Titok
Nem minden ismeretelen titok, de minden titok ismeretlen. Az ismeretlenség azonban magában kell foglalja a megismerhetőséget, annak nehezségét, s egyben csábító voltát. A titok paradoxona, hogy nem tudjuk mi az, de tudjuk, hogy tudhatnánk, ha lenne valaki, aki az orrunkra kötné. A titok tárgyáról nem tudunk, de tényéről igen, s ez indítja be (vagy meg) a titok felderitésére irányuló buzgalmunkat. A titok addig izgató, amíg nem tudjuk. A megtudott titok kicsit olyan mint a megcsókolt csók.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
december 29, 2008 @ 2:29 du. • válasz erre
A titok stigmatizál, mert kirekeszt. Tudjuk, hogy mások számára, hogy vannak olyanok, akik szerint nem vagyunk mééltóka arra, hogy tudjuk.
december 29, 2008 @ 3:44 du. • válasz erre
A nagy titkok – mint az igazi művészetek – megújulnak, újabb és újabb titkok, kérdések elé állítanak. Vagy ha nem akkor nem titokról van szó, hanem csak egyszerűen valamiről, amiről eddig nem tudtunk. Aztán megtudjuk, de már nem izgat. Van rá példa. A titokra is.
december 29, 2008 @ 10:03 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#1):
Léteznek kedves titkok is! Hajadon lányok összesúgnak, nevetnek kicsit gonoszul a hátad mögött…
Vagy egy férfi és egy nő intim titkai…
Na, jó, van hadititok is, súlyos, őrzendő életed árán is…
Meg létezhet titka a politikának is – a lélek ellenében – igazi célokat elrejtő, kancsal titok…
De inkább kanyarodjunk vissza a csitrikhez, hallgassuk a gúnyos kis kacajt a hátunk megett – mert ez kedvesebb…
december 30, 2008 @ 9:42 de. • válasz erre
A titok inspirál. Ha nincs, akkor csinálunk, hogy legyen. Spironak van a decemberi Mozgó Világban egy novellája, melyben van egy titok.
december 30, 2008 @ 10:00 de. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#3):
Szerintem ugyanarról beszélünk, mert azt írod: “kedves titkok… …kicsit gonosz, …gúnyos”. Hát, ha ez kedves, akkor más az ízlésünk, és ráadásul az általad említett esetekben a kireksztettség szükségszerű adottság…
december 30, 2008 @ 10:03 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#4):
Istenem, Mozgó Világ, Spíró, 3.60-as kenyér, az Unicum üvegje, ha az embernek volt összeköttetése, hogy egyáltalán kapjon, 200 Ft.
Ps: egy gombóc fagylalt 50 fillér (hegyes tölcsérben).
december 30, 2008 @ 1:26 du. • válasz erre
Ha nincs titok, csinálunk, hogy legyen ok a konstrukciók gyártására. Pontosabban, hogy legyen piaca a konstrukcióknak, amik így is, úgy is legyártódnak. Frusztrálunk, hogy utána feloldhassuk. Az nyer, aki több fogyasztható, kezelhető titokkal áll elő, hogy kelljen, hogy szükségletet teremtsen maga iránt. Ravasz! Mindenesetre át kéne gondolni a 2009-es pályázati kiírásokat, terveinket! Fókuszba a titkok bővített újratermelését!
december 30, 2008 @ 2:32 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
Nagyjából szerintem is. Azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy az egész is spontánabb folyamat az általad leírtaknál, a frusztráció pedig túl azon, hogy szerintem spontánabbul, szerintem nem a feloldás lehetőségéért történik (kivéve talán néhány reklámot, és néhány zseniális vezető egészen zseniális, a Szeget szeggelt-t idéző húzását).
Egyrészt dühből, másrészt a düh jogosságának tudatából, mintegy a vélt világrend vélt helyreállításának vélt érdekében.
Tehát az én felfogásom szerint a világ jóval automatikusabban működik, és az automatizmusok nagyon kis mérvű módosításával, kihasználásával jóval kisebb – sajnos – az ész szerepe, mint amekkora szerepet soraidból kiolvasni vélek.
december 30, 2008 @ 3:52 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#8):
Tanár Úr! Jól látod! A „kell egy titok” felvetés számomra a fogyasztói társadalom logikáját idézte fel. Frusztrálj és kezeld; tiéd a világ. Ez több, mint egy-két reklám. Ez az életünk. De mi nem tudunk se frusztrálni, se a frusztrációt kezelni. Csak frusztrálódni.
december 30, 2008 @ 5:33 du. • válasz erre
Mi a baj a 3.60-as kenyérrel? Meg az 50 filléres fagyival? A moziban is 50 fillér volt a felár az artistamutatványért. A titok ennél mélyebb. Oidipusz az 50-es években sem látott jobban, mint ma.
december 30, 2008 @ 6:07 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#10):
Semmi (baj)! Ellenkezőleg. Arra céloztam, hogy a Mozgó Világ, és Spiró is olyan, mint az említettek. Noha az említettek már nincsenek, Spíró és a Mozgó Világ pedig – ezek szerint – vannak. Nem csekély – sőt aligha túlbecsülhető – onológia tanulsággal: ezek szerint nem a létezők és a nem létezők közötti különbség a legalapvetőbb… :-/
december 31, 2008 @ 3:42 de. • válasz erre
Csak ámulok és bámulok, hogy a titok titkának kifürkészése, milyen remek gondolatokat csal elő az emberek agyából.
Nekem a “modern titkok” jutottak eszembe (lehet, hogy az utolsó olvasmányom hatása -sőt szinte biztos), nevezetesen: vannak a Titkok Tudói, akiket valamiféle misztérium vesz körül. Ez a fajta “elkülönülés”, kimagasodás a többség közül a modern Varázslóvá teszi őket: mert Ők azok akik a titkokat megfelelő biztonsággal őrzik, szükség esetén valamennyit felnyitnak (megnyitnak belőle) és kinyilatkoztatásuk egy új misztériumot von köréjük. A Titkok Tudójának szüksége van erre a hatalmas kincsre, ezért, ha nincs, akkor gyorsan összehívja a Titokgyár vezetőit és új titkok létrehozását parancsolja meg nekik. Hatalma csak addig tart, ameddig titkai gyűjteménye, ezért nagyon vigyáz, hogy az igazság soha nem tudódjék ki. Ha ez mégis megtörténne, akkor új Titkok Háza nyílik, új Titkok Tudóival – a lényeg: soha ne derüljön ki mi a való igaz és ennek mekkora része a titok, amit kellő hasznossággal (?) megalkottak a Titkok Házának és Tudójának védelmében!
december 31, 2008 @ 9:56 de. • válasz erre
Válasz DeprimaDonna hozzászólására (#12):
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
“Igen is, meg nem is”.
Szerintem is nagyjából úgy működik, ahogy írtátok, de nem azért mert így működtetik (tudatosan, akarattal), hanem mert így működünk {és tudatosan csak erősíteni, és gyöngítani lehet a működési módunkat. Erősíteni, ha például orvosként – tehát okkal – nemcsakúgy viselkedünk, mint aki tudja a rosszullét okát, de ráadásul úgy is, mint aki azt javítani tudja. Gyöngíteni, ha például választáskor – vagy akár folyamatosan – azt erősítjük, hogy minden ép eszű (az éppen a hatalmat gyakorlók kivételével velünk együtt) tudja a megoldást a világgazdasági válságra. Ilyenkor azt titkoljuk, hogy mi sem tudjuk, de épp ennek sikeres eltitkolása a hatalom titka. (Ha csak Aristo nincs más véleményen. 
Valóban némiképp misztikus látszat keletkezik ilyenkor. A tudjuk és kész – látszata, amivel szemben borzasztóan gyöngécske hatásfokú, ha vitatkozni és magyarázkodni kezdünk: “ők nem is tudják, mert az valójában úgy van” – alapon. Kommentjeitekhez hasonlóan a vitatkozó azt hisszi, abban hisz, hogy az ember nemcsak racionális – bár helyesebb lassan racionalizálódót mondani – lény, de a ráció is működteti/annak mentén működik. Holott…
Holott épp ez a példa mutatja, hogy nagyobb részt a többi emlőshöz hasonlóan történik az alfa hím kiválasztása, bár kétségtelen – hála racionalitásunknak – az emberi alfahím jelöltek üvöltözése némiképp artikuláltabb az állatokénál, de nem sokkal. Ha csak – mint már írtam – Aristó és jó okkal nem gondolja másképp}.
december 31, 2008 @ 10:36 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#13):
Világos, amit írsz. Nincs vele különösebb gondom. Bár a frusztrációt és a kapitalizmust komolyan is gondolhatom és van abban tudatosság bőven. Én – ezt a tanácstalan vergődést látva – némi iróniával ajánlottam a titkok gyártását, mint kitörési pontot. Vegyen magyar titkot, szállítjuk a megoldást is! Ha megvette már nem titok a titok! A mi titkunk nem titok. stb. Leszámítva a 2009-et, mert az; titok. Nem kéne, hogy az legyen, de az.
Aristo ezekben a napokban nyilván egy – esetleg több – flaska vörösbor társaságában vacakol a titkokkal. Mert az nem titok, hogy egyedül borban képes elviselni a vöröset! BUÉK!
december 31, 2008 @ 11:12 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#14):
BUÉK!
Az is világos, amit Te írsz, és nincs vele különösebb gondom. Megnéztem újra, amit a frusztrációról írtál, mint írtam is, reklámként, a reklámokra tudom értelmezni, de itt megkülönböztetnék indirekt, és direkt frusztrációt. Indirektnél a vágykeltés dominál, és ha ez sikeres, csak akkor, és attól frusztrálódsz, ha neked nincs az, amire sikeres volt a vágykeltés. Direkt, ha a reklám arra is utal, azt erősíti, hogy csökkent értékű vagy ha nincs azod, amit reklámoznak, de itt is előfeltételnek gondolom a vágykeltést, különben elég valószínű, hogy utálni kezded azt, amit reklámoznak.
december 31, 2008 @ 12:43 du. • válasz erre
DD-nek igaza van. A titok hatalom. Persze a hatalom is titok.
december 31, 2008 @ 3:38 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#16):
A titok nyilván attól titok, hogy nem ismerjük. Annyit azonban tudunk, hogy titok és titok között az is különbség, hogy némely titkok hatalmasak.