Tervek a Világ MA felületéről
Három hagyományos rovatot tartanék szerencsésnek, amik kategóriákkal létrehozhatóak. Szerencsésnek tartanám, ha ezek a következő néven jelennének meg a jobb oldalon:nevezhetnénk:
Esetek
-tanulmányok(nak)
-formák
Ugyancsak új alkategóriák egyszerű létrehozásával alrovatok létesíthetőek, amiket azért nem tartanák szerencsésnek előre eldönteni, mert:
a/ feleslegesek olyan rovatok, amikben nincs még anyag,
b/ ha van írás, annak jellege is adhat ötletet egy új alkategória létrehozásához,
c/ ha változik a koncepció egy-két kategória átnevezésével (és az írások kategorizációjának megváltoztatásávóal)szinte azonnal, néhány kattintással átalakítható a “lap” struktúrája.
Kell egy felület (és szerintem, mint már írtam egy ezt finanszírozó/működtető Kft), és ahogyan ez a blog a kezdeti viharokkal együtt elműködött, ugyanúgy működőképesnek tartom a Vliág MA felületet is.
Azt, amit írtam, tartom, de lényegtelennek tartom: hogy esetek nyilván legalább két részből állna személyesből (amit valaki tapasztalt és megír) és médiából (amiről mások másutt már beszámoltak).
Az (eset)tanulmányok szintén kettőből, egyrészt tényleg az első rovatban megjelentek értelmezéséből, másrészt az általad javasolt “műkritikákból”, amiket nevezhetnénk talán alrovatként formatanulmányoknak. (Ebből következően viszont az esszézésnek csak ezekhez kapcsolódó kommentekként lenne helyük.
Ebből hirtelen egy Cím (javaslat) adódott számomra: világmegváltók kíméljenek (vagy ennek variánsa, vagy valami egészen más.)
Esetetek: személyes, média
-tanulmányok: esetértelmezések, formatanulmányok
-formák:
április 27, 2010 @ 2:16 du. • válasz erre
Köszönöm! Azért bátorkodtam ezt a lehetőséget kérni, mert a projekt gazdasági / gazdálkodási szempontjai is felmerültek. Nem én vetettem fel. Eszembe se jutott. Ezek a kérdések, pedig ha nagy az ügy azért, ha kicsi azért, ha megbukik azért, ha sikeres azért és így tovább nem tartozik senkire. Nem jöhet elő, hogy X azt mondta, Y meg emezt, hú, meg ha, meg …. a Csepeli le akarja nyúlni a mit tudom én mit, hú, meg ha …. A szerelmi életről lehet nyilvánosan beszélni erről nem. Az meg se fordult a fejemben, hogy e mögé valami is szervezhető, az meg végkép nem, hogy van mondatom, aminek piaci értéke lenne. Aki ezt el tudja adni az nagyobb piaci zseni, mint Bill Gates. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy a különböző formák, különböző partnereknek felelnek meg. Én nem tudom, hogy vannak-e és ha igen kik a partnerek. Nekem nem az a dolgom, hogy ezt tudjam, hanem az, hogy a feleslegesség jelzőjét is megkockáztatva szóljak, ha valamit megfontolandónak tartok.
Amiről itt írsz az nem “titok”
április 27, 2010 @ 2:50 du. • válasz erre
Lucifer, te mit vállalnál, ha lappá válnánk? Rovatot?
április 27, 2010 @ 6:10 du. • válasz erre
Szívesen.
Én még egy kicsit ajánlgatnám, hogy a rovatok „témák” legyenek és ne „műfajok”. Ha tehetném, én egy olyan rovatot gondoznék, aminek a témája a szomorúság boldogság, az hogy mit tehetünk, azért hogy boldogok legyünk, hogyan lehet a szomorúság trendjéről leszökni, vagy éppen ellenkezőleg ki, mit, hol szúr el, hogy ő és társai boldogtalanok maradtak / lettek. A szerzők tulajdonképpen tök mindegy, hogy miről, mit írnak. Ha a történelemről, akkor a történelem szolgáltatja a boldogságkeresés esettanulmányát, ha a gyerekkoráról, akkor az, ha egy művészeti produkcióról szól, akkor az. Az is mindegy, hogy szomorú-e, vagy éppen vidám, temeti az életet, vagy éppen újjászületik. Ha szomorú utána jönnek a kommentek és ki lehet elemezni, hogy mitől lenne nem szomorú. Ha vidám ki lehet elemezni, hogy mitől maradhatna holnap is vidám. Ezt a reformoktól kezdve az emberi élet különböző boldogságforrásain át a művészetekig meg lehet csinálni. Kell egy érdekes szöveg aztán hadd menjen! A lényeg annak a pontnak, azoknak a folyamatoknak a keresése, illetve amíg lehet megőrzése, amitől jobban, boldogabbnak érzi magát az ember. Persze nem ilyen direkten, és ha lehet nem ilyen bárgyúcskán, de végül is ez lenne a cél. Címnek sok minden elképzelhető. Amit korábban említettem azok közül szinte bármelyikbe beilleszthető és mindegyik tetszik. De lehet „A hét krajcár”, lehet a „Ten years after”, „… a csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!”, lehet a lucifer-bazár is. De a cím az gondolom mindegy. Illetve nagyon nem, de most igen. A cél, hogy mondjuk egy év után egy olyan szövegfolyam álljon elő, ahol a boldogságát kereső, azért tenni akaró ember kezd formálódni. Valami ott van, amiről azt hittük nem lehet, hogy van út a boldogság felé. Nekünk is. Bla, bla, bla … 
április 27, 2010 @ 6:49 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
A zártkörű álmodozásnál többre tartom a közös ötletelést, legfeljebb hű, meg ha…
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Rovatcímként a jelzett tematikához a Megváltás és a Megváltó cím között ingadoznék, ha tetszenék a koncepciód.
Gondolom nincs kifogásotok, hogy Aristonak is küldjek jelszót?
április 27, 2010 @ 7:09 du. • válasz erre
Itt valami totális félreértés van. Nem Aristo elől javasoltam a témát kvázi elzárni, hanem egy témát szerettem volna kiemelni a látogatók szeme elől.
április 27, 2010 @ 7:49 du. • válasz erre
A megváltás az emberrel történik, az egyénen / közösségen kívül, azok közreműködése nélkül valósul meg, ha megvalósul. Én nem erre gondoltam. Inkább a boldog pillanatokért, ha tetszik a közérzet javítása érdekében pl. a célok szerencsés megválasztásától, az emberi kapcsolatokon át, a lehetséges együttműködésekig, az alkotás öröméig stb., stb. értelmes átgondolására, átfogalmazására gondoltam. Nem megváltás, terápia!
Nem álmodozás, mert van akiknek sikerült. Nem kell félni, nem fog fájni! 
április 28, 2010 @ 7:03 de. • válasz erre
Erik gondolom azért adott jelszót, hogy a Lucifernek feltett kérdésemre választ kapjak. Biztos bennem van a hiba (komolyan), de még így is azt gondolom(hogy most már látom Lucifer elgondolását), hogy, egy ilyen megoldásnak több a kára , mint a haszna. Úgy értem látványosan bezárni az ajtót a látogatók előtt nem túl szerencsés. Fölösleges túldimenzionált elképzelések, találgatások táptalaja jön így létre.
Na, de más gondolhatja másként természetesen.:)
április 28, 2010 @ 9:05 de. • válasz erre
Nem bárkié, vagy ezen belül az én elgondolásom volt a titok, hanem gazdálkodási ügyekről nagy nyilvánosság előtt nem eshet szó. Ez ökölszabály. Nem én találtam ki. És aki kitalálta azt az élet számtalanszor igazolta.
április 28, 2010 @ 9:24 de. • válasz erre
A kívülrekedtek nem tudták, hogy gazdasági ügyekről van szó.
Hallottam már ezt a kifejezést, értem is, hogy ökölszabály, de még soha nem volt alkalmam, hogy ennek mentén működjek. Biztosan azért , mert nincsenek komoly gazdasági ügyeim.:)
április 28, 2010 @ 11:28 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6):
Megváltás fogalmad, vagy inkább képzeted meglehetősen sajátos, de ezt inkább nem részletezném (a hitviták abszolút értelmetlensége okán, amiről, egy másik (nem saját) blog(om)on cserélek eszmét).
Inkább azt jegyezném meg, ha annak látnál hozzá rovatgazdaként, amiről az egyik mai kommentedben írtál, a boldogságot is, és annak egyik lehetséges útját is, a megváltottságot nemcsak teli közelbe trafálnád, de az olvasókat is megmozgatnád.
azon a magad számára is (több mint) kilenctized részben 
homályos úton közelíted meg, ahogy föntebb (kommentedben) vázoltad, abból csak azért nem lesz testvérháború, mert amennyire nem vagyunk testvérek, annyira Csepeli sem az apánk, így az Aiskhylos Heten Thébai ellen címen vázolt “forgatókönyv” preferálása helyett csak kommentelőként igyekszem majd szórakozni a dolog archaikusabb, ödipális lefutásán, ha egyáltalán elindul a Világ MA.
Ha ugyanezt
Csodálkoznék, ha az előző bekezdésben általam leírtak érthetőek lennének, de ezzel épp azt illusztrálják, hogy mennyire követhetetlen, ha akár egyetlen ember boldogságkeresésének akár egyetlen aspektusát (a rovatra vonatkozó tervezeted) más, (ahhoz képest) külső szempontok alapján tesszük szóvá.
Ha pedig az aspektusok tisztázása/egyszerűsítése helyett nemcsak azok zagyválása történik, de az ráadásul a különböző emberek legkülönfélébb útjaival kapcsolatban történik; nos, csak azért nem kívánok ehhez sok sikert, mert gúnyolódás lenne, és ahelyett – ha már nincs okom derűre – inkább sz**ozni szokásom.
április 29, 2010 @ 1:17 du. • válasz erre
Mint a blogfelület jobb oldalának tetején látható, abszolút antidemokratikus módon elkezdtem egy a Világ MA felület kialakítást (részben a felmerült ötletektől ihletetten, részben még saját, és előzőleg leírt ötleteimhez sem ragaszkodva).
Ha rút erőszakosságom nem tántorít el benneteket a blog kommentálástól és esetleg látogatásától is (amit őszintén sajnálnék), arra kérlek benneteket, hogy erre vonatkozó észrevételeiteket a Csevegő a blogról felületen tegyétek meg, mert azt magam sem gondolom, hogy a Világ MA oldalhoz kapcsolódó két oldal maga a blogfolyóirat lenne.
Ennek az általam üzemeltetett blognak a része még akkor is, ha üzemeltetéssel járó lehetőségeimmel ismét visszaéltem, amit sajnálok (de nem annyira, hogy ez megakadályozott volna a visszaélésben).
április 29, 2010 @ 6:03 du. • válasz erre
Amennyiben “lapindításra” szánjuk el magunkat, akkor a nyitó próbaszámot előre meg kellene hirdetnünk. Hiszen éppen a társadalmi hatás kiváltása a célunk. Vagyis az online marketing is nélkülözhetetlen lesz.
Viszont indulást csak akkor szabad hirdetnünk, ha van egyszerre, az egyidejű megjelenéshez elegendő és “ütőképes anyagunk”.
Tehát ez áll itt első helyen.
Én egy olyan blogosított tanulmányt ajánlanék fel, amelyben azt a táblázatot mutatnám be, amely ebben a korábbi posztomban látható:
http://www.bognarstudio.hu/blog/archives/1070
Kérdéseim:
- jó ötlet-e ez?
- ha igen, akkor mikorra tervezzük az anyagok beérkezését (úgy, hogy a megjelenés előtt legyen idő az online reklámra is).
Egyéb:
A webegységek erejét az a háló jelenti, amelyben helyet foglalnak.
Ez a blog egy végpont, mert befelé jönnek linkek, de kifelé egy sem megy.
Másképpen megfogalmazva – szűkkeblű a blog, mert mások jó szívvel adott linkjeit, az azokból eredő erőt “elfogadja”, de vissza nem juttat abból az őt tápláló blogoknak! A közösségi háló ismérveinek tehát nem tesz eleget.
A javaslatom a fentiekből következően azt hiszem, egyértelmű.
április 30, 2010 @ 10:54 de. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#12):
Nem tudom, megfelelő válasz-e felvetésedre a három új felület?
május 5, 2010 @ 9:39 de. • válasz erre
Ötödik napja nem érkezik új komment, így ez a felület funkciótlan, ugyanakkor zártságával rendkívül irritáló, hogy azt nem mondjam kirekesztő. Ha az erre a felületre kommentet íróktól addig nem érkezik ellenvetés, hétfőtől a felületet nyitottá teszem. Ha ellenvetés érkezik, akkor törlöm, és kérem, az itt elkezdett eszmecserét köremailben folytassák, ha folytatják. Az első emailt küldjék nekem, és én köremailként továbbítom.
Ha valakinek kifogása van az ellen, hogy email címét ezáltal megadjam a fenti kommentek íróinak, az kérem ezt hétfőig jelezze, és akkor a köremailből (és a további – esetleges – eszmecseréből) kimarad.