Vendég: El Lobo
Esti dal
A kórus Kodály Esti dalát énekli, tisztán löki égnek a szólamokat,
melyekben ott csilingel: magyarok vagyunk!
Lám, lehet így is, nem dübörögve, utcát gyújtogatva, nem másokra átkot szórva, mások egén dörögve, villámot szórva, nem “nem”-mel szólva – szóval így is lehet magyarnak lenni!
A kórus amúgy múltat és jelent testesít meg. Egy kétszáznegyven éves pécsi iskola alkalmi kórusa ez, amelyben a mostani és a régi tanítványok hangja simul egymásnak, kristálytisztán üzenve meg: hagyomány és korszerűség, perifériális helyzet és az abból kitörő világhír miként ötvöződhet.
Ha közgazdász volnék, felordítanék: íme, amit akartok, itt van, a Kodály nevével fémjelzett és világszerte elismert KNOW-HOW, és az ingyen NYERSANYAG, amelyért nem kell a föld mélyébe, a hegyek gyomrába lemerülni, amelyet nem kell importálnunk, mert a nyersanyag ingyen itt van.
Gondolnánk, szerencsés az a nép, amelynek ilyen kincse van, s nyilván őrzi, ápolja, építi azt, s nem félművelt bürokraták kezén forgatja megtakarítandó petákra a szerencséjét.
Magyarországon tíz-tizenöt évvel ezelőtt 250 ének-zene tagozatos iskola adta a kórusmozgalomnak a szárnyakat, ennyi helyen bontakozhatott ki későbbi világhírű magyar énekesek, zenészek tehetsége, amely rangos operaházak színpadán vagy akár dzsesszpódiumokon adta világszerte hírül: van valami, amiben kiváltképp tehetséges és szerencsés a magyar.
Ám mára az országban mindössze ötven ilyen iskola maradt, és ne legyenek túlzott reményeink a sorsukat illetően…
Kodály kivetített arcképe alatt gyönyörűen szól a kórus torkából az Esti dal: Jó éjszakát!
Üdvözlettel:
El Lobo - A farkas nick alól
Bognár László
www.bognarstudio.hu
Szolgáltatásunk:
www.joljarok.hu
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
december 4, 2008 @ 9:29 de. • válasz erre
[...] Eleget téve a megtisztelő meghívásnak, amely egy vendégbejegyzésre szólt, - ajándékképpen a hónom alá kapva egy Kodály-darabot, az Esti dalt -, tényleg vendégségbe mentem: Ma itt vagyok - Lux Erik és Csepeli György: Lélek és politika blogja [...]
december 4, 2008 @ 10:17 de. • válasz erre
A zene lehetne az országimázs tengelyében. Ma is az, csak ma a lakodalmas. Savanyú borral fogatlanul erre lehet berúgni. A Bartók év, a Kodály év szinte nyomtalanul múlott el, de hogy hírnevet, hogy öntudatot maradandón nem adott az szinte biztos. Egy salzburgi alkoholista szerintem emelt fővel rúg be Mozart neve hallatán. Tényleg talány hogy a zenei hagyomány, pedagógia miért az enyészeté. Ráadásul a zenei általánossal nem egyszerűen a zene veszített, a hírek szerint, akik onnan jöttek ki általában is igényesebbek voltak az életükkel szemben.
december 4, 2008 @ 10:18 de. • válasz erre
Lobó, ne túlozz! Még hogy félműveltek…
Másrészt nem(csak) a műveltségükkel van baj. Horn Gyula talán kettő kivételével lecserélte a közigazgatási államtitkárokat. Orbán Viktor a helyettes államtitkárokat, és jó néhány főosztályvezetőt. Gyurcsány Ferenc megszüntette a közigazgatási államtitkári posztot. Aztán mégsem, mert valami hasonló funkciót létrehozott.
Igazgatás nélkül meg nehéz igazgatni. (A korrmányzásról már nem is beszélve - és bár a művészeti iskolák helyzete lenne a legnagyobb gond, amivel nem azt mondom, hogy nem gond).
Akkor meg különösen hiúság bármiben is reménykedni (a korusokkal, és mással kapcsolatban is) ha azok, akiknek igazgatniuk kellene a 13. havijukkal vannak elfoglalva és tüntetnek éppen…
És tulajdonképpen van itt kórusmozgalom, sőt! Erősebb, mint valaha! Kicsit egyszólamú, kicsit egyhangú: “Gyurcsány takarodj“, “Hazaárulók“, meg ilyenek, de van, és mind tömegesebb.
Sőt! Zenei előrelépés is mintha történnék, a múltkor a Hírtévében valami olyasmit hallottam valami elnöki kabinet tag nőtől, hogy a - régen volt - Vörösmarty téri fütyülős tüntetés szervezője valami elismerést kapott. Úgy tűnik nemcsak a kórusmozgalom megújítására, de arra is van politikai akarat, hogy elmozduljanak a kamararázás felé.
Nem éppen Kodály szellemében, node, ahol gyalulnak… És egyébként is; zene, zene. Ezzel talán még György Péter is egyetértene.
december 4, 2008 @ 10:26 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Na, még csak az kellene! Igényesség… A végén már nem is protéztist, beültethető műfogat akarnának! Ingyen, és az egészségügy jelenlegi helyzetében, amikor a költségvetés… :-/
És előbb-utóbb azért is morognának, hogy csak tablettás borra futja nekik, és ez még az Alkotmányba is bekerüplne…
Amúgy igazad van természetesen.
december 4, 2008 @ 11:39 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Ráadásul az iskolák ügye nem csak kormányzati, miniszteriális szinten kaphat gellert (finomra fogva vendégségben a fogalmazást), hanem az önkormányzatok szintjén is.
És e két szint, bősz egymásra mutogatás mellett igen erőteljessé tehet egyes tendenciákat. (Hát, ha még önjáró kis-hatalmasságok is beleénekelnek a műbe…)
december 4, 2008 @ 11:51 de. • válasz erre
Válasz El Lobo - A farkas hozzászólására (#5):
És ráadásul rejtélyes módon folyamatosan forráshiánnyal küszködnek az önkormányzatok (pedig csak alig öt-hatszor annyi van belőlük hazánkban, mint Angliában), és a kormányzat szintén megbillent költségvetéssel bűvészkedik…
december 4, 2008 @ 12:46 du. • válasz erre
Úgy tudom, nálunk is működik a Panaszkórus. Felléphetnének a MüPa-ban, de Pécs mint Európa kulturális fővárosa is adhatna színpadot nekik.
december 4, 2008 @ 2:04 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
, hiszen az új, minden igényt kielégítő koncertterem akkorra készül el. Addig tessenek a panaszosok Budapesten énekelni.
Pécs majd csak 2010 második felében tud méltó helyszínt biztosítani a Panaszkórus számára
Addig nekünk, pécsieknek is meg kell elégednünk az olyan előadókkal és helyszínekkel, mint az engem is megihlető programon fellépő Kováts Kolos (egykori tanuló) és ez vagy az az iskolai színpad.
Mondhatnám is, lélekben mi már rég Európa Kulturális Fővárosa vagyunk, s ha autópálya is vezet ide (2010 eleje), akkor ezt sokan meg is láthatják majd!
december 4, 2008 @ 6:42 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
A Száz forintnak ötven a fele c. dal szerintem már az országimázs tengelyében van
december 4, 2008 @ 7:52 du. • válasz erre
Válasz El Lobo - A farkas hozzászólására (#9):
Úgy érted, hogy bármikor lehet venni valamit százért, ami max. ötvenet ér? A lumpolni vágyó turisták ezzel kiegyeznének.
december 4, 2008 @ 10:02 du. • válasz erre
54 ezresek mennek mostanában
december 4, 2008 @ 10:46 du. • válasz erre
Bizony, bizony, elinflálódott a nóta szövege. Most valahogy úgy kell újraformálnunk, hogyaszongya:
Száznyócezernek ötvennégy a fele,
te meg babám szedjed
az andaxint …
Még az akácos útnak is bele kéne férnie valahogy, feltéve, ha kék a szeme
december 5, 2008 @ 6:09 de. • válasz erre
Válasz El Lobo - A farkas hozzászólására (#12):
Valahogy (nem ritmikailag, csak tartalmilag) úgy:
Akácos út, ha végigmegyek rajta én, (akkor:)
Száz forintnak ötven a fele.
Mer’ egyébként:
Száz forintnak nyolcvan a fele, de
Kék a szeme, recece stb?
december 6, 2008 @ 8:59 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#13):
Attól tartok Erik, hogy hiába “korszerűsítjük” mi az Akácos út és a Száz forintnak… c. nóták szövegét, olyan tartós eredményt nem érhetünk el, mint amilyent a Kodály-módszer és a tehetséges magyar “zeneipar” elért.
És miközben mi itt Kodályról, iskolaügyről - uram bocsá’, a magyar kultúráról - beszélgetünk, addig a napokban egyre harsányabb “bűnöskeresés” zajlik az országban, minden bajokért - ahogy ez szokás -, egy lehetőleg védtelen csoportot jelölve meg forrásként.
Mivel mást nem tehetek, csupán megemlítem itt, ahol zenei hagyományokról is beszélgetünk, hogy nagyjából két héttel ezelőtt, szintén Pécsett, Snétberger - Friedman koncerten voltam, ahol Snétberger Ferenc roma származású, európai hírű magyar jazzművész, társával, egy magyar népdal-feldolgozást is előadott, és ezt tudtommal nem csak magyarországi fellépései alkalmával teszi.
Ezzel azt a hagyományt folytatja, amelyben már a XIX. században igen jelentősen növelték Magyarország (zenei) hírnevét Európában a legnagyobb, virtuóz játékú prímások.
Ezt a főhajtást a roma származású zenész honfitársaim előtt azért teszem, hogy szemben az őrülettel - legalább témánkban valós helyükön legyenek a dolgok.
január 2, 2009 @ 5:37 du. • válasz erre
[...] Máskor engem hívtak meg egy vendégbejegyzés erejéig: http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/vendeg-el-lobo/260/ [...]
május 11, 2009 @ 9:58 de. • válasz erre
Pécs: a kampányt Szili Katalin nyerte, a választást Páva Zsolt Esti dal…