Utazás
Aki a Manhattan 125-ik utcáján túl fekvő városrészre kíváncsi, annak nem kell többre vállalkoznia, mint elmenni a Harminckettesek terére, s ott elindulni déli irányban a Baross utcán. Új arcok, új viselkedések vannak ezen a vidéken, pezsgő élet várja ott az utazót. A polgármester-választás kampány képeit még nem mosta le az eső, nem tépte le a szél. Biztatóan mosolyog a fiatal férfi a járókelőkre, akik minden paraméterükben mások. A rendszer változik, de az életvilág marad.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
november 26, 2009 @ 10:41 de. • válasz erre
Azért változik… Talán a Rendszer, talán az életvilág, még valószínűbb, hogy mindkettő: a Bérkocsis utcában volt dolgom, és hosszú évek után senki sem talált ellenállhatatlanul vonzónak, ami ugyan magyarázható az életkorral, de a körút odavezető szakaszán másokat sem szólított le senki.
És az a fiatal férfi is, nem egy helyi Obama.
Tehát mintha az életvilág előbb karakteresednék, aztán a megváltozó karakterisztikáját mintha a Rendszer is követni lenne hajlamos.
november 26, 2009 @ 11:48 de. • válasz erre
Ajjaj! Gondban vagyok! És vélhetően maradok. Ez egy alapvetően fontos kérdést, helyesebben egy „meg nem felelést” vet fel. Rendkívül plasztikusan. De főleg elegánsan. Elöljáróban be kell valljam, régen jártam a Baross utcában. Tehát fenn áll annak a veszélye, hogy amit alább mondok, az lepattan a Baross utca produkálta látleletről. De akkor majd keresünk egy másik utcát. Valahol csak jó lesz!
De mi nem felel meg minek? A köznapokban használatos értékek, a társadalmi intézmények hordozta minták, az önigazolások, az érvényességek, érvényesülési igények, az identitás alapjai nem találkoznak a vezérlési mechanizmusokkal. Hallom – puff neki! Az integrációt biztosító minták nem találkoznak az irányítás alkalmazkodást segítő, célelérési direktíváival. Hallom – nahát! Elmennek egymás mellett. Hallom – nagy baj? Illetve találkoznak, de úgy hogy lerontják egymást. Hallom – ez maga a borzalom! Menjünk közelebb, hogy érthetőek legyünk. Hallom – ideje. Emlékezzünk a blogban használatos szavakra; sarc és hitel. Van egy a sarc-ra emlékeztető mintafenntartó rendszer. Létrejött egy hitel-re szervezett rendszer. De ebbe a rendszerbe bekerül a sarc, mint minta. Mi más kerülhetett volna bele? Ez volt. De ez a sarc kiüríti/átalakítja a hitel rendszert, amely ennek következtében elkezd a sarc-nak megfelelően működni. A tudatba ágyazott lét? Az eredmény minden romlik. A sarc is. Legalábbis a nem Baross utca déli részére eddig ezt gondoltam. Cs. Gy. azt mondja ott más az utca kép. Ott még kétesélyes. Délután bemegyek a városba, és ha lesz időm kikanyarodok a Harminckettesek tere felé. Kellene az empíria. Ami az új bimbóját mutatja. Ha akkor még lesz. A Bérkocsis utca felé nem kell mennem, de ha jól hallom ott vesztegel az idő és így is minden rendben. A boldogság szigete.
november 26, 2009 @ 1:10 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Ajjaj? Szerintem erre is igaz, amit Berzsenyi így fogalmazott meg: “Így volt, és marad a világ, forr…” Az idézet meglehet, csak tartalmilag pontos. Ha lesz időm, formailag is pontosítom (ha addig is érdekel valakit: Himnusz Keszthely isteneihez).
november 26, 2009 @ 8:21 du. • válasz erre
Ott jövő. A Szigetvár utcai gyermekházban van.