Verseny és nagyság
A verseny nélkül nincs nagyság. A monopólium megrontja azt is, aki egyébként kiemelkedő lenne a saját területén. A verseny hiány kiváltképpen kedvez a szellem szürke robotosainak, akik a termesz szívósságával pusztítanak el mindent maguk körül, ami csak csirájában is nagy. A nagyság ígérete a születés titka. Ahhoz azonban, hogy az ígéret valóság kell, egyszerre többnek kell születnie, amit senki nem segíthet elő. Az ígéretek azonban csak akkor válthatják magukat valóra, ha van versenypálya, melyen megmérkőzhetnek egymással, irigykedhetnek, féltékenykedhetnek egymásra, s ki-kik azon van, hogy felülmúlja a másikat, mert akkor lesz belőle akadémikus, professzor, hírneves tekintély. S miközben az egyik csúcsra ér, akaratlanul a csúcsra segíti a másikat is, a harmadikat is. Ez történt Velencében a festők versenyében, s ez ment végbe Németországban a filozófusok között, akik ki nem állhatták egymást, s ott mondtak egymásról rosszat, ahol bírtak. Mind naggyá lettek.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal
január 18, 2010 @ 12:06 du. • válasz erre
Az jutott eszembe, hogy Magyarország nincs. Abban az ételemben, hogy itt húsz éve, mióta egyáltalán vannak a pártok csak rosszat mondanak egymásról, és egy kivétellel mégsem naggyá lettek. Ebből csak az következik ugyan, hogy mások a működés szabályai, mint amilyet a bejegyzés vázol. Ebből viszont csak az következik, hogy – ezzel módosítom az általam leírtakat – Magyarország nemcsak földrajzi értelemben nem nagy.
január 18, 2010 @ 8:18 du. • válasz erre
A kérdés az, hogy ennek igy kell-e maradnia?
január 18, 2010 @ 8:40 du. • válasz erre
Ha a festők versenyeznek festészetben, és ha a tudósok a tudományban és ha van értő, a méltóságot osztó közönség, akkor lesznek nagy festők és nagy tudósok. Lesz festészet és tudomány. De ha a becsvágyó senki monopólium kegyeiért, becsvágyó senkik versenyeznek, ahol az egyik festőnek, a másik tudósnak mondja magát, mert így gondolja esélyeinek javítását, akkor nem születik se festészet, se tudomány. De a nagyság akkor is megszületik! A nagy művészetnek, a nagy tudománynak hazudott nagy semmi. Amiért aztán a nagy méltóságot leszállítja a nagy monopólium. + a védelmet. Más festészet, más tudomány nem lehet, csak az, amelyik semmi, amelyik része a nagy semminek.
január 18, 2010 @ 9:15 du. • válasz erre
Verseny ÉS együttműködés dialektikájáról szívesebben beszélek, mint külön-külön egyikről vagy másikról.
A szövetkezet, a szövetkezés nem feltétlen azonos az erőszakos szövetkezetesítéssel – és mostanság klaszterben tanuljuk mi magyarok is, miként lehet egymással versengő iparosok, szolgáltatók együttműködésével új igényeket támasztani, piacot bővíteni.
Mind a verseny kiölése, mind az együttműködés elutasítása hibás útra terel.
január 18, 2010 @ 10:04 du. • válasz erre
Folyt.
Puskás és Di Stefano egymással együttműködve (és versenyezve) emeltek naggyá egy CSAPATOT.
Az új felfedezések csapatmunka eredményei.
De egyszersmind igaz David Ogilvy örökbecsű mondása is: bizottságnak szobrot még sohasem emeltek.
Vagyis az alkotó munka számos eleme, a művészet számos ága az egyéni zsenialitáson alapszik.
Mindezzel együtt is: ÉS!
január 19, 2010 @ 2:07 du. • válasz erre
Lucifernek kellett volna riadóztatni, mert bizottságnak nem emeltek szobrot, de csoportnak annál inkább, lásd a Calais-i polgárok szobra, de nyilván más tud mást emliteni.