Újév
Bécs. Újévi koncert. Jó lenne egyszer ott ülni a teremben, s hallgatni Strausst, nézni a zenekart, élvezni a jólétet és biztonságot. Mindezt most a televízió mutatja. Az elme önkényének nincs ékesebb bizonyítéka, mint Újév napja, mely éppen olyan, mint a többi, nincs benne semmi, ami elvenne vagy hozzátenne. S mégis, határnap ez, amely attól lesz más, hogy másnak tartjuk. A lét arca az időben, melyet megnevezünk, s ezáltal kiszakítunk a közönyből és az örök egyidejűségből. Van aki ezen a napon hal meg, más ezen a napon születik.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
január 1, 2009 @ 2:46 du. • válasz erre
És van, aki tovább él. Ezt nem valami rossz viccnek szántam. Ők hordják a mémeknek azt a reprezentációját, amitől az újszülött majd emberré válhat. Minden mozdulatunk az ő esélyeiket hordozza.
január 1, 2009 @ 2:51 du. • válasz erre
Az elme önkényének és bölcsességének, mert (sok más mellett) mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy 2009, mint azt, hogy 733.285 (365×2009), és a tévedések valószínűsége is kisebb így, és jóval könnyebben korrigálhatóak. (Nem azt állítom, hogy ezért történt így, de ezért is bölcs dolog, hogy így alakult: bölcsen.)
január 1, 2009 @ 10:20 du. • válasz erre
Csakhogy sokan vannak, akik szerint ez az év nem a 2009-ik, hanem egészen más sorszámot visel. Ahány elme, elvileg annyi számozás. Ki téved, s kinek van igaza?
január 2, 2009 @ 12:09 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#3):
Persze, de az, hogy honnan kezdjük a számolást, már egy másik kérdés, ami semmit sem változtat azon, hogy nem naponként, hanem nagyobb egységekben számolunk. Elvileg valóban ahány elme annyi számolási mód, de némely elmék ebben a tekintetben is szinkornba kerülnek, és ahogy Lucifer mondaná: sok csoportos lúd individuális disznót győz, pedig a disznó az intelligensebb állat.
január 2, 2009 @ 4:34 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
Igen, ez előfordulhat és ezen belül az is, hogy a disznók adják a legyőzettetésükhöz szükséges tippeket, ha tetszik a cél és eszközrendszert. A hatalom azé, aki strukturálja az időt. Lásd ünnepek.
január 2, 2009 @ 10:42 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Számomra kicsit (követhetetlenül) sűrű, amit írtál. Mert ok, a disznók adhatják a legyőzetésükhöz szükséges tippeket, de a győzelem nem forrása a hatalomnak? Mert ha a hatalom azé, aki ünnepekkel is struiktúrálja az időt, akkor a hatalom részben a lokálisan egymást tettlegesen is gyülölőké (hacsak a tojásdobálás nem a véleménynyilvánítáés eszköze) (lásd okt. 23), részben a dolgozóké (kivéve a méheket, lásd május 1), részben vallási eredetü, de nem kollektív, hanem szintén lokális (vö. Karácsony, Húsvét, Hanuka stb).
Esetleg megkockáztatható, hogy virtuális szeretet és gyülölet közösségeké, és az előbbiek általában máshonnan számolják az időt.
És esetleg negyed szemmel a globális faszságokra, mint színház (és mit tudom én, hogy még miknek nem a) világnapja(i). (Az idiotizmusnak azt hiszem nincs, pedig talán az lenne a legaktuálisabb, mintegy az lehetne a központi ünnep, a mag, amelyre a többi újsütetű épül és szerveződik.)
január 2, 2009 @ 11:15 de. • válasz erre
Bocsánat. Másképp ugyanazt. Vegyünk pl. egy forradalmat, amit a tömegekkel – a ludakkal – csináltatnak, de az intelligensek – a disznók – adják az écát. Az események következtében a disznók fő ludak lesznek, vagy lúdtáp. Nem a disznóké a hatalom, hanem a tömegé, akik őket hatalomban tartják. A tömeg ellen nem lehet … (De majd a tömeget át lehet építeni, de az már másik történet.) A ludak, a tömeg feletti hatalom azé lesz, aki strukturálja az időt, aki megmondja mikor, mit kell tenni. Itt, ha nem is minden, de sok minden eldől. A kommunizmus első veresége az volt, amikor a Karácsonyi munkaszünetet megkurtították és szentestére esztrád műsorokat rendeztek. Nem jött be. Május 1. igen. Egyébként minden új hatalmas, minden ünnepet át akar írni. Gondoltam eddig.
január 2, 2009 @ 12:13 du. • válasz erre
Állatfarm-ot javaslom szakirodalomként a disznókhoz.
január 2, 2009 @ 1:14 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
Ha esze van, akkor igen. (Át akarja írni az ünnepeket.) Ha még több, akkor mértéket tart. Mert miként a forradalmakat, úgy az ünnepeket sem csinálják, és csináltatják, hanem történnek velünk, a történéseket lehget ugyan befolyásolni/módosítani, de nagyon szük keretek között. Miként a sorsot, amely P. Tillich megfogalmazása szerint “olyan szükségszerűség, melybe némi szabadság keveredett”. (Kiemelés tőlem: LE)
január 2, 2009 @ 3:24 du. • válasz erre
A sors keveri a kártyákat, de mi játszunk-mondja Schopenhauer. Azt azonban nem mondja meg, hogy ki határozza meg, hogy mi legyen a játék neme, mit mutassanak a kártyák.
január 2, 2009 @ 4:19 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#10):
Hogy a kártyák mit mutatnak, a lapjárás a sors terréniuma. Az valóban megesik időnként, mint ma Magyarországon is, hogy az egyik játékos (csoport) huszonegyezik, miközben az ellenfél, a másik (csoport) csapd le csacsit, vagy ultit vél játszani.
Ilyenkor összevesznek, és összeverik egymás képét, és megesik, hogy a berendezést is (néha alaposan) összetörik, míg konszenzus nem jön létre a játék fajtáját, és ezzel a szabályokat illetően. Általában olymódon, hogy a megverteket nemhogy az asztalhoz, a kocsmába sem engedik be, amíg fel nem fedezik a győztesek által űzött játék szépségét és – főként humámnus – magasabbrendűségét, mely közvetlen az emberi jogokból nyeri eredetét.