Szubjektív feudalizmus
Németh László idézi 1934-ben Széchenyit, aki szerint „a magyar nemes, oly irigylésre méltó helyzetben áll a világon, hogy szerencsésebb sorsú szülöttet csillagunkon találni bajos. Ha levelet, s újságokat házától eltilt, s izmos kapusa van, ki várába nem ereszt senkit, élte fogytáig azon édes andalgásban ringattatja magát, hogy ő egy külön s boldogabb planéta lakosa, melyben minden csak öröm s víg időtöltés, gond, fáradság, munka pedig semmi. Ő az országnak semmiféle terhét nem viseli, nem adózik, se nem katonáskodik, s gyűlésre nem jár, ha nem akar….” . Az idézet 2010-ben aktuálisabb mint valaha. A jogkiterjesztésnek hála mindenkiből nemes lett, mindenki egy külön s boldog planétára költözhetett, ahol az ország semmiféle terhét nem viseli, nem adózik, a katonáskodásról nem is beszélve. Ha a feudalizmusnak objektíve vége is szakadt, szubjektíve elevenebb mint valaha.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
Kérem, látogassák a fentebb jobbra az Oldalak felirat alatt található állandó rovatokat. A két félteke rovatban szerzett tapasztalataikat az ott kért módon jelezzék, ha idejük engedi.
szeptember 3, 2010 @ 12:46 de. • válasz erre
Ha szabad a listát, a feudális „előnyök” listáját kibővíteném az értéktermelés alóli mentességgel. Érték alatt itt a pénzre váltható teljesítményt is értve. Ez kimaradhat az életből. Ez alól felmentést kaptunk. Ezzel nem kell vacakolni. Úgy „an sich” elvagyunk. Maximum produkálni kell valamit, amivel pályázni lehet eus pénzre, rokkant nyugdíjra, de csinálni valamit, ami hasznos – és nem azért hasznos, mert miután elkészült fenn kell tartani és ez fenntartja a fenntartót – amiről elhiszi valaki, amiről elhitethetjük valakivel, hogy ez kell neki, az nem nagyon megy. Adózni egyébként adózunk olyannyira, hogy holnap a csokit lopó gyereket már nem csak a lopásért, de áfa csalásért is le lehet csukni. Nyomorunkban egymást nyomorgatjuk. A feudalizmusunk szép folyománya.
szeptember 3, 2010 @ 8:45 de. • válasz erre
Újságokat eltiltani már nem kell, nagyköveteink gondoskodni fognak róla, hogy külföldön se jelenjék meg (csak félreértésen és rosszindulaton alapulható) rossz erről a paradicsomról, az itthonit pedig szabályozni fogjuk. Kezünkbe vesszük a sorsunkat. Már csak a világpiaccal vívott gazdasági szuverenitásunkért vívott szabadságharc megvívása áll egyedül – egyelőre még akadályként – előttünk.
szeptember 3, 2010 @ 11:12 de. • válasz erre
És az első éjszaka jogáról se feledkezzünk meg, amely intézmény vasárnap este köszönt be újra életünkbe a tv képernyőjéről.
A szende szűz immár pénzért árulja a nemes pénzembereknek szelíd és hamvas szüzességét, piaci áron fut a licit, korszerűen, az interneten.
Óh, ha én is szűzlány lehetnék a huszonegyedik századi magyar feudalizmusban – örök időkre megalapozhatnám a sorsom, várkastélyt vehetnék magam is! Német pénzen persze, mert a szüzességért a germánok fizetik a legtöbb eurót, s a magyar szűz-Piroschka, mint a magyar föld legkelendőbb terméke új fejlődési irányt mutathat azoknak, akiknek a kert végi almafa rothadó gyümölcse nem kell pálinkának!
Lám, az internet mire jó! – a magyar név megint világhírűvé lesz, merész, piacérett szűzlányok viszik szét lábuk között a magyar nevet.
szeptember 3, 2010 @ 11:20 de. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#3):
És sokasítják a magyart – ha a magyarságot kissé zsidósítjuk. Magyar az, akit magyar anya szült! – és passz. Így lesz a 70 millióból hamarost 100! Hajrá!