Csevegő (archív)
Az oldalak átrendezés közben véletlenül töröltem ennek a már lezárt rovatnak az eredeti bevezetőjét. Az alább olvasható első, Klárától kapott komment hatására létesítettem azoknak a megjegyzéseknek, amik nem kapcsolódnak ugyan közvetlenül egy-egy bejegyzéshez, de nyilvánvalóan nem is a Dühöngőben van a helyük. Nem két év alatt, hanem a két év alatt felgyűlt tapasztalatok hatására ez a Csevegő (a főoldalon alatta található oldalrendszerré nőtte ki magát), így lezártam, hiszen (létrehozásakor még csak részben, és most sem egészen értett) funkcióját több új oldal vette/veheti át.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 10, 2009 @ 12:14 de. • válasz erre
Igen, értem. És köszönöm.
Nem csak értem. Megértem.
február 10, 2009 @ 12:20 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#81):
Én köszönöm!
Remekek a kommentjeid, csak most nagyon berágtál, amit amúgy értek is, meg is értem. 
február 10, 2009 @ 1:06 de. • válasz erre
Áááá, csak őszinte vagyok. Mint mindig.
És kimondom, amit más nem mer. Mint mindig.
Majd egyszer… Egyszer eljutok a csendig. Talán. Ha meg nem? Úgysebaj.
február 22, 2009 @ 7:29 du. • válasz erre
Duendének a Szív lázadói 41-re:
Nézd, lehet, hogy igazad van abban, hogy a “tudomány, a vallás, a politika, az oktatás, a gyógyítás - minden - úgy működik, hogy azt hiszi“, amit kommentedben állítasz róluk, viszont ezen a blogon Rajtad kívül csupa olyan ember beszélget, akik többé-kevésbé osztják a vallás a politika, az oktatás és a gyógyítás a tévedést, és azért beszélgetnek, mert örömük telik az adott kereteken belül folytatott eszmecserében, és nem azért, hogy megtudják, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogy gondolják.
Lehet, hogy abban is igazad van, hogy mi, mint írod a “külső, látható tényekről beszél“-ünk, Te “pedig a belsőről, arról, ami a külsőhöz vezet“, de kérlek, amikor ennyire eltérő a megközelítésed, inkább itt a Csevegőben részletezd. Köszönöm.
Ps: érdekes, amit írsz, de engem jobban érdekelnek azok a - meglehet - laposabb megközelítések.
február 23, 2009 @ 12:00 de. • válasz erre
Értem.
Számomra a beszélgetésnek akkor van értelme, ha nem sekélyes csevegésről van szó. Ha túlmutat a megszokott kereteken, vagy újat tud mutatni számomra. Azt hittem, ezzel mindenki így van.
Unaloműzésre soha nem használok semmit, mert sajnálom rá a drága időt. Valamint még egyre nem való egy jó beszélgetés szerintem: hogy a műveltségünket fitogtassuk. Az mire jó?
És valóban érdekes. A pszichológia sokat segíthet. De csak egy bizonyos szintig képes eljutni. Marad a laposvilágban - jó kifejezést használtál, Ken Wilber ugyanezt használja rá.
Az életet elpocsékolni arra, hogy ugyanazokat a köröket fussuk, szerintem nem szabad.
De ez az én lázadásom, igazad van.
Jézus pedig legyőzte a világot. Ha neki sikerült, másnak is sikerül, és én nem érem be kevesebbel. nekem a Minden kell. Nem vallásos vagyok, nem ezoterikus, nem ateista, sem hívő. Nem. Kutató vagyok.
De megértettem.
A mélység valóban nem való mindenkinek. Ez igaz. Olyan, mint ágyba bújni a mérgeskígyóval - ahogy csögyam Trungpa fogalmazta. vagy meghalsz egy szemvillanás alatt, vagy ellenmérget találsz egy villanás alatt, és akkor… szabad vagy. De elég egy, csak egy rossz mozdulat. És véged.
Köszi a figyelmet. Magányos út ez, tudom. Mert nem passzolok sehova. Csak néha… elfelejtem.
február 23, 2009 @ 6:08 de. • válasz erre
Szerintem felesleges tragizálni. Némileg elengedted magad, és hosszú szaggatott monológokat kezdtél írni, én pedig szóltam. Ennyi történt.
És ettől nem változott meg semmi, és senki. Azok sem, akiknek eddig szívesen - csak picit sokat - írtál, és Te sem.
február 23, 2009 @ 9:42 de. • válasz erre
Tudom. És köszi.
Túl sokat beszélek.
Majd iszom Bach-cseppet, a hangafű segít.
február 23, 2009 @ 10:49 de. • válasz erre
Kaptál tőlem valamit.
Nézz be érte, légyszíves ide:
http://szellemafazekban.blogspot.com/2009/02/dijat-kaptam.html
Köszönöm!
február 23, 2009 @ 1:49 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#88):
Egyrészt köszi, és másrészt is.
), ahogyan írsz, talán a fönti 85-ben írtak helyett érdemes lenne úgy írnod itt, pontosabban itt nem úgy írnod, ahogyan a saját blogodon, hanem úgy, mint aki azokkal az emberekkel (próbál) beszélget(ni), akik itt beszélgetnek (nem pedig olykor - a legtöbbször eredménytelenül, de - felvilágosítani próbálni, olykor kioktatni, olykor pedig lebarmolni őket). ?
Harmadrészt, ha úgy írsz Luciferről is, Csepeliről is, rólam is (írtam, hogy köszönöm?
február 23, 2009 @ 2:55 du. • válasz erre
Szívesen.
Azt hiszem, valahogy képtelen vagyok normálisan kommunikálni…
Inkább… csöndben maradok. Azzal biztosan nem csinálok rosszat.
február 23, 2009 @ 4:01 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#90):
A blogod megy, tehát tudsz, hogy egy - viszonylag - idegen közegben (amivel szemben ráadásul fenntartásaid is voltak/vannak, amiket ráadásul először Aristo oldott fel, akinek nem is küldtél okletvelet!
február 23, 2009 @ 7:33 du. • válasz erre
Ha hiszed, ha nem, gondoltam Rá. Mármint Aristora. Nagyon szeretem a stílusát, és elég hasonlóan is látjuk a világot.
Küldtem volna, de neki nincs külön blogja, sajnos.
Így hát, csak gondolatban tettem meg.
Most éppen, azt hiszem, semmihez sincs kedvem.
Majd visszajön, biztos. De most csavarog valahol…
február 23, 2009 @ 9:29 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#92):
Értem. Már csak azt nem, hogy akkor kivel is volt/van bajod?
február 23, 2009 @ 11:01 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#93):
Magammal. mindig csak magammal.
február 24, 2009 @ 5:55 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#94):
Össze ne vesszetek! Az nagyon zűrös tud lenni.
február 25, 2009 @ 11:41 du. • válasz erre
Nem szoktam, nem az a probléma, amire gondolsz…
Tudtad azt, hogy ha rákokat egy kosárba tesznek, akkor egy rák sem fog onnan tudni kimászni?
Miért?
Mert a még fürgébbeket és bátrabbakat a többiek visszahúzzák.
A kérdés az, akarok-e olyan kosárban lenni, ahol visszahúznak, csak azért, mert nem passzolok a többi, kimászni nem szándékozó rák közé.
Hát.
Nem akarok.
Üdv.
február 26, 2009 @ 10:41 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#96):
:-/ - és üdv
március 3, 2009 @ 9:31 de. • válasz erre
Bűn (1)-re Duendének:
Azt hiszem erről, a passzolásról is, és másól is más bejegyzésekben is, a Csevegőben is már beszéltünk/csevegtünk.
Lényege abban áll számomra, hogy ha épp számodra valami magának az igazságnak tűnik is, nem ok arra, hogy a blogból idézetgyűjteményt csináljunk, lévén ennek célja a beszélgetés, és nem kedvenc idézeteink gyűjteményének a csere-beréje. Én most rakajam fel Nietzschétől a morál genealógiáját?
Maradhatnánk abban, hogy ha oldhatatlan idézhetnéked támad, akkor megírod az aktuális bejegyzéshez, hogy azt miért gondolod relevánsnak, és a csevegőbe pedig beírod az idézetet. (A linkről, ami átvezet, majd gondoskodom.)
március 3, 2009 @ 9:37 de. • válasz erre
Hamvas Béla a bűnről:
“Az emberek általában azt hiszik, hogy minden baj oka a bűn. Bűn alatt értik azt, hogy valaki hazudik, lop, csal, rabol, öl és paráználkodik. Tudatlanságuk odáig megy; hogy e bűn ellen roppant nagyhangú törvényeket hoznak, amelyben még akasztófával is fenyegetőznek. Bár ezek a törvények sok-sok ezer évesek, még semmiféle eredménnyel nem jártak.
Ez ellen az általános hit ellen én most ezennel óvást emelek. Alapos meggondolás nyomán kijelentem, hogy a baj oka nem a bűn. A baj oka mélyebben van. A baj oka a rossz magatartás. A bűn a rossz magatartásnak csak következménye. Ezzel a törvény és a morál területét Pál apostol nyomán felszámoltnak tekintem, és minden emberi tevékenység eredetét a fundamentumban, a vallásban kívánom megalapozni. Teszem pedig ezt nem önhatalmúlag, és nem azért, mert ezt a gondolatot én fedeztem fel. Nem. Ez teremtő eszkatológusok előjoga volt vallásalapító pillanataikban, mint kortársunk mondta. És teszem ezt azért, mert tapasztalatom szerint a törvény és a morál a bűnt legfeljebb csak látszatra szüntette meg, viszont soha egyetlen bajt sem tudott meggyógyítani.
A bűn gyökere, s így a rossz forrása sokkal de sokkal mélyebben van, semhogy a morál és a törvény elérhetné. A büntetőtörvénykönyv által megbélyegzett bűnök a rossz vallásos maga-tartásnak csak végső következményei. Már mondtam, s ezúttal ismét hangsúlyozom, mindenkinek kell, hogy valamilyen vallása legyen és vallástalan ember nincs. Ha valaki nem hisz a jó vallásban, hisz a rosszban. Valamennyi rossz vallás között a legrosszabb az ateizmus.
A lényeg azonban most következik. A rossz vallás a rossz magatartásnak nem következménye. Nem. A rossz vallás maga a rossz magatartás. Ez a rossz magatartás minden rossz tenyészhelye és minden bűn forrása. Forrása elsősorban a morális hibáknak, mint amilyen a hiúság, az irigység, a kapzsiság, a szemtelenség, a kérkedés, az ízléstelenség. De forrása és tenyészhelye a büntetőtörvénykönyv által üldözendő bűnöknek, a lopásnak, a csalásnak, a gyilkosságnak is. Az úgynevezett bűnök a rossz vallásnak csak utolsó konzekvenciái. De az úgynevezett morális hibák is csak következmények. Minek a következményei? A rossz maga-tartásé. A rossz vallásé. Mit kell tehát tenni? Szigorú törvényt hozni? Egyáltalában nem! Ez már a tünetekre vonatkozik, nem az okokra. Morális önfegyelemre nevelni? Aszkézist űzni?
Önsanyargatásba fogni? Nem, és százszor nem. Ezek is csak következmények. A magatartást kell megváltoztatni. A rossz vallást jó vallássá kell tenni. Ezt nem a törvénykönyvek tanítják, nem a jogászok, nem a bírák, nem a királyok, nem a papok, nem a moralisták és nem a szatirikusok és nem az erényhősök és nem a prédikátorok és nem a misszionáriusok, hanem egyes-egyedül a teremtő eszkatológusok vallás-alapító pillanataikban.
Senki se csodálkozzék azon, hogy a rossznak az emberi életben olyan nagy szerepe van. A rossz tulajdonképpen az egyetlen feladat, amit meg kell oldanunk. A kezdetek kezdetén az ember elkövette az első bűnt. Most már tudjuk, hogy ez a bűn micsoda. Nem olyasvalami, ami a törvénykönyvbe ütközik. Még a legszigorúbb erkölcstan szerint se lehetne elítélni. Miért? Mert az első bűn, a legmélyebb bűn, a legrosszabb rossz a rossz vallás volt, a rossz magatartás. Ebben a pillanatban az ember görcsöt kapott. A Biblia eredendő bűnnek hívja. Azóta ezt a görcsöt, amely lényünk alapjában, a vallásos magatartásban következett be, mindnyájan magunkban hordjuk. Mert ez a sokk örökölhető. Saját rossz magatartásunk irritál bennünket és a feloldást eszeveszetten keressük. Az özönvíz nem tudta kimosni belőlünk.
De a szivárvánnyal együtt megjelent a feloldó ital. A bort én csak egyik legmagasabb kegyelmi aktusként tudom megérteni. A bor felold. Van borunk. Az átkozott sokkot fel tudjuk oldani. A bor visszahozza eredeti életünket, a paradicsomot, és megmutatja, hová fogunk érkezni a végső világünnepen. Ezt a hidat az első és az utolsó nap között az ember csak önkívületben bírja ki. Ez az önkívület a bor.”
március 3, 2009 @ 10:02 de. • válasz erre
Jó!