Találkozás
Vasárnap találkoztam vele. Nézett rám, finom metszésű kezével sörényét babrálta. Mondtam neki, hétfőn jön hozzánk Barroso, megnyitja az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet. Beszéltem neki arról, hogy a fejlődés a legfontosabb. Annak idején hibát követett el őse, aki nem minket követett. Persze akkor is együtt lennénk, ha jött volna velünk. De így mégis csak más. Ő a rács egyik, én a rács másik oldalán. Gyermekeim megbűvölten nézték. Lassan, méltóságteljesen megindult a barlang belseje fele. Egyszer visszanézett, s mintha lemondóan intett volna felénk.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
szeptember 16, 2008 @ 9:04 de. • válasz erre
“Ment-é a könyvek által előrébb a világ” majdnem tettem fel a kérdést Aristonak az előző posztban, de azt gondoltam nem helyénvaló ezt kérdezni egy blogban. Az ember talán csak sejti, ha ő a rács melyik oldalán található. Tudni azt szokta, hogy a rács azon a felén áll, “akik jöttek velünk”. Mitől lehet valakit arra ráébreszteni, hogy kételkedni kezdjen a tudásában, vagy aki felvértezett ismeretből, intelligenciából, tudásból az ne hiábavalóságként élje át a létezést?
szeptember 16, 2008 @ 9:04 de. • válasz erre
Mire gondolhatott a sörényes fogoly? Észlelhette-e a nüánszokat, vagy csak a nagy állandókat vette észre? Tud-e különbséget tenni egy Barroso és egy pattogatott kukorica árus között? És ha igen érdekli-e? Családi körben mondja-e a szerény örömöktől feldobott szomszédjáról, hogy örül, mint ember a technikai fejlődésnek? Aztán hozzáteszi-e, hogy ez fontos, mert hogy másként nem lenne rács!
szeptember 16, 2008 @ 9:42 de. • válasz erre
Az ma már bizonyított tény, hogy a csimpánz felismeri saját magát a tükörben. Mi a saját tükreinkkel egyre nagyobb bajban vagyunk. Mi ugyanis azt látunk benne, amit aktuálisan éppen látni akarunk. Talán ennek szólt az a legyintés.
szeptember 16, 2008 @ 3:22 du. • válasz erre
Az a finoman metszett kéz ugyanúgy képes az ölésre, mint a miénk!
Ám Barroso említése kapcsán mégsem erről (ti. hogy ide került Magyarországra ((vagy Budapestre?)) az Európai Innovációs és Technológiai Intézet), szóval erről inkább a költőnő szavainak kellene előbuknia a tudatunkból:
…úgy néztem magamra mindig
ahogy csodára nézni illik
csodára az ember fiára
kezeire nyírott hajára
Ám az igazság valahol a fáradt legyintés és az ájult önelégültség között lehet valahol.
Barroso még ki sem tette a lábát, – hogy ne csak a finom metszésű kezekről essék szó – máris egymásnak estünk magyarok – ki is képvisel minket az intézményben…
Talán több esélyünk lesz, mint a barlang mélyére osonó rokonnak… A bolygó elpusztítására mindenképp.
szeptember 16, 2008 @ 5:23 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#4):
Ugyan ! Hisz itt van már a harmadik évezered nagy átalakítója , az új Pygmalion , Peter Higgs! Henry Higgins helyett ! És innentől a releváns kijelentés, nem az lesz, hogy a világ szétesik részeire, hanem az,
hogy a világ szétesik Higgs-részecskéire, és ez állítólag szó szerint új világokat nyit/hat majd meg előttünk.
szeptember 16, 2008 @ 5:24 du. • válasz erre