Válságipar
Dologidőben zsúfolásig tele volt a Pallas páholy alagsori helyisége, ahol Tamás Pállal együtt bemutattuk Ulrich Beck legújabb könyvét, melyet a termékeny szerző a világ pusztulásának kockázatairól írt. Ahhoz képest, hogy válság van, alig bírtam a Lágymányosi hídtól az Alkotmány utcáig odaérni, mert annyi autó volt az utakon, hogy egymást akadályozva, se előre, se hátra moccanni se lehetett. Igaz, ezért mindent megtesz a fővárosban jelenleg zajló földalatti piramis építkezés, meg a pénzfialó sok többi földtúró vállalkozás is. Mire odaértem a Páholyba, javában zajlott a könyvbemutató. A közönség csillogó szemekkel, a magyar mazochista lélek minden látható stigmájának birtokában élvezte Tamás Pál előadását, mely bővében volt a fenyegetéseknek. Ezt követően jöttem én a világ-káosszal, mely most újra felszínre tör (apeiron), benne a káoszra eleve fogékony emberrel, aki társaival csak akkor fog össze, ha ellenséget talál. Most itt az ellenség, akinek neve ember. Előállítottuk a világot végső pusztulással fenyegető katasztrófát, s most rajtunk a sor, hogy megakadályozzuk. Két pogácsa elmajszolása között ezt az elméletet fejtettem ki, majd kijöttem a napsütéses Alkotmány utcába, ahol kivételesen nem volt senki, aki tüntessen, se valamiért, se valami ellen.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
április 24, 2009 @ 9:52 de. • válasz erre
Sem ez, sem az? Hanem épp mit tartunk fontosnak, épp minek véljük?
április 24, 2009 @ 11:13 de. • válasz erre
Űgy látszik a (túl)élés önmagában nem elég öröm, szükségünk van a világvégékre. Izléstelen volna az áldozatokon, veszteseken élcelődni, de minél tovább élünk annál több világvégével találkozhatunk (pl. 1980-ra elfogy az olaj, 2000-re kipusztul az emberiség AIDSben/ebolaban/madárinfluenzában).
április 24, 2009 @ 11:21 de. • válasz erre
Válasz roka1729 hozzászólására (#2):
április 24, 2009 @ 11:27 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Ps: talán (de ebben korántsem vagyok biztos!) az élet(ünk meg nem talált értelme okán vélt) értelmetlensége vetítődnék ki a világvége képzetekkel, és -ben.
április 24, 2009 @ 5:31 du. • válasz erre
A globalizáció a politikusokat nehéz helyzetbe hozta. Egyszerűen a történelem elment mellettük. Van ilyen. A nemzetállamnak ebben a formájában annyi. Politikusainak is. Ezt még túlélem. Gondolom én. Rosszul, mondják mások. A nemzetállamra hangolt politikusok cél és eszközrendszere alkalmatlan a társadalom, a társadalmak gondjainak kezelésére. Mert ez a társadalom, ezek a társadalmak már nem az a társadalom, nem azok a társadalmak. Azok, akik nemzetállamban gondolkodnak a nemzetállam eszköz és célrendszerével operálnak, rendre érthetetlenségekkel szembesülnek, falba ütköznek, célkövetésük hatékonysága pedig a béka feneke alatt. Miközben az sem világos, hogy mi a cél. Az világos, hogy van egy épülő új társadalom, de erről vajmi keveset tudnak, tudunk. Az világos, hogy nem tudjuk. Ezért van válság, és ezért izgalmas a válság. Vannak ismeretlen kezeletlen folyamatok és még inkább vannak már funkciójukat veszített politikai eszközök, intézmények, stb., amikkel akkor se lehetne zöldágra vergődni, ha nem lenne válság. Mert azt azért tudjuk, hogy ezek a folyamatok nem azok a folyamatok.
Innen lehetne esetleg kiindulni, ha Beck úr kérdéseire – mit kezdjünk a modernizáció második szakaszával válságban – Csepeli úr programjával akarnánk választ adni. Azoknak se lenne haszontalan, akik nemzetben akarnak gondolkodni. Meg azoknak se, akik szerephez akarnak jutni az új világban. Mert új világ az lesz. És ember alkotja. 
Ugyanakkor lépni kell. Különösen a politikusoknak. Valamit kell csinálniuk, különben megkérdik, hogy minek vannak? Minek vannak ott? Miért van hatalmuk? Meg fizetésük? A kérdés nem hangozhat el. Tehát nyüzsögnek valamit. Az ismeretlenben. Az ismeretlennel. Jönnek az alibi cselekvések, a próba-szerencse játékok a görcsös rángatások és hát a biztos, ami biztos ezt magunk alá gyűrjük akciók.
Az ismeretlent káosznak látjuk, és a káosz alkot. Ha nem vizsgálhatjuk az új társadalmat nem nagy baj, attól még előrébb mehetünk, csak messzebbről kell indulni. Vegyük leltárba az ember állandóit, ami szerint, amivel reagálni fog az ember arra, ami épül. Mert az ember nem tud nem emberként reagálni. Annyi idő még nem telt el.
április 26, 2009 @ 9:34 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Lucifer barátom, túl azon, hogy egyetlen nagyívű mondattal elintézed a nemzetállamok problematikáját, mondanál – okulásunkra – néhány példát arra, hogy miféle “érthetetlenségekkel szembesülnek” azok, akik a “nemzetállamban gondolkodnak a nemzetállam eszköz és célrendszerével operálnak,”?
április 26, 2009 @ 10:15 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#6):
Lépték problémának nevezném azt, amiből Lucifer meglehet kissé sarkos következtetéseket vont le.
A globális gazdasági folyamatok szempontjából a nemzet államok, különösen a k-európai poszt birodalmacskák egyike sem méretgazdaságos. Lélekszámát – és ezáltal rentábilitását – tekintve tulságosan kicsi ahhoz, hogy piaci szempontból – és ilyen döntéseknél – meghatározó legyen. Ha lehet kaszálni, jó, ha nem akkor sincs vész, ezért alárendeltjei a multik helyi központjai, ha van nekik egyáltalán, egy-egy regionális igazgatóságnak. A multik régióban gondolkodnak, amellyel szemben (amelynek befolyásolására a) regionális politikának van/lenne esélye.
A nemzetállamoknak nincs választásuk, pontosabban az ilyetén módon leszükített nemzetállami politika csak aközött választhat, hogy lefekszik a folyamatoknak, vagy kimarad belőlük. Az utóbbinak tudom (pontosabban úgy sejtem), hogy híve vagy, csak azt az aprócska problémát látom az ebből következő önellátásra való visszarendezkedésben, hogy sok más mellett (már megint!) az isten adtra nép szeret(ne) megfizethető árú benzint tankolni az autójába, és megfizethető árú gázzal fűteni télen, és a magyar nemzetállam sajnálatos módon nemcsak ennek a kettőnek van híján, hanem olyan kőbalták (vagy más olyan termékek) előállítására alkalmas termelői kapacitásnak is, amelyek vagy közvetlenül benzinre és gázra, vagy eurora cserélhetőek, mert – megint ez az átkozott globalizáció! – egyiket sem forintért adják, pedig a jegybank – talán – bírná nyomdai kapacitással…
április 26, 2009 @ 10:58 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#7):
Hát azért annyira kicsi és jelentéktelen falat nem lehetünk, nézd csak meg a komprádor burzsoázia nyomulását a “szakértői” kormányban, mára a kulcsposztokat a multik magyarországi helytartói foglalják el, ami azért sokatmondó. Az önellátás, minden téren, ez – nyilván – álom, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne pl. az energia-függőséget radikálisan csökkenteni alternatív energiaforrások segítségével.
Ami érveid második részét illeti, miszerint nem nagyon termelünk semmit, azzal egyetértek, csak az a probléma, hogy olyat sem, mint az élelmiszer, ami azért eléggé példátlan a magyar történelemben. Attól, hogy alávetjük magunkat a multik akaratának, nem látom be hogyan változna ez a helyzet, hiszen láthatóan ők sem akarnak mást, mint eladni. Meglehet, ha eltekintenénk minden környezeti, bérezési és egyéb szemponttól, több ilyen-olyan összeszerelő üzem létesülne, melyek amúgy egy vas adót nem fizetnek és néhány ember foglalkoztatásán túl, semmi hasznot nem hajtanak, de ettől még nem lenne jobb a helyzet. Az, hogy az istenadta nép mit szeretne, az egy dolog, másik viszont az, hogy amennyiben így haladunk az államcsőd felé, multikkal vagyok azok nélkül, sem lesz esélyük “elfogadható” áron venni bármit is, mert nem lesz rá pénzük. Hogy egy – mára történelemmé vált – klasszikust idézzek “elq***tuk, nem kicsit, nagyon”
április 26, 2009 @ 11:53 de. • válasz erre
Eriket folytatva. Nem én mondom, hanem ez a Beck, ha nem keverem össze valakivel. De ha összekeverem is nem lehet úgy adóztatni, úgy vámpolitikát folytatni, ahogy azelőtt, nincs állam=inkubátor, mint azelőtt, mások az érdekérvényesítési stratégiák, mások az érdekegyeztetés terepei, a társadalmak és az államok közötti kölcsönös megfelelések fellazultak, új szolgáltatások, új kockázatok vannak, amikkel nem tudnak a nemzetállamok mit kezdeni, a kezeléshez nem tudnak forrást biztosítani stb., stb.. De válságot se lehet, úgy kezelni, mint azelőtt. Reflexek vannak, amiknek előre tudjuk a bumeráng jellegét. (protekcionizmus) Sokak szerint ezek a gondok – és ezeknek a gondoknak a megoldásai – nem a nemzetállam reneszánszát hozzák, hanem egy merőben új kort, új intézményekkel. Egyébként hajlok rá, hogy elhiggyem, de megítélni nem tudom.
. A tragédia születésénél a tisztaszemű, ártatlan konzervatívok is segédkeztek. És ma se sokkal okosabbak. Félre értés ne essék másik cég se! Értetlenkednek. És alibimozognak. Ebben versenyképesek.
És ami gond nekem, hogy a konzervatívok zászlóshajója se hajlandó ezt megérteni. Elmondod, hogy a multik nem fizetnek adót. Akkor van adóalapjuk, ha nincs adó, ha van adó, akkor nemzetközi utakon eltűnik az adóalap. A multik külön érdekérvényesítenek, különalkut folytatnak, stb. A nemzetállam meg néz. Mi ez, ha nem a nemzetállam válsága a maga teljességében. És nem csak a magyaré. Jó ez egy kicsit jobban. Aztán a nemzetállam – a mienk – nagy újítása a mezőgazdaság kapitalista átalakítása
április 26, 2009 @ 12:12 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#8):
Nézd, ha én megvehetlek téged 10-ért, és azzal 11-et keresek, akkor ajánlok Neked 3-at, és vagy megállapodunk 3 és 10.99 között, vagy nem. Azon, hogy a multik jól pozícionáltak – természetesen semmi fekete kasszára, vagy megvesztegetésre még csak nem is gondolva! – nincs mit csodálkozni. Jobb- és baloldali kormányok, mint már írtam, egymásra (alkaratlanul) licitálva vették a multik raktáron elfekvő informatikai eszközöiet, hogy enyhítsék hazánk elmaradottságát. (Hogy nem jött be, hát nem jött be; ki lát a jövőbe egyrészt, másrészt ki tudja, hol tartanánk, ha még ez sem történnék…)
Másrészt a az alternatív energiaforrásban tök, és feltétel nélkül igazad van, két apróbb pontosítással. Az is olyan pénzbe kerüpl, amilyen szempontból a forint nem pénz. Másrészt már megint az Isten adta, a nép. Képes azt az átmeneti néhány évet sem vacogva akarni eltölteni, sőt, ilyenek! Közben még számára megfizethetető benzinnel kocsikázni is akar. Ahelyett hogy ülne a seggén.
április 26, 2009 @ 2:19 du. • válasz erre
Ne feledd: A nép segge Isten segge!!
április 26, 2009 @ 3:40 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#11): hogy feledném! Mint Te is jól tudod, az iránta való tiszteletünket a legrövidebben azzal a rituális felkiáltással szoktuk kifejezni: isten faszát! Vagy olykor keresztényien bizalmaskodva (de ilyenkor nem közvetlenül, csak képmásán át szólítjuk meg): baszd meg (népies változatban: bazd meg, argóban, mely köznyelvvé kezd válni: bazmeg)!
április 26, 2009 @ 9:00 du. • válasz erre
Nincs helye semmilyen ortodoxiának. Nekünk mintha sem a multi, sem a szingli nacionális megoldások nem jönnének be.
április 26, 2009 @ 9:14 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#13):
nem hiszem, hogy a regionális keretek relevanciájának hangsúlyozása ortodoxia lenne.
április 27, 2009 @ 3:04 de. • válasz erre
Igen. Az ilyen-olyan nagycsoportban gyengén teljesítünk. Meg a kiscsoportok zömében. Meg egyénileg.