Új antropológia
Ha van az ember, ha nincs, az emberi létezés bizonytalanságában egy bizonyosság kétségbevonhatatlan, legalábbis itt és most az EU és a nemzetállamok különös házasságában. Nem a szex, nem az agresszió, nem a fiziológiai szükségletek mozgatják elsődlegesen ma és itt az embert, hanem az ellenszolgáltatás nélkül megszerezhető javak, melyek sorában az általános egyenértékes a döntő. Ha feltűnik a horizonton efféle lehetőség, mágnesként hat a közelben levőre, aki nem tud szabadulni, miként régen Rómeó nem tudott szabadulni Júliától, s viszont. Az ingyen megszerezhető javak iránt kielégíthetetlen a szükséglet, melyet mint Montaigne mondta szerelemről, csak növel a kielégülés. A pszichológia tanácstalan. Nem tudni, a felettes én-ben, vagy a tudattalanban van-e az erő, mely ellenállhatatlanul űzi, hajtja az embert az erőfeszítés nélkül megszerezhető javak felé. Új antropológia van megszületőben, melynek csak a gyakorlata van még, elmélete hiányzik.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 12, 2010 @ 10:24 de. • válasz erre
Kétségtelenül “Uj nép, másfajta raj./ Másként ejtjük a szót, fejünkön/ másként tapad a haj.”
De nem annyira.
Még annyira sem, amennyire a páviántól különbözik az orangután, vagy az orangutántól a csimpánz. A tőlük való (az őket a kutyáktól elválasztó távolsághoz képest, hogy a madarakról és a hüllőkről, pláne az azoknál is egyszerűbb szerkezetekről most szó sem essék!) elhanyagolható távolságunkról nem is beszélve!
Noha az utóbbit egy mai politikus és Szókratész távolsága is csak megközelíti, a politikusok és a választópolgáraik közötti távolság azonban a csimpánzoktól való közös távolságunkhoz képest egyenesen és teljességgel elhanyagolható.
Ps: erről az újdonságról, ha nagyon vázlatosan is, már írtam, most nekiveselkedem újra, de nem itt, hanem a saját blogomon. Ha elkészültem, és nem felejtem el, majd jelzem.
Elkészültem. Pont egy hónap múlva március 12-én lesz olvasható a blogomon, ha addig el nem unom az egészet.
február 12, 2010 @ 12:17 du. • válasz erre
A piacon az eladónak az a dolga, hogy a venni nem akarót rávegye, hogy vegyen, és hogy az ő portékáját vegye meg. Ha az eladó a bürokrácia, akkor az egyik feladat meg van oldva. A bürokráciának tudniillik muszáj vásárolnia. A bürokrácia azért van, hogy szolgálja a közt. És ezt többek között azzal teljesíti, hogy összeszed pénzeket és eloszt pénzeket. És úgy szedi össze, és úgy osztja el, hogy ezzel saját magát igazolja. Ha nem vásárolna a köz javát szolgálandó, akkor azt mondanák kizsákmányol, élősködik és elzavarnák, hoznának helyette olyat, aki vásárol, mert szolgálni akarja a közt. Mi meg ezt akarjuk hallani. Ha ebben van valami, akkor ezen a piacon az eladónak az a dolga, hogy elmagyarázza a kényszervevőnek (bürokrácia) hogy a tőle való vásárlás közügy. Ez pedig nem nehéz, mert ez a vevő érdeke is. Hogy elhiggye. + Elhitesse. Utána már csak azt kell biztosítani, hogy legyenek, akik a terméket legalább ingyen elfogyasztják. Ezt eleinte spontán folyamatok biztosították, de mára úgy tűnik az ezt szolgáló, igazoló új ember is elő lett állítva. Aki nem véletlenül akar a semmiért valamit.
február 12, 2010 @ 6:05 du. • válasz erre
Lucifer, mintha elfelejtenéd, hogy korántsem egyenrangú felekről van szó. A “vevők” jóval kiszolgáltatottabbak mint más piacokon, nem is beszélve honunkról.
február 12, 2010 @ 8:22 du. • válasz erre
Én arra gondoltam, hogy a vevő a bürokrácia – a második sorban tévesen eladót írtam, bocsánat – aki adott esetben szolgáltatásokat vásárol, olyan fogyasztóknak, akik nem fizetőképesek, akik kiszolgáltatottak. A bürokrácia, aki vásárol / fizet, az ebben a felállásban nem tűnik kiszolgáltatottnak. Azoknak egy része kiszolgáltatott, akiknek, akikre hivatkozva „vásárol” termékeket, szolgáltatásokat. De mert a bürokráciának érdeke ennek a funkciónak a fenntartása szövetségest talál a magát ellátni nem igyekvőkben is.
február 12, 2010 @ 10:22 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
Ha a “a bürokráciának érdeke ennek a funkciónak a fenntartása” szintagmát úgy módosítod, hogy “a bürokrácia érdekelt ennek a funkciónak a fenntartásában”, és elé teszed, hogy “az ezáltal a világpiacon elérhetőt meghaladó extraprofitot elérő eladók mellett és jóvoltából” előtagot, akkor (szerintem) érted a rendszert, és a mostaninál is (jóval) kevesebb álmélkodásra/értetlenkedésre lesz okod.
március 11, 2010 @ 10:07 du. • válasz erre
Egy-két apróság még eszembe jutott, de azt már a saját blogomra írtam meg, és a bejegyzés csak most, március 12-én (éjfélkor) jelenik (majd) meg.