik vagy nem tetszik – ez a kor a totális marketing kora!
3) Nem akarok hitvitákba bonyolódni. Ha megsértettelek vallási hitedben – elnézést kérek.
Minden egyébben tartom az álláspontomat!
május 22, 2009 @ 9:44 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#11):
Én nem a hitről, hanem a jó ízlésről beszélek. Nem a “vallásos érzelmeimet” sértetted, hanem a ezt az ominózus jó ízlést.
Ami a marketinget illeti, lehet csak mérgezésem van. Ez dől a rádióból, TV-ből, a porszívót már be sem merem kapcsolni. Igen nehezen tudok érveket elképzelni, melyek szerint ez normális. Ami a dolog eszköz voltát illeti, azt hiszem tévedsz. A kalapács például bizonyára nem tehet róla, hogy agyonvernek vele valakit, a marketing eszköze azonban az beszéd, a gondolat, ez pedig nyilván valamilyen személyhez kötődik, akinek lehetne/kéne lennie erkölcsi érzékének is. Bár a szakma művelőit elnézve némelyeknek valóban nincs sokkal több esze, mint a kalapácsnak, helyzetük azért mégiscsak más. A minket körülvevő hazugság áradat fő összetevője a marketing, például mikor harsogva hirdeti, hogy ez,vagy az a vállalt “értünk” dolgozik, még véletlenül sem azért, hogy a tulajdonosai meggazdagodjanak, Ó nem.csak értünk. Olyan hazugságok ezek,melyek az életünk részeivé válnak, észere sem vesszük őket és nincs nagyobb baj, min ha a hazugság természetessé válik, elfogadjuk, sőt, természetesnek tartjuk. Ebben pedig a marketingnek letagadhatatlan és döntő szerepe van.
május 22, 2009 @ 9:55 du. • válasz erre
Kedves Aristo!
Kérlek, a poszt ama részeiről is fejtsd ki a véleményedet, amelyet én leglényegének tartottam eddig is.
Arról, amit a poszt szerzője így fogalmaz meg:
“Senki nem hitt nekem, amikor arról beszéltem, hogy nem várhatunk tovább. Ha a piac képtelen eljuttatni valósan és olcsón a széles sávú internetet mindenkihez, akkor az államnak kell lépnie.”
És ehhez kapcsolódóan a felvetett magatartásformákról, a felvetett társadalmi példáról…
május 22, 2009 @ 10:10 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#12), Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#13):
nyugodtan hagyjuk a dán karikaturistákra, és a számukra szent iszlám ügyének védelmezőire. Bizonnyal valami egyetemes marhaságban sikerül kiegyezniük. :-/ El Lobo írt valamit, amit Aristo (a jó ízlést is!) sértőnek talált, El Lobo elnézést kért, mint Pósalaki (de inkább Pósalaky) úr oly találóan megjegyzete: “ugorgyunk” (vagy valami hasonlót)!
De ha nem, akkor persze nem. 
Drága testvéreim az Úrban, hogy a hitbéli/vallási kérdésekben hol húzódik a jó ízlés határa, ennek kivitatását
Ha tetszik a marketingre, ha az tetszik, akkor az állam Internet penetrációt növelő szent kötelességére, vagy másra.
május 22, 2009 @ 10:28 du. • válasz erre
Sosem lehet előre kiszámítani, mi történik az első bejegyzés után. Én, ha hitemben meg akarnék bántódni, Aristo Dolly hasonlatát ugyanolyan blaszfemikusnak érezném, mint El Lobo marketinges utalását. Bejegyzésem fogadtatása azt mutatja, hogy a hozzászólók akár politikusok is lehetnének, mert azokat sem érdekli a széles sávú internet, hiszen az nem röfög, nem lehet levágni, sem fejni. Csak van, azért hogy másból még több legyen.
május 23, 2009 @ 7:37 de. • válasz erre
Én most kezdek éppen megsértődni. Nem a szakmai megjelölés miatt – gondolom, talán a politikusi mesterséget is lehetne tisztességesen csinálni -, hanem ama kitétel, miatt, hogy hozzászólásaimból hiányzott volna az Internet fogalma. Éppenhogy a hálószövésről hoztam példát.
De juszt se fogok megsértődni! Beeeeeee
május 23, 2009 @ 7:43 de. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#16):
Úgy tűnik, hogy a nemzetközi helyzet nemcsak fokozódik, de a világválság keze is betett a lábát, nemcsak kicsiny hazánkba, de még a blogra is.
május 23, 2009 @ 8:07 de. • válasz erre
Ami azt illeti – úgy tűnik – tényleg lehetnék politikus, amennyiben a politikusság kritériuma az internet iránti érdektelenség. Használom, ahogyan azelőtt a tollat papírt és postát használtam – valószínűleg kevésbé átgondolatlanul – és kész. Nem hiszem, hogy itt és most ez valamiféle kiemelten fontos dolog lenne. Egyébként, bármerre járok, a legszegényebb falvakban is, van internet elérés, valamilyen közösségi formában, úgyhogy felesleges aggódni a pornográf oldalak látogatottsága miatt.
május 23, 2009 @ 8:14 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#18):
“toll, papír, posta… …pornográf oldalak“. Egy pornó szerzőt is tisztlehetünk benned, vagy csak a magazinok vásárlását sorolod a postahasználat körébe?
május 23, 2009 @ 9:43 de. • válasz erre
Az hogy a marketinget le kell járatni, mert mindenféle emancipációs törekvések eszköztárát adják, világos. De miért nem nézhetek nyugodtan pornóoldalakat? Ezt magyarázza már el nekem valaki!