Találkozások
Az orosz-magyar gazdasági vegyesbizottság moszkvai ülésén sok ismerőssel találkoztam. Ez nem okozott meglepetést. Annál inkább meglepődtem, amikor a Kreml-ben, az Uszpenszkij székesegyház egyik jegyszedőjében Irinát fedeztem fel. Frusztrált volt, kiabált. Nem lett színész, a tévében sem futott be mint műsorvezető. Masaval az Uj Arbaton találkoztam. Este volt. Milliárd dollárok robogtak mellettem autócsodákba fojtva. Ő vezette az egyiket. Nem voltam biztos, hogy ő volt, akit láttam, hiszen az ilyen autókból csak kifele látni. Ő befutott. Valószínűleg jó férjet fogott magának, akivel nagyot hallgathatnak esténként 25-ik emeleti luxuslakásuk télikertjében. Több ilyen lakásuk is van, mindegyik más városban. Legérdekesebb Olga sorsa alakult. Ő a magyar kulturális intézetben dolgozik. Emlékiratait írja, de nem talál kiadót. A többiek már nem élnek.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
október 2, 2008 @ 8:44 de. • válasz erre
A jelentés a beégett múlt kudarcáról. Szereplők: a múlt elvetélt üstökösei, a pályamosósító csillagok, a szökevények, a csillagok a magán egeken. Lesz-e „Csillag-erkölcs” váltás? Vagy csak marad a kiüresedés, és jön valami végeláthatatlan vágyakozás? Még nem tudni, most a csillaghullás idején a csillagtemetőben. Reneszánsz egyébként lesz.
október 2, 2008 @ 10:50 de. • válasz erre
A kis Bobikról semmi hir, hogyan alakult a sorsa? És a kedves mamája?
október 2, 2008 @ 2:42 du. • válasz erre
Pif Pifoljevics(?) távollétében Fjodor Mihajlovics először az új sajátjainak: „Önök hisznek a kristálypalotában, amely örök időkre szól, lerombolhatatlan, tehát amelyre nem lehet majd titokban nyelvet ölteni, és nem lehet zsebben fügét mutatni neki. Nos, hát én talán épp azért félek ettől az épülettől, mert kristályból van, örökre szól, lerombolhatatlan, és most még titokban sem lehet nyelvet ölteni rá. Mert nézzék: ha palota helyett csak tyúkólat találok, és megered az eső, én esetleg bebújok a tyúkólba, hogy ne ázzak meg, de nem tekintem palotának a tyúkólat csupán hálából azért, mert megvédett az esőtől. Önök nevetnek, sőt azt mondják, hogy ebben az esetben tyúkól vagy palota – egyre megy. Igen – felelem én –, ha csupán azért élnénk, hogy ne ázzunk meg. … Ezt egyáltalán nem azért mondtam, mintha olyan nagyon szeretném kiöltögetni a nyelvemet. Talán csak azért haragudtam, mert az önök épületei közt mindmáig egyetlen olyan sem akad, amelyre ne lehetne nyelvet ölteni.”
Aztán felém bökött. „És ha már itt tartunk: miért olyan biztosak önök abban, hogy az embernek mindig előnyös, ha nem szegül szembe az igazi, a normális érdekeivel, amelyeket a józan ész meg a számtan érvei biztosítanak; és hogy ez az egész emberiségre érvényes törvény?” (Feljegyzések az egérlyukból)
***
Most elbizonytalanodtam ebben a lesz-e reneszánszban.
október 2, 2008 @ 4:59 du. • válasz erre
Hej, Lucifer Úr, te nem Wolandként vagy jelen a macskáddal Oroszország tág vidékein?
Ó, Oroszország
hó poroz rád -
írta egykor a szovjet-orosz költő e szép sorokat, persze már a te távoztod után Lucifer úr, pardon Woland, és még azelőtt, hogy magán magyar titokszolgák szimatoltak volna ott más magyar titokszolgák után.
Szóval visszamentél, hogy rendet teremts az orosz irodalomban (megint), vagy hogy üzletet köss Kszépeli Dzsordzs oldalán, eladván a birodalomból kiszakadó pirézeknek némi menekült-státuszokat?
… jól jön majd az a kis piréz-pénz az államkasszába! (is).
Mert mivégre is lennének magyarok bizottságilag Moszkvában, ha nem azért, hogy
Magam is gondolkodám, hogy Moszkvába emigrálok, tágabbak a lehetőségek odaát. Bár itt már annyit kifizettem a jobb jövő reményéért, mint cincogi polgár.
Kifizettem mások kárpótlását, kifizettem a hazai burzsoázia megteremtése érdekében a privatizációt, álltam a bankok konszolidálását, a mezőgazdaság magánosítását – hát most itt az ideje Woland Úr, hogy jó bérért kiszolgáljam ezt az elkötelezett, új nemzeti burzsoáziát, új nemzeti birtokosságot, s így engem már nem tud elcsábítani Putyin a milliárdjaival!
Mikor jöttök haza, jó Woland – avagy kint maradtok?
október 2, 2008 @ 7:22 du. • válasz erre
Vettétek a lapot rendesen.
október 2, 2008 @ 9:28 du. • válasz erre
Olga eddig csak otthon tudta írni az emlékiratait. A munkahelyén volt dolga. Az emlékiratait talán sikerül kiadni, vagy most tovább írja már munkaidőben.
október 3, 2008 @ 12:05 de. • válasz erre
A Magyar Kulturális Intézetben ugyanis vezetőváltás történt na. Na ja, az oroszokat se érdekli nagyon.
október 3, 2008 @ 8:06 de. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#4):
Lobo! A macskás Woland a Csepeli. Az igazság az, hogy én már csak itt, a Maldív szigeteken szeretnék pihengetni márciusig, konkrétan a 412. szigeten, ahonnan hála Istennek jó a kilátás a 357.-re. Fáradt vagyok, nem szívesen mozdulok ki. Úgy érzem, kell egy kis kikapcsolódás, egy kis derű az életben. Megérdemlem. Túlhajtjátok magatokat gyerekek. Aggódom értetek! Ha mindenkit felsegélyeztél ugorj be!