Az embert hozott hajlamai sokkal inkább irányítják, meghatározzák azt hiszem, mint a nevelés.
Szándékosan nem öröklöttet írtam, mert akkor a fordított aránnyal értenék egyet. A génállomány nem véletlenül úgy választódik ki, ahogy. Mert véletlenek nincsenek a teremtésben. Ha lennének, káosz lenne, nem pedig rend. Márpedig a kozmoszban minden a helyén van.
Nem tiszta lappal jövünk. A görögök sorsnak nevezték a csomagunkat, a keletiek karmának mondják, de a kettő egy.

És igen, akár a sorsot, akár a nevelés hátrányait egy dolog képes felülírni, és az a szeretet. Örülök, hogy említette Aristo. Mert tudom, nem “divatos”. Mert kevés ember jut el a szeretetig, mert nagyon magas frekvencia. Tisztaság szükséges hozzá, a félelem meghaladása utáni lét-állapotról van szó. A sorsot és a nevelést felülírni: bátorságot igényel.

Egyébként osztom azt a nézetet, hogy a géneknek igen nagy szerepe van az egyéni életútban. Kétféleképpen is. Egyrészt meghatározza az ember habitusát az öröklött génkészlet, másrészt a nevelést, a nevelés módját meg a szülők tulajdonságai, azokat pedig génjeik határozzák meg, mármint, hogy ők milyenek. Így aztán joggal gondolhatjuk, hogy ennek a tényezőnek a hatása aligha túlbecsülhető. A petesejt első diploid osztódásakor kialakuló gén-szekvenciák azonban részben véletlenszerű rekombinálódás eredményeként alakulnak ki, ezért mindig vannak trend-törő egyedek is. A tetejébe mindez tudománytalan találgatás csupán, hiszen a modern tudomány egyetlen elfogadottnak gondolt módszerét, a kísérletezést, a humán-genetikában nem illik csinálni, mert az eugenika lenne, az meg ugye kompromittálva van némileg.

1.) Rubinstein véleménye felé hajlanék: 100-100%-ban mindkettő (mármint környezet és öröklött anyag hatása az ember fejlődésében).

2.) Arra hallgat a tömeg – és benne mi magunk is, hogy a fene vinné el – aki azt mondja, amit hallani akarunk. Akár orosz, akár másmilyen pasasokról van szó.

Néha magam is szeretnék süket lenni, nem hallani a gatyás társakat, elég a látvány! De nélkülük meg nincs világ, csak a sztyeppék…

A siker, például a gyereknevelés esetében is, nem mindig azonos a népszerűsséggel.

Dahrendorf nézetét elvileg megfontolandónak tartom, mert olyasmit hallottam, hogy a harci kutyákkal már kölyök korukban is kimondottan keményen bánnak a gazdáik. Nem is csak nevelési, de vadítási célból is verik őket. Persze nyilvánvaló különbség van az ember- és a kutyakölyök között. Amiként remélhgetően a célok között is. Ezért is használtam a megfontolandó kifejezést.