Tanácstalanul
Nem jó banknak lenni ezekben a napokban. Nincs pénz, s nem is lesz, mert akinek van, az kiveszi, akinek meg nincs, az eleve be sem teszi. Aki tartozik, az nem fizeti vissza. Marad a jó öreg szocializmus, mely kinek-kinek képességei szerint…Államnak jó lenni, hiszen az állam osztja el azt a pénzt, bár most éppen nincs mit elosztania, mert a bankoknak kell adnia, amije van. Talán egy népszavazás segíthetne megint? Adjatok tanácsot!
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) mától (2008. 09. 23.) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
október 15, 2008 @ 8:26 de. • válasz erre
A helyzet pont annyira szélsőséges, hogy jól illusztrálható: korlátlanság nincs, mindennek van határa, a piac mindenhatóságának és az állami beavatkozásnak is. Az állam mint jó játékvezető adja meg a kereteket, szabályokat, s időben fütyülje ki a szabálytalanokat mielőtt kitör a pankráció.
október 15, 2008 @ 8:30 de. • válasz erre
Szívesen adok tanácsot. Kinek számlázhatom az előleget?
október 15, 2008 @ 9:00 de. • válasz erre
Válasz Kaktuszka hozzászólására (#1):
Amúgy, mintha a válság kitörése előtt mintha mi magyarok ráéreztünk valamire. Dereng valami jámbor óhajként megfogalmatzott izé, talán publicisztika, hogy valahogy gátját kéne szabni, hogy a bankok a hiteleknél visszaéljenek emberek ostobaságával, és felelőtlenségével.
Akkor hüledeztem a javaslattól…
Lehet, hogy van a nulla összegű játszmáknál is rosszabb, és épp ez az - amikor egy határon túl mindkét fél veszít(hetne)?
Kaktuszka meggyőzött! Bár az államnál nincs rosszabb tulajdonos a segítségért kaphatna tulajdonrészt a szegény, megsegített bankokban, amit aztán értékesíthetne, hogy legalább az erre herdált adó egy része visszajköjjön. Esetleg erről népszavazás?
Meg… Ha már, akkor arról is, hogy mikor köteles akár 1 Ft-ért is privatizálni, pld MÁV. Ha a veszteség és a kosz eléri az éves forgalom, iletve az utcákon és a nyilvános illemhelyeken tapsztalhatónak a… (Ez, ilyesmi lehetne a Kaktusz törvény.
)
október 15, 2008 @ 9:57 de. • válasz erre
Nos, miután ajánlat nem érkezett magamat szolgálom ki, azaz mondom a magamét. Az államtól ez ügyben olyan sokat nem várnék. Eddig is volt állami felügyelet, eddig is szabályozták a pénzintézetek működését, a termékeket stb. Nem is amatőr szinten. Sokáig biztosította a normális menetet. Az állami tulajdontól se várnék sokat. A válságot a szabályozást kijátszó gátlástalan, felelőtlen öncélú harácsolás okozta. Az államosításban reménykedni annyi, mint azt hinni, hogy az állam nem tud öncélúan harácsolni. Nyilván, mert a mienk! A biztonságot én a pénzintézetek belülről is szabályozott versenymagatartásában keresném. A felelős versenyzésben. Ha emberek lennének az Armani öltönyökben. Még korán legyintesz! Erre rá lehet segíteni kívülről is, például a vezetők, a menedzserek által okozott károk megtérítésének kiterjesztésével. + Ha nem tud fizetni elzárás. Úgy hallom a válságot a pénzintézetek belső érdekeltségi rendszerei generálták. Én itt javasolnám a vizsgálódásokat, majd a változtatásokat. Mondom magabiztosan én, aki az életében nem látott amerikai pénzintézetet belülről.
október 15, 2008 @ 11:22 de. • válasz erre
Drága Jó Lucifer!
Azt írod, amit annyian magukénak vallanak veled:
“A válságot a szabályozást kijátszó gátlástalan, felelőtlen öncélú harácsolás okozta.”
Ezzel tulajdonképpen két, egymást kizáró dolgot mondasz egyszerre:
1) A kapitalizmus egy hibamentes, klassz rendszer (de néhány rossz fiú lejáratja)
2) A kapitalizmus a gátlástalan, felelőtlen harácsolás melegágya, amely tulajdonságai állandóan rohasztják a rendszert (meg a földgolyót, meg mindent.)
Szerintem ez lehetne Kaktuszka Első Törvénye!
október 15, 2008 @ 3:35 du. • válasz erre
Nézd, én Magyarországon se ismerem a pénzintézeteket, de azért tudok olyanról, hogy a menedzsment csinált magának egy jópofa érdekeltségi rendszert, keresték volna a nagy pénzt a cég meg ment volna a pengeélre táncolni. Itt azonban volt / lett tulajdonos, aki megkérte, hogy ezt ne tegyék. Ott – úgy látszik sok helyen – nem volt. A menedzsmentet egyébként nem lehet magára hagyni. Akkor sem, ha úgy tűnik, hozzák a pénzt. Nem kapitalisták lesznek, hanem felelőtlenkednek, és törvényesen nyúlják a kasszát. Nem tizenkilencre, hanem húszra húznak lapot, ha ezen keresnek. Ezt a válságot a cégek csinálták, ott kell rendet csinálni. Ezt segíthetik a globális intézmények, de a rendet ott kell megcsinálni. De mondom, fogalmam sincs az egészről. (Céget, érdekeltségi rendszert azért már láttam) Egyébként a kapitalizmus, akár tetszik valakinek, akár nem alternatívátlan. A csirkefogók se tudnak másutt csirkefogósodni.
október 15, 2008 @ 4:07 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
Államosításásról azt hiszem, Rajtad kívül senki sem írt. Én egyrészt Kaktuszkával értettem egyet, ásrészt az általa leírtakat azzal vélem bővíthetőnek, ha má az állam az adóforintokból - mint Magyarosszágon a bankkonszoidáció idején - a szegény, közfeladatokat ellátó, önzetlen bankokat segíti, azaz közpénzt ad; a közpénzért - a jó lelkismeret mellett - akár kaphatna is valamit. Tulajdonrészt, amely, mint a BB példája is mutatta, később érékesíthető, és ezzel az adóforintok egyrésze legalább még közebb célokra fordítható, mint a nyomorgó, csőddel kűzdő banárok támogatása.
A nem bankár, hanem felelőtlen is érdekes, de a törvényesen lenyúlni a kasszát fordulatod még éredekesebbnek tűnik - csak sajnos számomra nem egészen világos.
október 15, 2008 @ 5:48 du. • válasz erre
A tulajdonrész megszerzése gyakorlatilag államosítás, részben államosítás. De ez nem izgalmas. A tulajdonrész akkor ér valamit, ha az egésznek van jövedelemtermelő képessége, vagy van erre valami remény. Ezt önmagában az állami tulajdonszerzés nem garantálja. Hozzá kell nyúlni a céghez, csak utána lehet a köz javára eladni. Tehát megint a pénzintézetek belső világához keveredünk. Bár az üzletrészszerzéssel való ijesztgetésnek is lehet pozitív hatása. Mondják, ezt a svédek keményen és jól csinálták. De nem tudom, mondom, amit hallottam. A svédek a bezzeg gyerekek.
***
Törvényesen nyúlni a kasszát legegyszerűbb, ha rövid távú projektekért jutalmaztatja magát a menedzsment visszaírási – visszafizetési – garanciák nélkül. Egy ilyen menedzseri szerződést fogadtatnak el. Aztán csinálnak egy-két lufit felveszik a pénzt és ünnepelnek. Ha meg jövőre kipukkad az a lufi, széttárják a kicsi karjukat és mondják ez az üzlettel járó kockázat, ez a pech, tessék leírni, de itt egy új csoda üzletet, jó jutalékért összehozzuk. Ilyenre azért van példa. Minden betű, minden kifizetés, az utolsó fillérig törvényes, siker reményében perelhetetlen és mindenki tudja, hogy linkség volt a köbön. Ezeknek durvább kiadásait mutatja fel az Aristo & Brecht company és mondják a kapitalizmus gengsztervilág.
október 15, 2008 @ 7:33 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#8):
Hát… nem tudom. Mondhatjuk úgy is, hogy 1948 után az állam tulajdonrészt szerzett, de ezt nem azonosítanám azzal, hogy a taljdonosoknak átutalt tengernyi pénz ellenében, vagy annak átutalási feltételeként a tulajdonosi szerkezet megváltoztatását kéri/szabja.
Én úgy emlékszem, nem azt állítottam, hogy az állam jobb tuljdonos lesz/lenne, hanem azt mondtam, hogy a szerzett tulajdonrész értékesítésével legalább a pénz egy része visszaszerezhető, és a bankárok támogatása mellett más, társadalmilag kétségtelenül kevésbé fontos célokra is több lenne fordítható.
De mindjárt megnézem, mit is írtam.
Amit leírsz van, de nem hiszem, hogy törvényekkel ne lenne újraszabályozható.
október 15, 2008 @ 9:41 du. • válasz erre
Ha az állam tulajdonrészt szerez, akkor államosítás történik. Annakidején a szocializmus bevezetéseként egy rügyeit bontó totalitárius állam államosított, bőrkabátos urak fekete autóval, de a demokráciában is lehet államosítani, computerekkel, piaci technikákkal. Rengeteg módja van az ügynek. De ez tényleg mindegy.
Abban majdnem biztos vagyok, hogy az ilyen válságok törvényekkel nem kezelhetők. Ez elsősorban és meghatározóan gazdaságszervezést, menedzseri technikákat, tisztességes kreativitást igényelne, röviden üzleti kultúrát. (Ne tessék nevetni)
És itt van egy kérdésem. A politikus kilép az életvilágból és ráébred a „mindent lehet”-re és ebben az állapotban morzsolja napjait. Nem örülök neki. Ha ugyanez történik az üzleti szféra vezéreivel is - miért ne? - nem ebből lesz a válság? Ha ez a normál állapot, akkor végünk!
október 16, 2008 @ 8:01 de. • válasz erre
Kedves Lucifer és Erik!
Komolyan mondom, nem értelek most titeket! A világ legjobban fizetett rétegét, a kapitalizmus eleven megtestesítőit illetitek ilyen értelmű kifejezésekkel: törvényesen lenyúlják a kasszát; felelőtlenek; nincs bennük tisztességes kreativitás; nincs üzleti kultúrájuk. (És ezért jött a válság.)
Ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy a szocializmus egy nagyon derék rendszer, csak a rosszcsont párttitkárok szétlopták. (Mert lenyúlták a kasszát, felelőtlenek voltak és nem volt üzleti kultúrájuk.)
De nem mondunk ilyet, mert azt gondoljuk, hogy ami ilyen, az a rendszer lényegéből következően ilyen! Vagy nem?
október 16, 2008 @ 8:07 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#10):
Hát megérdeklődném azoktól akiknek a tulajdonát államosítottáki, hogy szerintük is mindegy-e, hogy az állam a tulajdonukat megveszi, vagy elveszi (és hogy mindegy-e, hogy az egészet, több, mint felét sttb).
Azt nem vitatom, hogy Neked (szinte!) teljesen mindegy, mert “csak” az elveid érinti, érintené…
Egyelőre maradjunk abban, hogy (OK, legyen államosítás, annak vannak/lehetnek piaci, amikor az állam megveszi, és nem piaci formái, amikor direkt, vagy indirekt hatalmi eszközökkel elveszi).
Közben látom, hogy El Lobo sarkítva megírta, amit kommented második felére akrartam írni, amit azzal egészítenék így csak ki, hogy a “törvényekkel nem kezelhető” fordulatodból elég egyértelműen következik, hogy más eszközüket kell alkalmazni. Átnevelni az embereket? De ha ezt a szabályok megváltoztatásával, és azok betartatásával nem lehet, mégis hogyan?
Válasz El Lobo - A farkas hozzászólására (#11): a gazdasági társaságok működését törvények szabályozzák, és nem biztos hogy ezek a törvények optimálisak. Miért pont ezek lennének azok? A Lucifer által jelzett esetek, azok luciferi minősítése nélkül is elgondolkodtatóak.
október 16, 2008 @ 8:18 de. • válasz erre
Aki szegény, az a legszegényebb, ha ez a mondás nem is igaz teljes egészében Magyarországra, a piaci viszonyok közötti működéseinkben mégis kiszolgáltatottabbak vagyunk, mint a nálunk fejlettebb országok.
A piaci viszonyok közötti működési módokat mégiscsak az államnak kellene szabályozni, mert a megfelelő magatartás elsajátítására, csak ezen keretek megszabásával van lehetősége a résztvevőknek.
október 16, 2008 @ 8:40 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#13):
A “nálunknál fejlettebb országok” helyett én azt találtam a cikkben, “a hitelválság által kiváltott pénzszűke és dráguló források miatt általában azok az országok kerülhetnek bajba, amelyek rá vannak utalva a külső finanszírozásra, például mert viszonylag magas a költségvetési és a folyófizetésimérleg-hiányuk s ebből kifolyólag az államadósságuk is.“
október 16, 2008 @ 8:46 de. • válasz erre
Lobo! Határozottan nem! Ilyen kritikákat a szép emlékű kisgazdák engedtek meg maguknak. Szórakoztatóak voltak. Európában a kapitalizmus az elmúlt bő félévszázad során soha nem látott jólétet és békét hozott. Ez szemfényvesztés? Ez a kapitalizmus cigarettaszünete volt? Most vége? Az igazgató urak megmutatják az igazi arcát? Ugyan.
Erik nem az mindegy, hogy hogyan államosítanak, hanem az hogy mit értünk államosítás alatt. Legalábbis itt és most.
Persze, persze kellenek a törvények, de egy óra alatt történik n db interakció. Ebből hányat lehet törvénnyel szabályozni? Keveset. Hány az, amelyik megalapozza a közös sikert? Sok.
október 16, 2008 @ 8:59 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#14):
Én is ezt találtam, de úgy gondoltam, hogy az általad is idézett rész egy stabil piaci viszonyok között működő országban nem áll fenn. Nem vagyok közgazdász és nem tudom pontosan, a “hitelválság által kiváltott pénzszűke és a dráguló források” milyen gazdasági háttérmutatók, stabilitások megléte által áll pozitív mutatón, de nem szerepeltek ezen mutatók által negatívan meghatározottan a “fejlett” kapitalista viszonyok között régen működő országok. Ebből vontam le a következtetést.
Lucifernek 15
Tökéletes szabályozás nem létezik, ha létezne az lenne a hibája, hogy tökéletes.
október 16, 2008 @ 9:06 de. • válasz erre
Ezt miért nekem tetszik mondani? Nem én akarok szabályozni! Legalábbis nem jogszabályokkal. Egyébként fejlett gazdaság is kerülhet bajba, példának Koreát említik.
október 16, 2008 @ 9:13 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#17):
Bocsánat, rohantamban felületesen olvastam a soraidat. Talán pedig tényleg nem lehet mást tenni az államnak, mint szabályozni, nekünk meg ucsitsza, ucsitsza, ucsitsza,…..
október 16, 2008 @ 9:15 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#17):
Miért, Te mit szeretnél, és hogyan (milyen eszközökkel)?
október 16, 2008 @ 10:03 de. • válasz erre
A szocializmusban az álmodozó zöldek (értsd éretlenek) azt mondták, hogy államosítás történt pedig társadalmasítás kellene. Több teret a társadalomnak! Hallgattassék meg! Ott a társadalomnak kellett volna az államot kordában tartania, itt a piacot. Több teret a társadalomnak! Hallgattassék meg! Ez tetszene. A rendszerek társadalmasítása. Ez túlzás inkább élénkebb párbeszéde. Vagy valami ilyen.
De ez folyik, vannak ilyen irányú a rendrakások. A média elítéli a trükközőket, jó elemzések jelennek meg. Nem csak arról van szó, hogy akasszuk fel a brókereket. Kiváló férfiak összeülnek – ebbe hallj bele egy kis alulról jövő gúnyolódást – és már van, hogy jókat mondanak. Intézményeket terveznek, elvárható magatartásokat fogalmaznak meg, a hitelezésnek új módszereiről beszélnek. Mintha működne valamilyen normatív struktúra. (érdekek és értékek) Az urak építeni akarják a megroppant bizalmat. Még egy kicsit sután, de hátha belejönnek. Ez támogatásra lel. Nem csak vért akar látni a kisemmizettek hada.
Nos lehet, hogy álmodtam egyet.