Csevegő (archív)
Az oldalak átrendezés közben véletlenül töröltem ennek a már lezárt rovatnak az eredeti bevezetőjét. Az alább olvasható első, Klárától kapott komment hatására létesítettem azoknak a megjegyzéseknek, amik nem kapcsolódnak ugyan közvetlenül egy-egy bejegyzéshez, de nyilvánvalóan nem is a Dühöngőben van a helyük. Nem két év alatt, hanem a két év alatt felgyűlt tapasztalatok hatására ez a Csevegő (a főoldalon alatta található oldalrendszerré nőtte ki magát), így lezártam, hiszen (létrehozásakor még csak részben, és most sem egészen értett) funkcióját több új oldal vette/veheti át.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
március 3, 2009 @ 10:11 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#100):
Nem jó, nagyon jó!
És köszönöm. 
március 6, 2009 @ 1:38 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (Erő 7-re):
Bocsánat, azt hiszem nem fogalmaztam elég egyértelműen. Nem erre a blogra gondoltam! A nagybötűs Életre.
Úgy általában írtam, amit írtam.
Csak jeleztem, hogy számomra ismerős a felvetett téma.
március 6, 2009 @ 1:42 du. • válasz erre
Válasz Duende hozzászólására (#102):
március 6, 2009 @ 1:52 du. • válasz erre
Nem.
Már megszoktam.
március 6, 2009 @ 1:57 du. • válasz erre
Ez a rovat is azért született, hogy használjuk
(és nem azért, hogy csak én használjam).
március 6, 2009 @ 2:39 du. • válasz erre
Aha…
Az elméletek biztonságot nyújtanak.
Értem én.
Szia.
március 7, 2009 @ 11:30 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (Erő 13): ha a reggeliről alakulna ki csevegés, akkor azt tényleg köszönném, ha nem az (élet?)erőről szól bejegyzésben, hanem itt a csevegőben folytatnátok.
Ha észrevételeidre válasz érkezik, akkor hol másutt, mint a bejegyzésnél lenne helye az eszmecserének?!
Ha nem érkezik válasz, és Te saját álláspontod monológként ragozod, akkor dönthetsz úgy Te is, hogy ezeket eleve ide, a Csevegőbe írod, dönthetek úgy én is, hogy ide áthelyezem, meglátjuk.
március 7, 2009 @ 11:51 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#107):
Úgy látszik, velem kapcsolatban rendre elhagy a humorérzéked…
Vagy nincs is?
Kezdek gyanakodni…
Miért félsz tőlem?
Kedves, okos Lux Erik?
március 7, 2009 @ 12:10 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#108):
Valóban, egy
lemaradt, pótoltam.
Ps: Legföjebb harmadlagosan félek (és nem Tőled, hanem) másodlagosan a blogot féltem (nemcsak Tőled, hanem) a szétesésétől/szétlocsogástól, de elsődlegesen (szebb szóval) óvom (a blogot. Csúnyábban, mert bántóbban mondva védem, rondán, mert még bántóbban kifejezve: ezzel az ürüggyel fontoskodom. Mivel azonban a blog jól működik, nem érzem szükségét, hogy motivációm analízésével, vagy más módon változtatassak moderálási elveimen, amelyeknek kifejtését sem vélem szükségesnek).
március 7, 2009 @ 1:50 du. • válasz erre
Ühüm.
Majd ha szerzek PhD-t vagy mit (ez egy betegség?), vagy csak egy kis Dr.-t a nevem elé, visszajöhetek?
március 8, 2009 @ 8:17 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#110):
1/ Senki nem küldött el.
2/ Most a kommentjed áthelyezése nélkül kértelek arra, hogy ha felvetéseidre nem reagál senki (ahogyan az történt), akkor azok ragozását, ha ahhoz van kedved, ne a bejegyzésnél, hanem itt folytasd. Mert a blog (általában) a dialógus, és nem a monológ műfaja.
3/ Erről fentebb folytatott csevegésünk (általam remélt) végén jeleztem, hogy a moderálási elvek, így kérésem oka - a fentieken túl - nem témája a blognak.
Ehhez képest a blogon folyó beszélgetések fikázása után, most annak a vélekedésednek adsz éppen hangot, amiről Te is tudod, hogy marhaság (miszerint a blogon való beszélgetésnek az a feltétele, hogy a beszélgetés résztvevőinek tudományos fokozatuk legyen). Amúgy adtál már hangot ennek homlokegyenest ellentmondó vélekedésednek is.
Sem erre, sem arra, semmi szükség.
Ha eszmecsere alakul ki, akkor a bejegyzésekkel adott témákról értelemes emberek véleményt cserélnek, ha nem alakul ki beszélgetés, akkor egy-egy komment erejéig hiába nyilvánítottak véleményt. Ha olykor visszhangtalanul maradt véleményed bővebb kifejtéséhez van kedvád, ám legyen, hiszen mint írtam is, arra is szolgál ez, a Csevegő. Viszont most arra kérlek, hogy a visszhangtalanság okaira vonatkozó (elkerülhetetlenül személyeskedő) véleményed Te sem tekintsd az ezen a blogon közzéteendőnek. (Vagy ha mégis, úgy a Dühöngőben, mert mint harmadszor írom, számomra vannak ennél érdekesebb témák, és inkább azokkal való foglalkozással tölteném az időm.)
4/ Ahogy írsz az, humoros ugyan, de föntebb is olyan mértékben hülyéskedés is, aminek a folytatásához/ragozásához semmi kedvem.
március 21, 2009 @ 3:26 du. • válasz erre
Erik! Köszönöm!
március 21, 2009 @ 3:37 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#112):
Szívesen, de mit (köszönsz)?
március 21, 2009 @ 6:22 du. • válasz erre
Uram! A szerény értelmű hozzászólásom minősége némileg javult!
március 21, 2009 @ 6:26 du. • válasz erre
Én úgy érzem, hogy a vállalati struktúra egyszer szóba szokott jönni, mint a vállalatok belső struktúrája, klasszikusan belső mechanizmusa. Itt a nagyokat – de nem minden nagyot – leszámítva az érdekeltségi rendszerek kuszák, kontraproduktívak. Ennek egyik oka, hogy nagy az elvonás ezért illegális mellékjátékokba kezdenek, ha vannak illegális mellékjátékok, csökken a hatékonyság, és a hatékonyság mérésének lehetősége. Ha rossz a hatékonyság és vannak illegális mellékjátékok, akkor a legális jövedelmeket leszorítják – mondva úgyis lopnak! – ha alacsonyak a jövedelmek, akkor a munkavállalók „okosságokban” gondolkodnak, ezek tovább rontják a cégek hatékonyságát. (Az okosság magyarul a lopás és a korrupció, amelyek előfordulási helye nem egyedül az állam. ) De számtalan más ilyen láncot lehet felvázolni. Ki lehet indulni például a szerény versenyképességből. Azért, hogy valaki a piacon maradjon, különböző mellékjátékokat kezd. De mindegy honnan indulunk, mindegyiknek az a vége, hogy a hatékonyság romlik, romlanak a perspektívák, csökken a bizalom stb. stb.
Szoktak beszélni vállalati struktúráról, mint a piaci szereplőkről, azok nagyságáról, pozícióiról stb. Hányan vannak az adott piacon, a szereplők mennyire kiegyensúlyozottak, visszaélhetnek-e pozíciójukkal stb. Itt húsz éve nem sikerült egy egészséges szerkezetet kialakítani. (Egyébként bő száz éve nem sikerül.) A vállalatok között van egy-két zseniális nagy, kevés szerencsétlen közepes és egy halom vacak. Ez a piaci verseny alakulásában ugyanúgy hátrányos, mint a hozzáadott érték termelésében. (Harmada, ötöde a EU-nak) A versenyben sokan vannak kiszolgáltatottak és sok olyan szereplő van, amelyeknek alacsony a hatékonysága. (Ezek az életbemaradásért mellékjátékokba kezdenek; lásd fenn)
A külső és a belső vállalati szerkezet egymással versengve gyengítik a gazdaságot. Ezt Bokros nyilván jobban tudja, mint én és cifrázni is tudja, csakhogy ezt a problémát hátrasorolja, ha egyáltalán foglalkozik vele. Ennek van persze egy praktikus oka. Hétfőn olyan intézkedést kellene hozni, hogy a keddnek legyen realitása. Ez pedig az elosztás módosítása. De! De, ha nem nyúl hozzá ehhez a száz sebből vérző, de inkább kivérzett szerkezethez a büdös életben nem lesz növekedés és Bokros úr nyugdíjas állásban találja magát, mint válságkezelő.
március 21, 2009 @ 11:09 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#115):
Nagyon köszönöm.
Szerinted mi az oka, hogy Bokros, aki igazán mert és tudott “kemény” lenni (s ezért hatékony), ebben a kérdésében nem volt az? Reménytelenül nagy vállalkozás lenne?
március 22, 2009 @ 8:56 de. • válasz erre
Ezen azért nagyon, nagyon el kellene gondolkodni és még ennél is jobban utánajárni. Mindenesetre az ő esetében a személyiségéből indulnék ki, amit nem ismerek. De ez nem probléma. Nekem egy ambiciózus embernek tűnik, aki Valaki akar lenni. Ezt kétféleképpen érheti el.
1. Ha a „Valakik”-et képviselve ér el sikereket. Ezért a „Valakik” befogadják, szeretik, és azt mondják ő egy Valaki.
2. Ha egy „Senki” társaságból sikeres közösséget csinál, és ennek révén jut sikerekhez. A „Valakik” néznek egyet és e siker révén befogadják. No, és a „Senkik” is megkedvelik.
Nekem, úgy tűnik Bokros számára főszabályként az első út tűnt járhatónak. Minisztersége alatt, ha jól emlékszem egy salátatörvényt nyomott át, miközben állandóan lemondással fenyegetőzött. Nem szervezett, nem építkezett, hanem zsarolt és passzírozta a salátát. Úgy mondták, tüzet oltott. Aztán lelépett. Ez az adott pillanatban stimmelhetett is – nem a lelépés – mert akkor a kezelendő gondokra annak a salátának valamije adott gyógyírt, hogy pontosan melyik alkotója és mire, azt nem tudjuk. De kellett. És jön, még egy de. De nem élhetünk salátán, és nem élhetünk salátatörvényeken. Bokrosnak pedig ez van a tarsolyában. A többit oldják meg az akárkik. (Itt Aristo kritikáját sok szempontból jogosnak érzem) Lenyom egy salátát és kész, lelép. Egysalátás kaland. Szóval, ha jön, ha nem kellene egy perspektivikus tartós kapcsolat. A mi korunkban már kellene.
A salátatörvényeket, ha jól emlékszem ő indította el, közös jellemzőjük, hogy egy szempontot szolgálandó mindenféle problémát egy törvénybe rendeznek. Ez egyébként borzalmas. Akkor is ha elkerülhetetlen. Ma is egy ilyennek az előszele érződik. A szilvásgombóc meg sehol.
március 22, 2009 @ 10:00 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#117):
Szerintem az nem baj, ha Valaki akar lenni, s még ambiciózus is. Ha jól értem, akkor azt mondod, hogy ez a “baj” vele, de ugyanakkor meg mégsem eléggé az(ambiciózus), mert nem mert vagy nem tudott hozzányúlni egy ilyen fontos kérdéshez.Talán az feltételezhető, hogy Ő is tisztában van ennek fontosságával(vállalatok strukturális kérdéseinek szabályozása) Azok az intézkedések, megszorítások, amik minisztersége alatt születtek első lépéseknek tekinthetők, s még ezek sem voltak viselhetőek sem a köz, sem az őt delegálóak számára, talán ezért kényszerült salátatörvényekre. Én arra emlékszem, hogy akkor volt a legbiztatóbb az ország, a gazdaság helyzete, s azt gondoltam a Fidesz hatalomra kerülésekor ( s még egy ideig utána), hogy még mindig abból élnek, amit B. végzett.
március 22, 2009 @ 11:39 de. • válasz erre
Nem! Nem! Rosszul fogalmaztam, ha az ambiciózusság, mint valamilyen gond merülhetett fel. Ambíció nélkül nem megy a dolog, ambíció nélküli politikus nincs. Benne van, és ez kell. Az ambíció kielégítésénél örültem volna, ha az nem áll meg a csomagnál. Ha meg van az a csomag és jön hozzá egy építkezős is. De helyette ő ment. Ennyire futotta. Kellett, de kevés volt. Ha tetszik volt benne ambíció, de kevés.
Ezekkel a csomagokkal kapcsolatban egyébként bármennyire is szomorú tudomásul kell venni, hogy így, vagy úgy, de a szürke zónába, a zavarosba terelik polgárokat, a gazdaság szereplőit, ahol van ugyan esély a túlélésre, de soha az életben nem fog javulni a hatékonyság, nem lesz növekedés. Az elképzelhetetlen. Elképzelhetetlen, mert bizalmatlanságot, fenyegetés érzetet generál. A gazdálkodók nagy része erre rászocializálódik. Nálunk – mondják – a növekedni vágyók aránya fele, mint az klasszikus EU-ban. Tehát valószínű, hogy valamilyen Bokros kell, de amilyen gyorsan lehet, túl kell lépni rajta. Most dolgozzon itt, nyáron meg blokkoljon Brüsszelben.
március 22, 2009 @ 12:11 du. • válasz erre
Nem lehet, hogy a csomag után jött volna az építkezés? Nem volt népszerű a csomagja, hiszen ahhoz több önállóan is gondolkodni képes emberre lett volna szükség, aki képes kivárni, s nem azonnal akarni a “jó”-t. Lehet, hogy nekünk tényleg Mohács kell ahhoz , hogy valamilyen kezdeményezés elindulhasson?