Törlés
Túl korán érkeztem valahova, vártam a partneremet, nem volt mit csinálni. Kényelmetlenül toporogtam az előcsarnokban, állva a portások gyanakvó tekintetét. Az utcán hideg volt, aki várt, ahhoz még nem mehettem. A telefonomat babráltam. Tele van érdekességgel, melyekre mind nincs szükségem, de ilyenkor kínálja magát a felfedezésekre. De most nem vágytam kalandra. A névjegyzéket pergettem, gondoltam kiirtom a duplán bekönyvelt neveket. Akadtak ilyenek, míg el nem jutottam a G.-vel keződő nevekhez. Az első névből nem volt másolat. Már mentem is volna tovább, amikor felvillant bennem, hogy nem hívhatom fel, nem küldhetek neki SMS-t. Meghalt. Váratlanul, fiatalon, tele ötlettel. Mit tehettem volna mást, megindítottam a Törlés funkciót. Mire eltűnt a név, megjelent a partnerem, s mentünk tárgyalni, magunk is törlésre ítélve.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal
január 20, 2010 @ 10:06 de. • válasz erre
A világból kikopunk. A kikopó tehetetlen, semmit se tehet. Sem az emlékezők, az emlékezők igényeit kielégítő önkényes emlékezései, sem az ezt követő végleges felejtés ellen. Hasznosul az ember, amíg valaki a hasznát látja. Valahogy. Valamiért. Aztán kell a hely. De hát mindenkinek volt, és mindenki átadta. Sok szemrehányást ez ügyben nem lehet tenni. Különben is kitől lehetne kérni a panaszkönyvet? Ráadásul előre!
január 20, 2010 @ 12:44 du. • válasz erre
Kérdés, hogy újrahasznosul-e az ember vagy úgy jár mint az elektronikus hulladék?
január 20, 2010 @ 12:54 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#2):
Ó, a lélek halhatatlanságának nagy és örök kérdése, mely Platóntól, sőt jóval korábbantól Dan Browningig sok jeles elmét foglalkoztatott. Az utóbbit két ok miatt említem. Álláspontja igen széles – a kérdéssel mostanságnál fogalalkozóknál jóval szélesebb – visszhangot váltott ki. Másrészt épp most írok róla a blogon, de csak március 2-án lesz sajnos olvasható.
január 20, 2010 @ 2:55 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#2):
Ez pedig rendkívül jó hír a maga nemében, mert ha nem így lenne, a bolygó már régen lakhatatlanná vált volna.
Biológiai szempontból egészen biztosan.
január 20, 2010 @ 7:18 du. • válasz erre
***
A saját újrahasznosításomat illetően – nem meglepő – ha kutyatáp lehetnék. Ez megnyugtatna. Jobb, mint a kukacok.
január 21, 2010 @ 1:50 de. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#4):
(Van logikája annak, amit írsz, de húzza a lábát: biceg kicsit, miszerint:) De jó hogy én is halandó vagyok, mert ha mások (a többiek előttem) nem lettek volna azok, meg sem születtem volna. (Az hogy halálunkkal fizetünk életünkért rímel Anaximandrosz töredékével, amiről már ezen a blogon is volt szó, de csak távolról.)
január 21, 2010 @ 4:32 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#6):
A test lebomlik, a tápanyagok (fehérjék, miegymás) visszajutnak a nagy körforgásba. Amennyiben nem így lenne, a nem oszló hullahegyektől nem férnénk el a föld felszínén. Én erre a biológiai újrahasznosulásra gondoltam. Ebben az értelemben Anaximandrosz fehérjetöredékei akárhol is lehetnek. Közel és távol is.
Mire gondolsz? Nem filozófia, biológia
És ebben az értelemben az emberi test szerencséje ez, igen. Szemben a műanyag palackok majdnem öröklétével.
január 21, 2010 @ 4:39 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Lucifer, ha megnyugtat, hát megnyugtat. Ámbár abszolút de semmi különbség nincs a két állapot között. Az utolsó elégedett sóhaj mindenképpen a kukacoké lesz.
január 21, 2010 @ 4:52 de. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#7):
Olyan biológia, ami a filozófia területén tesz teljességgel megalapozatlan kijelentést. (Mert az az általad leírtaknál is evidensebb, hogy a halandóságnak sem nem oka, sem nem célja, hogy Te megszülethess akkor, amikor megszülettél.)
január 21, 2010 @ 10:01 de. • válasz erre
Mielőtt még belekezdenék saját törlésem tipizálásának empirikus alapokon nyugvó, sem bináris alapjaival, sem biológiai értelemben vett módjával nem egzaktálható – mely üreshalmaz-értelmének újraértelmezéseként szimbolizána – az érzés nyugtalanít, mely felülkerekedik a racionalitás érzéketlenségén. Már nem félek a félelemtől! Hajtogattam magamban, miközben önmagam előtt legjobban titkolva az önigazolványomat adtam az élet részvéttelen halott révészének. A meg sem álmodott álmok ilyenkor valóságszerűbbnek hatnak a finálé kezdetén, csak a meg nem történt dolgokat sajnálom -sóhajtotta utolsó paritásbitnyi erején:
…a meg nem kapott SMS.
január 21, 2010 @ 7:54 du. • válasz erre
Véndiák ötlete alapján lehetne egy business-t csinálni. Ha a halottnak még nő a körme, miért ne küldhetne SMS-eket, ha előtt erre befizetett.
január 21, 2010 @ 10:06 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#11):
Igaz is! Ami jár, az jár, ha már ki van fizetve! A modern embernek még ha halott is, alanyi jogon járjon az utolsó SMS joga és ehhez ragaszkodjanak is, akár körömszakadtukig. De persze ehhez igazolandó a direkt szándék, mely az exitus után bekövetkező körömnövési folyamat, az SMS elküldésének – az abban lévő tartalomtól függetlenül – motiváltságán alapszik. Jelen esetben a fogadó fél szándéka mellékes, a folyamat végeredményét (sms megkapása) nem befolyásolja maximum késleltetheti, de előbb-utóbb biztosan megkapja, hiszen a “Szolgáltató” közel 100%-os rendelkezésre állási idővel bír.
És végül, de nem utolsó sorban említést kell tenni az áll- körömnövesztőkről ( SMS szándékolása nincs), vagy az éppen még élők között, akiknek csak úgy nő a körmük, és nem használják orrjárattisztításon kívül másra. Nekik lehet esetleg javasolni SMS küldés előtt, a körömrágást. Hosszú karmokkal ugyanis nehéz SMS-t küldeni.
január 22, 2010 @ 8:49 de. • válasz erre
Mit írhat az ember az utolsó utáni sms-ben, ami érdeklődésre tarthat számot? Hova dugta az aranyát?