Csevegő (archív)
Az oldalak átrendezés közben véletlenül töröltem ennek a már lezárt rovatnak az eredeti bevezetőjét. Az alább olvasható első, Klárától kapott komment hatására létesítettem azoknak a megjegyzéseknek, amik nem kapcsolódnak ugyan közvetlenül egy-egy bejegyzéshez, de nyilvánvalóan nem is a Dühöngőben van a helyük. Nem két év alatt, hanem a két év alatt felgyűlt tapasztalatok hatására ez a Csevegő (a főoldalon alatta található oldalrendszerré nőtte ki magát), így lezártam, hiszen (létrehozásakor még csak részben, és most sem egészen értett) funkcióját több új oldal vette/veheti át.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
szeptember 17, 2008 @ 11:10 du. • válasz erre
Kedves Erik,
remélem nem érzed beavatkozónak, amiről szeretnék Neked írni. Úgy látom, hogy a blog-komplexum nagyon akadozva működik, amit nagyon sajnálok. Azt gondolom, több oka is van ennek. A spontaneitás akadályoztatása talán lenne az egyik, ami a “beharangozás” “eredménye” is lehet, azaz a résztvevők kissé szoronganak, hogy megnőttek az elvárások. Talán ez is volt a szándék, (már az elvárásnövelés) hiszen “Akadémia” csak kiemelkedő felkészültségű intellektusokkból szokott összeállni. Szerintem ebben a blogban nem ez a jellemző. Te és Aristo, valamint Csepeli vélhetően a mindennapjaitokban is olyan közegben léteztek, ami a tudományos elkötelezettséget kíván, azaz gyakoroljátok magatokat az elvárt módban. Úgy látom, a többiek nem. Egyszeűen értelmiségiek, ezen vagy azon a területen. Szeretnek beszélgetni.
Tehát vagy csak kimagasló szinten lehet megnyilvánulni (de akkor minek a blog, lehet levelezni is), vagy többet lehet hülyéskedni, ami nekem hiányzik, szóval, mint egy élő beszélgetésben, egy buliban, ha jó a társaság.
A másik ok, hogy nagyon szigorodott a töltelék beszéd lehetősége, a dühöngő megléte miatt. Félre ne érts, szerintem jó ötlet ennek ellenére is, mert Malvina megnyilvánulásai olykor valóban odavalók. De talán te is érzékelted, hogy Lucifer mit is gondolt a Dühöngőről, tehát, mintha szégyen lenne odakerülni, s ez meg is világítja egyik lényegét, azaz elveszi azt a szabadságot, amit a résztvevők eddig éreztek, szóval tartanak attól, nehogy odakerüljenek, vagy egyáltalán, ne kapjanak rossz minősítést.
Én már gondoltam, hogy a feszültséget oldjam, elkezdek oda is írni, (ezt a mostani levelemet is először oda kartam írni,) de azt gondoltam, hátha ez nem érné el a kívánt célt, mert egy olyan személynek kellene ezt tenni, akinek nagyobb a tekintélye, s nemcsak akkor ír oda, ha morog valakire valamiért, hanem, úgy, mint a színházban a félre kifejezés után szokott lenni. Szóval, hogy talán te oldhatnád ezt valamennyire, s így pörgősebb lenne a dolog. Másik lehetőség, hogy “akadémiai köcsögögöket” kérsz fel, hogy látogassanak ide. Én már ezt is próbáltam, a közegemben (munkahely, barátok, igaz, nem hülyék) próbáltam rendkívül felkészült embereket bevonni, de azt a választ kaptam, hogy inkább könyvet írnak…
szeptember 18, 2008 @ 11:51 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#1):
Vegetálást nem érzékelek, a statisztikák látogatás növekedést mutatnak, noha - és ez kétségtelen, de azt hiszem, természetes - Csepeli György blogjának pörgése még nem olyan, mint a régi helyen.
szeptember 18, 2008 @ 4:18 du. • válasz erre
Ezek szerint, akkor tévedtem, vagy rosszul ítéltem meg a helyzetet. Lehetséges. Szeretném kiegészíteni a véleményemet, amiről majd a szerkesztő eldönti, hogy ide vagy a dühöngőbe helyezi el. Én nem tudtam eldönteni, mert mindkét helyen elképzelhetőnek tartom.
***
Azon gondolkozom, hogy vajon meddig érdemes elviselni/tűrni mások agresszív viselkedését? Talán minden egyes helyzetben lehet és érdemes mérlegelni, de nem lehet eltekinteni annak mértékétől, gyakoriságától. Az utóbbi befolyásolja az elviselhetőség mértékét is. Aztán az is eszembe jutott, hogy az agressziót vélhetően rosszabbul viselik azok, akiknek maguknak is hasonló a problémájuk. Sőt, a hasonló problémákkal küzdők talán önkéntelenül is kiváltják a másik agresszív megnyilvánulásait.Mégis különbözőnek látom az utóbbi gondolat alapján azonos csoportba (agresszióval kapcsolatos problémákkal küzdőek) kerültek viselkedését. A különbség talán leginkább abban megragadható, hogy vannak, akik tudnak arról, hogy van ilyen problémájuk, s vannak olyanok, akik nem tudnak erről. Az utóbbiak ebből az önreflektáltság hiány létállapotukból adódóan, megnyilvánulásukat olykor áthatja egyfajta „szabadságtörekvés”, amit nem véletlenül tettem idézőjelbe. Ugyanis akkor is szabadságra akarnak törni, amikor annak egyáltalán nincs itt az ideje , módja, helye, egyáltalán senki nem akarta őket szabadságukban gátolni, hanem azaz ő valóságértelmezésükben jelenik meg így. Ezen hamis valóságértelmezés saját feldolgozatlan személyiségük működésének terméke, amelynek folyományaként elvetik a tekintély mindenfajta megnyilvánulási módját, egyáltalán a létét. Ezen hamis valóságértelmezés alapján liberális gondolkozásuk megnyilvánulásának vélik azt, ami csupán személyiségük feldolgozatlanságából adódik. Ezzzel gyakran találkozhatunk mindennapjaink különböző területein.
Vélhetően, akinek magának is van az agresszióval problémája, de „dolgozik rajta”, hogy ne ez a hamis valóságértelmezés legyen cselekedeteinek, gondolkozásmódjának kisebb/nagyobb mértékben meghatározó volta, nos az mégis rosszabbul tűri az agressziót. A szelídek, a kedvesek, csak arrébb húzódnak (ki tudja meddig persze)
Mégis hogyan kezeljük az agresszív megnyilvánulásokat, ha azok mértéke veszélyezteti az adott csoport működésének módját, egyáltalán a működését, vagy ennek színvonalát? Ki-ki vérmérséklete szerint, nyilvánvalóan, de , ha valaki felelősnek érzi magát a csoport működésért, valamilyen célja van a csoport tevékenységével, mit tegyen, hogy hatástalanítsa az agressziót elkövetőt?
Ezen gondolatok alapján úgy vélem , a hamisan valóságértelmező minden olyan cselekedetet, gondolatot, magatartást, az alávetettség, szorongás, szervilizmus megnyilvánulásának vél, amelyik egy adott helyzetben nem támadó, vagy amelyik a másik fél szempontrendszerét is képes figyelembe venni, akár a saját egyéni érdekei háttérbe szorulása árán is. Tágan hagyva , megengedően kezelve a másik talán nem közvetlenül nyilvánvaló, vagy nem tudható érdekegyüttesét, bízva ezen érdekek, értékek hasonlóságon alapuló megítélésben.
Tehát nem mindig ilyen értelmű annak a megnyilvánulása, aki a valóságot időnként ilyen-olyan ok miatt nem úgy látja, ahogyan az van, azaz a csoport normáitól eltérő módon, legyen az a társadalom kisebb vagy nagyobb egésze. Olykor ilyen, olykor nem. Természetesen most arról írtam, amikor ilyen. Talán az sem mellékes, hogy vélhetően az ilyen típusú vislkedés akkor hatalmasodik el az erre hajlamos személyiség megnyilvánulásaiban, ha arra hívó szó érkezik, vagy nyomás nehezedik rá valamilyen okból.
Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ezen egész agresszió értelmezés valójában egy agresszó, amiről csak remélni merem, hogy “kézben tartott” probléma megnyilvánulása.
szeptember 18, 2008 @ 8:14 du. • válasz erre
Klára! Lúgot iszom! Ezt nem a dühöngőbe, nem a csevegőben, hanem valamelyik poszt alatt kellett volna beapplikálni! A bukás - egy 0,03% szinten kiaknázott bejegyzés - kérve kérte volna! Könyörgött valami ilyenért! Hatalmas labdát hagytunk ki! Isten, vagy Csepeli irgalmazzon! Poénhegyek vannak a 3-ban. Hol a lúg? Vagy legalább valami gyufa?
***
Bocsánat!
szeptember 18, 2008 @ 8:20 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
Lucifer neee, inkább átteszem!
Tényleg áttegyem, vagy bemásoljam?
szeptember 18, 2008 @ 8:38 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
A kudarc posztba is nagyon passzolna !
szeptember 18, 2008 @ 9:20 du. • válasz erre
Önmagában az agresszió nem probléma. A repetitivitás, a kreativitás hiánya és az irrelevancia volt a probléma. Nem tudom eldönteni, hogy a tehetségtelenek lázadása vagy a politikai diverzió a motivum (de lehet, hogy mindkettő). Szombat du. erről fogok előadást tartani.
szeptember 18, 2008 @ 9:37 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#5):
Ne! Klára dönt! Nem én, nem Te. Mondom most már nyugodtabban, mert vacsoráztam. (Nem keveset) Még egyszer bocsánat, de ami energia belemegy a dühöngőbe, meg a csevegőbe, ha az menne a bejegyzésekhez hegyek mozdulnának!
***
Szívesen hallgatnék egy kis Csepelit! Hol lenne rá alkalom?
szeptember 18, 2008 @ 9:48 du. • válasz erre
Én még az asszertivitás hiányát is lényegesnek tartom. Ez az a viselkedésforma, aminek elsajátítása sokak számára azért jelent nehézséget ,mert az agresszivitás és a passzivitás között, félúton helyezkedik el. A nem-asszertív viselkedés a nők viselkedésére állítólag jellemzőbb, amiért is az asszertív magatartást gyakran összetévesztik az agresszivitással.
Csepeli György 9-esére reagáltam.
szeptember 18, 2008 @ 9:52 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#8):
Persze, de ha életveszély van?! Remélem, nem lugot vacsoráztál.
szeptember 18, 2008 @ 9:54 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
Igen, ez is igaz.
szeptember 18, 2008 @ 9:57 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#8):
Nem tudom hová lehetne applikálni. Nagyon kedves volt a reakciód. Felnevettem, jól esett nekem.
szeptember 19, 2008 @ 6:23 de. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#9):
Kiegészítés:
az asszertivitás hiánya mellett nem szabad megfeledkezni a lelki “kövér macskákról” sem.
szeptember 19, 2008 @ 9:27 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#12):
Egyrészt persze, másrészt meglehet, hogy az (viszont) nem mindegy, hogy az agresszió paranoid irányba fordul-e, vagy egy kis katatóniával kombinálva pulzál, és önmaga korrekciójára is képessé válva a rögeszme eszmévé (ha nem is) tisztul (de elindul abba az irányba). (Már ha olyan elméleti keretben gondolkodunk, ami rokona/variánsa Freud szublimációs tanának).
szeptember 19, 2008 @ 9:36 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#14):
Talán a 11-re akartad válaszolni, vagy Cs.Gy.-nek?
szeptember 19, 2008 @ 9:41 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#15): :-/ , a 11-re.
szeptember 19, 2008 @ 10:29 de. • válasz erre
Köszönet El Lobóbak, ezért (is
).
szeptember 19, 2008 @ 9:31 du. • válasz erre
Lucifer! Ha felhívsz, hallhatsz. Nyilvánosan minden pénteken reggel 8 és fél tizig a Kitaibel teremben az ELTE Duna parti épületében beszélek csoportközi viszonyokról, majd 12- és 2 között angolul az antiszemitizmusról egy épülettel arrébb. Délután a Muzeum krt-i épületben a 134-es teremben folytatom bevezetésként a szociálpszichológiába, s még aznap nincs is vége. Addigra már ugyis roncs vagyok. Sajnos nem a minőség, egyedül a mennyiség számít, mint az 50-es években, amikor a munka még becsület és dicsőség dolga volt, de már akkor sem fizették meg.
szeptember 20, 2008 @ 10:18 de. • válasz erre
Köszönöm a reklámot, még ha durván 1500 + (a regisztrált felületen újabb, egyelőre csak mintegy) 1000 álmot és értelmezésüket túlzás is Nemzeti Álomtárnak nevezni.
Ami az ént illeti, valóban ennek “még álmunkban is” olykor valóban - akár rémálmok képében (pontosabban képeivel) - nyugtalanító, olykor azonban nyugalmat adó működésével és vélt szerkezetével is foglalkozom blogjaimon. A legtömörebben, de így is 16 képernyő (5 nyomtatott) oldal, és még nincs készen: itt.
szeptember 21, 2008 @ 7:09 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#18):
szeptember 21, 2008 @ 12:22 du. • válasz erre
Tükörből átirányítva: Ami a NAVA-t és az álomezelmzést illeti, Freud az Álomfejtés című könyvében kifejti, hogy mennyire fontos szerepe van életünkben a gyermekkornak. Véleménye szerint a korai gyermekkor traumatikus szituációiból eredeztethető a későbbi felnőttkori lelki zavarok nagy része. Ennek Jung azon álláspontja sem mond ellent, hogy mind az álomképek, mind pedig a különböző szimbólumokban megjelenő képek az ember szimbólumteremtő hajlamának spontán, nem tudatos megnyilvánulásai. Mivel a kollektív tudattalanból származnak, egyetemesek, megjelenési módjuktól függetlenek. Azaz akár álomban, akár műalkotásban bukkannak fel, ugyanarra a valóságmozzanatra utalnak.
De, amit én kiemelten fontosnak tartok az az, ami több, álomfejtéssel foglalkozó szakember álláspontja, hogy egy-egy álom helyett álomsorozatok elemzése a helyes gyakorlat és , hogy az álomelemzés szinte csak terápia részeként , a személy alapos ismerete, megismerése mellett lehet hiteles és eredményes.
Ebből kiindulva vajon miként működhet ez interneten, e-maileken keresztül? Vajon milyen és mennyire elmélyült képet kap/kaphat, alakíthat ki magának az érdeklődőről az ilyen módon tevékenykedő álomelemző?.
Ami pedig a NAVA-t illeti, úgy tudom, hogy a szolgáltatásai ingyenesek. A legtöbb internetes, e-mailen folyó álomelemzésről pedig úgy tudom, hogy nem az.
szeptember 21, 2008 @ 12:23 du. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#21): -
szeptember 21, 2008 @ 4:51 du. • válasz erre
Lucifer 13 Tükör-re
Bocs.:-)
szeptember 22, 2008 @ 9:21 de. • válasz erre
TÜKÖR:
Most jövök a Csepeli blogról! Ott olvasom, miféle moderátori módszerekkel élnek itt, ezen a blogon. Az a legjobb TÜKÖR, hogy milyen módon is intézzük el, milyen módon is reagálunk a nekünk ellentmondó, különböző kritikai megnyilatkozásokra.
szeptember 22, 2008 @ 9:26 de. • válasz erre
Válasz mirror hozzászólására (#24):
Kedves mirror, ha följebb néz három kommenttel, láthatja, hogy szó sem volt és most sincs szó letiltásról. Önt kicsit megvezették.
A felületre írt kommentek három felületen jelennek meg:
1/ általában (eddig egy kommentelő kivételével) ott, ahová írják őket.
2/ a bejegyzéshez nem közvetlenül kapcsolódó megjegyzések itt, a csevegőben, mint hárommal följebb is.
3/ az átkozódások a Dühöngőben.
szeptember 22, 2008 @ 2:21 du. • válasz erre
Kiegészítés Lux Erik hozzászólásához (#2):
Sőt, a kezdeti (főként a technikai munkálatok időigényessége miatt a blogra fordítható idő csökkenésének tulajdonítható) visszaesés után a “blogkomplexumom” látogatottsága határozottan nőtt.
Alább megadom, hogy milyen mértékben a Lélek és politika működésének köszönhetően.
A blogjaimra történő átlinkelés (átlátogatás) helye mögötti százalék az adott helyről érkező látogatók által letöltött oldalak arányát mutatja a külső helyekről érkező látogatók által letöltött oldalakhoz (54.7 %) képest. (Tehát például csepeli.blogter.hu-ról érkező látogatók az összes letöltött oldal mintegy 5.5%-át töltötték le, mert a 11 azt mutatja, hogy az 54.5-nek a 11%-át.)
A leglátogatottabb helyet (az arányok érzékeltetése miatt) meghagytam, amiként összehasonlítás céljából a másik általam működtetett blogét is. a “blog/” után következő név (értelem szerűen) azt a lapot jelöli, amelyikről az átlátogatás megtörtént.
http://www.megaport.hu/portal/index.php 22.5 %
http://csepeli.blogter.hu 11 %
http://lelekespolitika.luxerik.hu 3.4 %
http://greta.alomfejto.hu 2.8 %
http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/ 2.4 %
http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/lelek-es-politika/54/ 1 %
http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/csevego/ 0.8 %
http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/duhongo/ 0.6 %
http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/tukor/97/ 0.4 %
szeptember 23, 2008 @ 4:19 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#3):
Jobb későn, mint soha.
De már akkor is szöget ütött a fejemben, amikor először olvastam Tőled, hogy: “…szabadságra akarnak törni, amikor… …senki nem akarta őket szabadságukban gátolni, hanem azaz ő valóságértelmezésükben jelenik meg így. Ezen hamis valóságértelmezés saját feldolgozatlan személyiségük működésének terméke, amelynek folyományaként elvetik a tekintély mindenfajta megnyilvánulási módját, egyáltalán a létét. Ezen hamis valóságértelmezés alapján liberális gondolkozásuk megnyilvánulásának vélik azt, ami csupán személyiségük feldolgozatlanságából adódik.“.
Egyrészt peresze, akinek nagyon súlyos gondja van az apjával (például, hogy korán otthagyta), az mindenütt “apát szimatol és érez” (azaz tudattalanul “lát”). Pontosabban folytatja hadakozását vele (vagy épp bepótolja, amit kényszerűen, vagy félelmében elmulasztott).
Sőt! Nem lehet-e, hogy a liberalizmus ideológiaként ennek a terméke? Az ember nem az “apák hatalmának” elhárítását, a szabadság megóvását tekinti-e leberálisként mindenkor mindennél (tehát helytől, időtől, kontextustól függetlenül a leg)fontosabbnak?
Másrészt persze.
Nem ez a gyerekkorra visszavezethető (az “apától” való) majdnem beszarás/páni félelem munkál-e olyankor, amikor szőrszálhasogató viták folynak a gyujtogatás megállíthatóságáról, és annak nem szabadságot korlátozóan megfelelő módjáról stb. stb.
szeptember 24, 2008 @ 1:03 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#27):
De igen, igazad van.
Nem lehet, hogy talán az apától való szorongás abban is megmutatkozhat, ha az apával azonosulunk?
Mindenki ott tart, ahol tart. Van, aki tud róla, hogy hol, az tud tovább menni, aki nem az marad.
szeptember 24, 2008 @ 1:43 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#28):
Azonosulás? Jó ötlet.
De inkább elfogadási vágyról beszélnék, (ami könnyen kényszercselekvésbe csap át) mert mással nehéz lenne magyarázni azt az érzelmileg nemcsak hisztériásan túltelített, de abszolút kontraproduktív igyekezetet, ahogyan feltétel nélkül vissza szeretnének kerülni a blogra. “Úgy fogadj el Te rohadt szemét állat, ahogy vagyok” - nagyjából így fordítható le a Dühöngőben levő kommentek nagyrésze.
Csakhát.
Ez családon belül sem túl sikeres szociotechnika…
Megfigyelésem szerint általában korai tárgyvesztés, vagy más okokból kialakult túlerős kötés kötés következménye.
Apával való azonosulás mellett/helyett inkább a mintakövetésre helyezném a hangsúlyt. Hozott anyagból dolgozunk (kreativitásunkkal nagyjából fordított arányban, és a korai tárgyvesztés álátalában a kreativitásnak is bead. A kretív kisgyereket egy a veszteségtől, és az újabb veszteségtől való félelemtől halálra rémült, és ettől lefagyott gyerekre “cseréli”/változtatja).
Nem kelle ehhez azonosdulás. Inkább az a(z inklább) vicces helyzet áll elő, hogy Malvina/mirror is, én is (érzelmileg mindenképpen) a saját felmenőinkkel bájcsevegünk tulajdonképpen. Csak mellesleg a szóló és a megszólított között egy Malvina/mirror áll, illetve én állok, de ennek (érzelmileg) alig van jelentősége, ezért is nehéz (majdnem lehetetlen) a szótértés. (Megértésről már nem is beszélve.
) Ennek a csevegésnek a színterére ezért is (felette) jó elnevezés a Dühöngő. :-/
szeptember 24, 2008 @ 8:16 de. • válasz erre
Nagy különbség van ebben a kontextusban a mintakövetés és az azonosulás között?Vélekedésemben az azonosulás és a mintakövetés egy nem felnőtt/ önállótlan létállapot megoldási módja a felnövekedés irányába. A rosszul kondícionáltság vélt megoldási lehetősége. Nincs új paradigma.
A rosszul kondícionált viselkedés tudatosítása nem mentőöv?
Hiányzik a szándék, az akarat, vagy miért nincs elmozdulás? Pontosabban én látom és értem a tovább lépést, akár ennek a beszélgetésnek, csevegésnek a meglétével is. Mintakövetésre alkalmat adó szituáció, önértékelés, közlés. Örülnék, ha működne.
szeptember 24, 2008 @ 8:34 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#30):
A fene sem tudja! Most rögtönzöm. Talán eleinte a kisgyerek (ha fiú) tudatosan, de legalább is nagy érzelmi töltéssel “akar” olyan lenni, mint az apja (ezt mondanám azonosulásnak talán), aztán (talán) “csak úgy” jobb/más minta híján viselkedik némely helyzetben úgy, mint a felmenője. Ha ezt a/-nak és b/-nek vesszük, akár mutathat az önállósodás felé.
Mentővnek mentőöv, de ebben az esetben (nem kék, színes tinta)csepp sem a tenger( átfestésé)hez…
Van a 0 éves kortól bejáratódott - nevezzük most így - idegpálya (a minta), amelyet megerősítettek az ehhez, mert ezzel választott barátok és barátnők, aztán szerelmek, aztán, ha van, amit nem nagyon hiszek, az élettárs/férj, az ennek mintája nyomán kialakult iskolai/munkahelyi konfliktusok. És egyszer csak egy blogon? Legyen Neked igazad, de nem hiszek benne.
szeptember 24, 2008 @ 8:41 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#31):
Ps: ja, meg persze lány is, fiú is tudatosan, de legalább is nagy érzelmi töltéssel “akar” eleinte olyan lenni, mint az anyja.
Aztán később csökkenti az azonosulást, és marad a tudatalan(abb) mintakövetés, hogy a kislányokat megtanítják, hogy mit nem illik úgy csinálni, mint az apjuk, a fiúkat meg arra, hogy “mi kislányos” (például sírni).
szeptember 24, 2008 @ 9:14 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#30):
Természetesen mindkettő szükség, kihagyhatatlan. A saját élet megtalálásáshoz vezető úton az egyik szakasz. Talán pont azért nem tudjuk abbahagyni, mert a tárgyvesztés anno, nem a megfelelő módon történt, s ebből adódóan nem vagyunk képesek magára a veszteségre, annak elviselésére, annak a kezelésére, beépítésére az életünkbe, mint szükséges állandót. Tegnap este egy előadáson hallottam ennek megrázó és szép helyzetleírást. Megtörtént esetként idézte az előadó. A vészkorszakban egy zsidó kisfiú állt a bevagonírozások színterén egy állomáson, olyan 10-11 éves kor körüli. Keresztbe vetve rajta egy oldaltáska egy 2kg-os cipóval. Nem a vállán, hanem keresztben, az anyai gondoskodás eredményeként, a lehetőségekhez képest a legbiztonságosabb állapotban tartva a kisfiút. A kisfiú nézte az addigi tapasztalatai alapján értékelhetetlent. Anyukája már nem volt mellette, egyedül kellett döntenie. Higgyen -e az anyai biztonságra épített világképének, vagy valami más történik-e ebben a helyzetben? Viselje magán ezt a hatalmas biztonságot adó anyai cipót,s kövesse a többieket, az anyai (vélt) oltalom égisze alatt még egy pár napig, amíg elfogy a cipó, vagy a saját értelmezés útjára lépjen, vegye-e kezébe sorsát, letéve a cipót, amely akadályozná őt az elfutásban? Kicsi fiú volt, letette a cipót, elfutott a megfelelő pillanatban, megmenekült. Néhányan egy tudatosabb életszakaszban sem tudjuk a vélt anyai cipót odahagyni, s a veszteségtől való félelmünk így válik mindent átható kontraproduktív élet megoldási móddá.
szeptember 24, 2008 @ 9:17 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#33):
…. az ahhoz való ragaszkodás. Nehéz az érzelmeket felülírni.
szeptember 24, 2008 @ 9:58 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#33):
Szép történet, noha szomorú, hogy voltak olyan körülmények, ahol megtörténhetett.
Két dolgot talán szét lehet választani, és érdemes abból, amikről írsz.
A korai tárgyvesztés (leglalább is Heinz Kohut szerint azáltal infantilizálja (pontosabban az adott később infantilisnek minősülő állapotban rögzíti) a személyt, aki elszenvedi, hogy nem alakulhatnak ki azok a pszichés funkciók, amelyek kialakulása az elvesztett személyre (anya, apa) alapozódik, pontosabban alapozódnék. Ezeket hívja ő szelfproblémáknak. (És itt nyilván nem az elvesztésen, hanem a nem megfelelő (a pszichés mechanizmus kialakulásához szükséges) szülő-gyerek kapcsolatról van elsődlegesen szó (aminek persze legmarkánsabb formája a veszteség).
A cipó történet metaforikus értelmezése inkább a Rettenetes Anyára (Erich Neumann terminusa) tűnik számomra rímelni. A rettenetes anya az ő értelmezésében nem rossz, hanem inkább túlságosan is jó anya, aki önállótlanságban tartja, és ezzel önállótlanná - szélsőséges esetben életképtelenné - teszi gyermekét. Túlzó gondoskodásával “csecsemősíti”. Így a példád inkább akkior lenne (erre igazán) frappáns, ha az (úgy már tényleg hülye) anya normális körülmények között is cipóval járatná a fiát, hogy ne éhezzen. (A példádban maga a helyzet őrült, amiben ritka kivételként született egy jó, mert adekvát reakció).
Még szebb a kettő kombinációja, az olyan rettenetes anya (vagy apa), aki rettenetességét tárgyvásztéssel kombinálja és kapcsolja össze: azért kell nekem (és mintegy mellesleg a cipót a nyakadb akasztani), mert a hülye anyád/apád. Én a tárgyalt esetben ezt sejtem. :-/
szeptember 24, 2008 @ 8:35 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#35):
Igen így van.
Talán nem mondtam ki, de én is a rettenetes anyáról akartam szólni, ha nem is ezzel a kifejezéssel. Azt próbáltam boncolgatni, megközelíteni, hogy a rossz anyai viszonyulás, ami nem a gyereke érdekeit tekinti elsődlegesnek, természetesen nem önfeláldozó módon (milyen nehéz ezt normálisan körül írni)az az anya nem tanítja meg a gyerekének azt sem, hogyan kell őt elhagyni, felnövekedni. Őt magárt elveszteni. Erre lett volna példa a történet, ami tragikus szépsége miatt elfedte kissé az eredeti párhuzamot. Az ilyen anya viszonyulása gyerekéhez az önmagáról szól, ennek következménye a fel nem növekedett gyerek, aki nem tud valamit (tárgyat, embert, kapcsolatot, szeretet) elveszíteni, hiszen azt nem tanították meg neki, nem tanulta meg. Az folytonosan a kérő, követelő, felelősséget vállalni nem tudó állapotban marad.
szeptember 25, 2008 @ 12:59 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#36):
Körülírni nehéz?
És megvalósítani? 
Nem tudom egyébként, hogy lehet-e tanítani (noha kétségtelenül a legtöbbször többé-kevésbé - legalább pszichiátriai értelemben - sikerül). (Valószínűleg ahány embergyerek, annyi mód, amiket nem nagyon lehet standardizálni. Kohut is a traumatizáció szerencsés módjairól beszél. Ha standardizálni lehetne, akkor a szőr-, drót- és természetes anya mellett nyilván könyv-anyáról is beszélnénk,
ráadásul, mint optimumról. 
)
“kérő, követelő, felelősséget vállalni nem tudó állapot” = infantilis. A (pszichiátriai?) határ valószínűleg ott (és azáltal) húzódik, hogy az infantilis viselkedéssel létrehozott (ismétlődő) helyzetek egy tanulási folyamatot, vagy pánikreakciót indítanak-e be/hoznak működésbe. Az előbbi kivezet(het)i (lassanként) a helyzetek ismétlődéséből, az utóbbi elmélyíti azokat, “bepörgeti” az ismétlődő helyzetek (létrehozás utáni) elszenvedőjét.
szeptember 25, 2008 @ 8:23 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#37):
Tanítani persze a legjobban úgy lehet, hogy megvalósítja az anya a gyerekével. (Tényleg az apáról miért nem beszélünk ebben a kontextusban?) Természetesen azért nem teszi ezt a rosszul működő Rettenetes anya, mert maga sem tudja.Az ő problémája vélhetően ugyanaz volt.Ezért csak azt tudja megtanítani, amit ő is tud, azaz a rettenetest, önzőt, infantilist stb. Így kell ennek maradnia az idők végezetéig akkor? Nincs más módja a “tanulásnak”? Talán mégiscsak van, néha csak korrekció (ami gyakran , legalább élhetőbb életet eredményez), vagy ott vannak a barátok, szeretők, s ha mindez nem elég lehet pszichológushoz is fordulni, hogy az így működő személyiség végre magára lásson, s ne folytonosan újabb autoritásokat keressen, hogy újra és újra átélje saját problémás léthelyzetét. Ettől az átéléstől remélve(öntudatlanul) a korrekció lehetőségét. A korrekciótól remélve a fájdalom, az elnyomás érzetétől való megszabadulást. Önmaga számára is rejtve maradóan az ilyenfajta korrekció felületességét, hiszen a szembefordulás az apai tekintéllyel, az a gyerek státusza.(Megengedem, szükséges a fejlődésében, de na 30 éves kora után is?) A felnőtt elfogadja , akár a tekintélyt, s jól működik vertikálisan és horizontálisan egyaránt, hiszen felnőttségének/önállóságának éppen a lényege az önmeghatározás képessége, ami nem a másokban való definiálódásból táplálkozik elsősorban.
szeptember 25, 2008 @ 8:48 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#38):
Beszélhetünk az apáról, de azt hiszem, másodlagos a szerepe. Az anyának nemcsak kilenc hónap előnye van,
de a munkamegosztás is olyan, hogy a legérzékenyebb időszakban övé a döntő befolyás.
A vele kialakult séma variálódik “csak” az apával (sejtésem szerint).
Csepeli György előző bogján tett felvetése nyomán hajlok arra, hogy az ödipus komlexust is csak az akkorra már meghasonló anyakép egyik felének, a rettenetes anya áttevődésének, és ezzel (főként)megtisztítása következményének véljem.
Amit a “rettenetesség” családi akkumulációjáról írsz, az sajnos feltehetően igaz. Talán írtam valahol a blogomon, talán másutt (lényegtelen), ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy a rettenetesség akkumulációja (Szondi Lipót felfogásával rokon módon) vagy pszichózissá sűsüsödik, és a “beteggel” való bánásmód módosítja a családi mintát; vagy szétrobbantja a családi struktúrát (abban az értelemben, hogy vérszerint rokonok ugyan, de ez interakciókban már nem jelentkezik. A felhalmozódó konfliktusok következtében gyakorlatilag megszűnik a család “összetartó” ereje).
Barát, szerető, mint korrekciós lehetőség? Ismereteim (és Szuondi tanai) szerint a (nemzedékleken át készülő) “bolondéria” (a saját erősítéséhez) választ. Élettársat is, szeretőt is, barátot is, foglalkozást is, szinte mindent. (Nézd meg, majd éjszaka kerül ki a dühöngő hősnője védangyalának legújabb kommentje. Valószínűleg jóravaló, és korrekt férfi, de mind kevésbé néz ki úgy, hogy korrigálna, sokkal inkább a korrigálandó mellé szakad/csúszik.)
Autoritást nem keres. Talál. Tévedhetetlenül. Ráadásul dehogy autoritást, dehogy az apai minta ismétlődését. Ő “csak” igazságtalanságot szenved el, a pánik reakciónak “köszönhetően” egyre nagyobakat, és ő csak ezek ellen védekezik. Mert valóban tűrheteetlen, sőt az égre kiált (ha mégsem, ordít ő az igazságtalanság helyett is). Viszont! Adtál egy ötletet! De erről majd a kitiltás lejártakor, hétfőn.
Amit ezt követően írsz az átéléstől reméltekről szép, és bár igaz lenne, de erről a konkrét esetben, és általában sincs szó. Neki(k) aztán semmi problémája (problémájuk)! Csak! Szembejönnek az autópályán. És egyre tröbben, egyre pofátlanabbul. (Mert:) Kizökkent a világ, és ó kárhozat, egyre biztosabbak abban, hogy ők születtek helyretolni azt. Ötletem meggyőződéssé erősödött, de nem szeretek elkapkodva dönteni.
szeptember 25, 2008 @ 9:27 du. • válasz erre
Lucifer, azt írod a Dühöngőben “Egy kicsit több körültekintés, építkezés azért jót tenne. Azok, akik a Csepelit alázni akarják, azokat egyszerűen ki kell rúgni. Ez tűrhetetlen. De ilyen igazából már nincs sok. A többit viszont le kellene kommunikálni. A Téged érő provokációkat is. Vigasztaljon, hogy szép a feladat. Nem lehet, hogy hergelések és a rá adott impulzív reakciók miatt a kommentezők szorongjanak, hogy féljenek a megszégyenüléstől, legyenek hugyozók között lehugyozottak. A témák meg nincsenek menedzselve. Most minden harmadik komment a dühöngőben van. Rengeteg energia a semmibe. Bennem nincs tüske, nem is igen volt.” Bocs, vendégeim jöttek, később folytatom.
szeptember 25, 2008 @ 11:57 du. • válasz erre
Válasz Lucifer hozzászólására (#40):
Elvileg persze, szinte minden megállapításoddal egyetértek.
Gyakorlatilag?
Nézd, évek óta, amúgy a Csepeli blognak köszönhetően (mert előbb ott, majd onnan elindulva) üzemeltetek egy blogot, aztán egy másikat, a Lélek és politikáig ötöt.
Nem Neked, csak a kontextus miatt hangsúlyozom, hogy saját költségemen csináltattam egy hatodikat és tizennyolc napja azt is üzemeltetem. Meghívtam rá Csepeli Györgyöt, aki hosszú - a régi blogon olvasható - hezitálás után végül jó egy év után elfogadta a meghívásom.
Nem önzetlenül, nem szívjóságból, nemcsak filantrópiából hívtam meg.
A hatodik (nagyon) jót tett a másik öt blogom látogatottságának. 20%-os növekedés két hét alatt. Remek szinergia. Ez a megfontolásom bejött.
A másik részben. Roppant izgatott, mi jönne ki abból, ha egymást nem ismerő, de értelmes emberek adott témáról eszmét cserélnének úgy, hogy a beszélgetésüket nem verik szét lépten-nyomon.
Mondjuk úgy, nyugodtabb körülmények között.
Ez a várakozásom eddig csak részben jött be, de 18 nap alatt, ha előtte megkérdeznek, ennyit sem vártam volna, amennyi már megszületett.ű
Részben jött be, mert kiderült, hogy (eddig teljesen) fölöslegesen hoztam létre a Dühöngőt. Kiderült, hogy El Lobo (szép szavával szólva) a terminátoroknak semmi mondandójuk nincs. Céljuk volt és van, ami csak az új kontextusban látható igazán világosan: (szép magyar szóval szólva) szétbaszni az értelmes beszélgetéseket. Itt erre nincs lehetőség, (eddig, de változhat a helyzet) nem is jö9ttek. Semmi mondandójuk nincs, csak a céljuk a szitoközönnel, ami azonban elkülönítve (eddig) nem teljesülhet.
A dühöngő mégsem üres. a 103 kommentől (ha 1-2-vel el nem számoltam magam 14 kivétellel Malvina (valamint barátja) és az én szócsatám. Bocsánat, de nem virtuális Hyde parkot hoztam létre, nem önjelölt igehirdetőknek nyitottam teret, és legfőképpen nem kértem tanácsot a blog üzemeltetésének módjához, amelyet meghatározott célból hoztam létre. Az más kérdés, hogy értelmes tanácsokat, lásd föntebb Klárával folytatott beszélgetésem a témáról, nemcsak szívesen, de meg is fogadok. Egyedül a Te - Csepelinek is feltűnő - heroikus közvetítő tevékenységednek köszönhető, hogy nem vágtam ki Malvinát. Végleg.
Nem úgy kellett volna eljárnom, ahogy eljártam?
Nem mindenben, de az ember tanul. Terminátorokra készültem, Malvinát kaptam, tudom a megoldást, amiről elöljáróban ennyit.
Le kellene kommunikálni, ebben tökéletesen, és feltétel nélkül igazat adok Neked. Abban viszont nem, hogy ez mindenkor lehetséges-e, és főként abban nem, hogy a lekommunikálás olyan cél lenne, ami az eredetileg kitűzött céloknál is fontosabb.
szeptember 26, 2008 @ 2:53 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#41):
A „csomó”-ban azt hiszem igyekeztem folytatni ezt a beszélgetést is. A dühöngő különben nem zavar. Jól kell benne dühöngeni és lesz látogatottsága.
szeptember 26, 2008 @ 10:30 de. • válasz erre
Köszönet (nyilván nem Csepeli György, illetve az én blogjaimról történő) átlinkelések lehetővé tételéért:
http://www.csepeli.hu/blogarchivum/blog.html 29
http://www.bognarstudio.hu/blog/archives/234 19
http://luxerik.alomfejto.hu 19
http://csepeli.blogter.hu 15
http://joljarok.hu/blog/archives/587 13
http://joljarok.hu/blogoteka/index.php 11
http://csepeli.hu/blogarchivum/blog.html 4
http://ellobo.nolblog.hu 2
http://arokaso.blog.hu/2008/07/17/arokaso_toposzok 1
szeptember 26, 2008 @ 6:38 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#41):
A célok sorrendiségéhez.
Még nyáron társaságban a blogról diskuráltunk, többek között a szeptemberi új világról, amelynek egyik eseménye a bolondok száműzése. Nem igen tudtuk eldönteni, hogy ez jó, vagy nem. Mivel fog ez járni. Az ellenség mozgósít, kohéziót teremt, a hülye jó bűnbaknak – mondták. Bólogattam. Ez sokszor segít. Grimasszal bólogattam. Aztán, eddig voltak ellenségek, a blog kultúrájának van egy hadfi vonulata. Az most mit fog csinálni? Leszerel? Nem tudom, hogy, de bólogattam. Mit kezdenek egymással a blog fiai magukra zárva? Megeszik egymást? Aggódóan bólogattam. De az előrelépést akadályozza az állandó háború. Szétverik a párbeszédeket! Így e kis csoport mindig kiscsoportos lesz! – lelkesedett egy aktivista. Így én is lelkesen bólogattam.
Az nem volt kétséges, hogy a helyzet nehezebb, de mit kell/lehet csinálni? 1. Dolgozni! Ez, nem új, menni fog. 2. De megnő a belső konfliktusok veszélye. Világos! Kezelendő! Minden belső támadást ki kell siklasztani. Nem elfojtani, hanem kisiklasztani. Az akció elindulhat, de nem érhet célt. Megoldjuk. 3. Akadályozni a túlazonosulásokat. A harci kedv melegágyát. Ne kívánjuk egymást fogyasztani. Nem ügy. 4. Akadályozni a szeparációt. Mint egy tyúkanyó! A depressziónak annyi. 5. Nem elfelejteni; nincs bűnbak frusztráció meg lesz. Emelni a saját és a társak frusztráció toleranciáját! Belátni, beláttatni, hogy nem dőlt össze a világ. Akkor se. 6. A közösséget veszélyeztető bajokat, empátiát ébresztő Én üzenetekben előhozni. Világos. Stb. Stb. Ha nem bekkelünk magunk ellen, akkor magunkkal foglakozunk, emésztjük az energiáinkat, elfogyunk és ugrottak a nagy célok. Nincs sorrend, nincs választás – gondoltam nyáron. Most is. Követni a Célt és figyelni, hogy holnap is legyen kikkel és hol. A kommunikáció = témafeldolgozás+ építkezés. Nincs prioritás, illetve van! Gólt rúgni, gólpasszt adni! Mert a gólöröm fixálja a változás hozta / megkövetelte új kultúrát! Na de most már tényleg visszamegyek a kaszinózásból, a kaszinóba, mert ez olyan, mint a szerelem, nem csak beszélni jó róla!
szeptember 26, 2008 @ 9:26 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#44):
szeptember 27, 2008 @ 4:35 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#28):
Jó volt az orrod. Tényleg az azonosulás a dolog alapja! Tudnom kellett volna, mert elvileg tudtam, de egy kérdés az elvelek, és egy másik az elvek alkalmazása, a gyakorlat (amiről anyaként nyilván Te sem keveset tudsz)…
Szóval, (ebből a szempontból) valahogy úgy lehet/alakulunk, hogy az anya (nem az apa
) az első nem is csak autoritás, valóságos mindenható. (Ez egyrészt Piaget, másrészt - a hittanórák mellett, ha voltak 
- Kohuttól ismerheted. Egyrészt mindenható tárgyként, másrészt - nála ennek “tüköráttétel”eként leírt “- grandiózus szelf“-ként.
).
Tegyünk úgy, mintha eddig rendben lenne!
A törés ott, és azáltal következhet be, hogy mikortól, és milyen mennyiségben kezdenek halmozódni azok a tapasztalatok, amelyek nem illeszthetőek be az eleinte a mindenható tárgyból és tárgyra ráépülő anyaimágóba, hogy az (az emlékezetstruktúrában felhalmozódó tapasztalatok súlyától/illeszthetetlenségétől) mikor hasad (mint később olykor a tudat :-/ ) jó és rettenetes anyává (az eredeti mindenható anyakép).
(Magam örömére picit pontosítanám most a fentieket!
1/ (nyilván csak feltehetően, de) a “mindenható (főként anyából álló) tárgy”-ra épülve (és tárgyból) valószínűleg az anyaimágó épül rá, ami többé-kevésbé (és pláne eleinte) a jó anya.
2/ A mindenható tárgy - (mínusz) anyaimágó maradéka az, amit (és amire vonatkozó emlékeket) Neumann rettenetes anyaként azonosít (de ez inkább csak utólagos konstrukció, a maradék utólagos, psziochológiai szempontok alapján történő megnevezési kísérlete).
3/ A tartalék talonban marad és (a gyerek nyugtalanságaként/idegességeként érhető tetten). Mielőtt történne vele valami az anyaimágó mintájára (tőlem akár azzal egy időben) a “mindenható (főként anyából álló) tárgy”-ra épül (mert a tárgyból kialakul/kiválik) az apaimágó is.
Sejtésem szerint itt, és ezt követően válik el a fiú és a lánygyermekek fejlődése.
a/ a fiúknál (nagyjából a Freud által az Ödipusz komplexusról írottakban összegzett okokból) az apaimágó jóval alkalmasabb arra, hogy azoknak a negatív tapasztalatoknak a nagyrészét “felszívja” (integrálja és összefogja), amelyeket Neumann nem ok nélkül tulajdonít a “rettenetes anyának” (de amiben azért az apáknak is, és saját jogon is megvan a maguk része). Ettől és ezért jóval határozottabb/karakteresebb a fiúk (majd később a férfiak) ellenségképe is (már ekkor elkezd formát ölteni/nyerni), és konfliktuskezelési technikája is.
b/ a lányoknál a rossz tapasztalatok tovább maradnak talonban, ide is kenődik, oda is jut; aztán innen oda, onnan ide tevődik át, de jóval nehezebben fixálódik (ha egyáltalán).
Feltehetően ebben rejlik (talán!) a magarázata, hogy a lányok “sírósabbak”. Arra szocializálódnak, amire eleve van “hajlamuk”, és azzért arra, mert ez a “hajlam” alakíthatta a szocializációs sémát.
A fiúk, határozottabb (apaképen alapuló) ellenség képüknek köszönhetően, inkább dühönghetik (verekedhetik) ki magukat, míg a lányoknak, ezek híján kevesebb ugyan az ellenségük, és több a barátjuk, ennek megfelelően “többet is csalódnak”.
(Utólagos engedelmeddel a fentiek egy részét áttettem a pszicho.blogomra is. A hajlamot pedig azért tettem idéző jelbe, mert valójában eltérő fejlődés eredményéről van szó, amelyet a környezet reakciója alakít annak megfelelően, hogy fiúra, vagy lányra reagál-e.)
Mindez annak értelmezése közben/mentén jutott eszembe, hogy a Dühöngő főszereplőnője egy (amelyet a letiltása, és a mindenki más számára elég egyértelműen jelzett limit ellenére folyamatosan küldött komment kisérleteiről éretítő egyik) emailben (is) megbocsátott nekem.
Amit, ha a pszichológusa lennék, roppant jelentős, és örvendetes fordulatként értékelnék. Így is örvendetesnek tartom, és némileg el is gondolkodtatott. Egyrészt arra jutottam, hogy mindez kb. úgy fordítható le, ok, kezdjünk új lapot, másrészt és szerencsére újabb, a megbocsátás előttiekkel (megszólaláson túl is) megegyező tartalmú és hangvételű emailekkel pontosította fordításom: megbocsát, ha ezentúé az történik, amit ő akar. Ezt “fordítottam” (az ehhez vezető mechanizmus leírási kisérletével) tovább fentebb.
Amit már csak azzal egészítenék ki, hogy az autoritás/apa elleni permanens lázadás is csak derivátum. Annak derivátuma, amiről Csepeli György írt le/fedezett fel.
A lázadás is csak az egyik formája, annak, hogy árad. Árad és - szinte a kontroll teljes hiányával rázúdul az emberre, mint (gyermekre) a rettenetes (az éppen a legrosszabb formáját mutató) anyja.
szeptember 27, 2008 @ 2:51 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#46):
Talán az orrom is, de némi pszichológiáról szerzett ismeretanyag és (sajnos) leginkább a tapasztalataim vezettek a viselkedés mód lehetséges azonosításához.
Itt most az autoritással való azonosulást, mint az autoritástól való szabadulás öntudatlan megoldási módjának vélt viselkedést, fedni véli némi Tatjanával való azonosulás,(én írok Önnek attitűdje) de talán nem kevésbé, mint a működési mód értelmezésének képessége. Ez utóbbi néha azt a hamis látszatot sugallja, mintha a felmenőinkkel való beszélgetést megoldottuk volna.
Nem elég az értelmezés, a tudatosítás, a működésben szükséges a paradigmaváltás. Mi lehetne itt ez jelen helyzetben? Példánknál maradva, ha nem te lettél volna a céltábla, azaz nem lettél volna érintett a helyzetben, azonnal tudtad volna, hogy azonosulásról van szó. Persze a pszichológus is ember, főleg, ha nem terapikus helyzetben van. A pszichológiai szaktudást bizonyító levezetést már akkor megtehetted volna, s ezzel inkább eleget téve a lovagiasság szabályainak, hogy még időben, azaz, amikor Malvina is válaszképes volt még. Meglehet a lovagiasság viszonzatlan marad, de ennek pont lényegéhez tartozik ennek elviselése, pontosabban a ragaszkodás a másik szereplésétől független helyes viselkedéshez, működési módhoz, amely aztán könnyen siklat(hat) tovább az önállóság/felnőttség újabb lépcsőfokára.
Abban sem vagyok biztos, hogy az értelmezést a kompromisszum útjának minősült volna, vagy újra a „repetitivitás, a kreativitás hiánya és az irrelevancia” kerekedett volna felül? Könnyű volt nekem kívülről, (persze csak látszólag) , ugyanis számomra is nagyon ismerős működési módokról beszélgetünk, én is erről az oldalról jövök. Talán azért is láthatja Lucifer túlazonosulásnak, mivel én is dolgozom ezen, ezért ide-oda csúszkálok, még nem vált bensővé , amit tudok, amit tanultam minderről.
Tehát az értelmezés a helyes működési móddal karöltve, (aminek feltérképezésére Lucifer tett kísérletet a Csevegő 44. ben ) a cél irányában tartana bennünket, meglehet új paradigmát nyitva kishazánk megszokott működési módjaiban. Az autoritás kezelésének, megoldásának a működési módba emelt szakértelmen alapuló MINTÁja ebben a helyzetben megfelelne az “én megtettem mindent ami az én területemen lehetséges volt” preferált működés módnak.
Az értelmezésedet nagyon köszönöm, érzelmileg engem is érint ez a helyzet, s valahogy nagyon szeretném, hogy pozitív fordulatot venne a jelenlegi helyzet. Talán túlzás, amit írtam, s elég, hacsak megyünk tovább.
szeptember 27, 2008 @ 7:37 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#47): Minél inkább tagadja valaki az autoritást, annál inkább autoriter helyzetet fogalal el a tagadó, mert ő az, aki megállapítja, hol van autoritás, amit tagadni, megszüntetni kell - ebben egyelőre kiegyezhetünk?
Ha nem én lettem volna a céltábla, akkor szóltam volna a hősnőnek, hogy szálljon le a céltábláról, és ugyanott tartanánk, ahol most. Esetleg, de tökmindegy.
A blogot azért, és azért így hoztam létre, hogy a bejegyzésekben felvetett témák boncolgtása, és az azokról való beszélgetés helyett ne hülyék elemzésével “kelljen” töltenem az időm.
A válaszképesség jelentését ne most vitassuk meg,
de a kedvedért legyen! Holnap nem kronolgikusan haladok Malvina email özönének közzétételével, beteszem válaszát.
Egyáltalán nem gondolom egyébként, hogy itt valami olyan helyes viselkedést kellene megvalósítanom, ami olyasmi, ami azzal áll kapcsoplatban, amit lovagiasságon szokás érteni. A lovagiasságot sem érzem feladatomnak értelmezni.
Értelmes emberekkel szeretek, és szeretnék beszélgetni a bejegyzésekben felvetett témákról, és ehhez viszonylag zavartalan körülményeket biztosítani abban az értelemben, amihez a Dühöngő létrehozása vitt közelebb.
Amiről Lucifer írt, az teljesen rendjénvaló, ezért is neveztem tyúkapónak, örülök, hogy így funkcionált, örülök, ha igyekezete sikerrel jár. Én nem pályázom ilyen szerepre.
Tehát Klára, kérésedre:
“Másodszorra!
#
47
Malvina szerint: Hozzászólásod moderációra várakozik
szeptember 27, 2008 @ 12:04 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#48):
Nem e-mailben, hanem szabályos, Önnek szóló bejegyzéseben bocsátottam meg Önnek. De ön - ugyan a közös felületen reagál e bejegyzésemre, és másoknak hivatkozik is arra -, de e bejegyzésemet már harmadik napja nem jelenteti meg, ami már az inkorretktségnél és gyávaságnál is több! A megbocsátásom, bármit tesz is fennáll, hiszen azért is tettem meg, mert beláttam, kettőnk közül ezzel csak én vagyok képes élni. Ami pedig a főszereplést illeti, kevés főszereplő létezett/létezik/létezehet a rendező nélkül. Mindegyiküket a rendezők teszik azzá. Itt, ezen a blogon pedig Ön a rendező. Hát istenem, Ön ennyire képes. Az pedig, hogy Ön mire és hogyan “fordítja le” a különböző bejegyzések tartalmát, hát az bizony csakis és kizárólag Önről szól. Kvázi folytathatná a vulgárpszichologizálást a nárcizmusról, a hatalommániáról és persze a patologiás kompenzálás/ok mínősített eseteiről is. És ne gondolja, hogy azért mert mások nem teszik szóvá, azért mindez nem üvölt ki a sorai mögül. Ha Ön képes lenne felfogni, “kívülről látni”, hogyan is viselkedik, még akkor sem haragudnék, csak sajnálnám, de így, hogy nem képes rá, hát szánom is, ezért hát hogy a megbocsátásom - bármit tesz is - továbbra is fennáll.
#
45
Malvina/helyett szerint: Hozzászólásod moderációra várakozik
szeptember 26, 2008 @ 10:41 de. • válasz erre
Válasz Malvina/helyett hozzászólására (#43):
p.s.:
Ezt szándékosan elkülönítve kívánom megjeleníteni:
Beismerve, és belátva, hogy Ön , az én régebbi és jelenlegi - az Ön megnyilatkozásait ért - őszinte kritikai véleményeimet valamiféle presztizsveszteségnek élte/éli meg,
én, ezennel ,itt, mindenki előtt MEGBOCSÁTOK ÖNNEK!
Ez egyaránt vonatkozik mind a velem szemben megtett sértéseire , de még a diszkriminatív viselkedésére is.
Üdv.:
Bejegyzés: Csevegő, 2008.09.27. 12:43:25”
Pozitív fordulat nem lett volna ellenemre, de erre nem látok esélyt, mert sok más mellett először a kommentjeit, aztán a kommentjei pakolászását, végül a 92 sorozatos leírogatást untam el, és úgy döntöttem, ha valaki nem érti, vagy nem akarja érteni, akkor más megoldást keresek.
szeptember 27, 2008 @ 10:09 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#48)
Rendben van.
Talán (érzelmi érintettségemben) elragadtattam magam, amikor úgy gondoltam, hogy minősíthetem azt, hogy te milyen szerepet szeretnél elfoglalni viszonyulásaidban, egyáltalán a blogban. Beavatkoztam, kéretlenül. Elnézést kérek érte. Talán délibábokat kergetek néha. Úgy vélem igen, számodra is megfelelőbb lett volna egy pozitív fordulat, de néha tényleg nem megy valami, s ezt belátni is a felnőttség/önállóság alapján lehet.
szeptember 27, 2008 @ 11:28 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#49):
Semmi gond, beszélgetünk.
Amúgy meg olykor jobbra fordulnak a dolgok, olykor meg nem. Olykor meg rosszabbra.
Azt hiszem ez rosszabra fordult. Az elmúlt három napban kapott 38 komment után ez elmúlt két órában érkezett újabb 10-ből nemcsak azt gyanítom, hogy rosszabbra, de azt is, talán már csakugyan nem érti. Ez van - egyrészt állítok a spam szűrőn, másrészt kiteszem azt a kommentet, amit napokkal ezelőtt megírtam, de hétfőig várni akartam, és várok is az esetleges jobbra fordulásra. Nem hittem, és nem hiszek benne, de gondoltam, ha lehet, legyen Lucifernek igaza - és Neked.
szeptember 28, 2008 @ 9:41 du. • válasz erre
(Válasz #43-ra)
A magam részéről örömmel ajánlottam e blogot linkkel is.
Az máris látszik, hogy a látogatottság, a linkek, a blog jó felépítettsége és számos más tényező - pl. a hozzáértő kezelés -, eredményre vezet, hiszen három hét alatt a vadonatúj blog máris PageRank értéket vívott ki magának a Googletól!
Gratula a blogkezelésért!
szeptember 29, 2008 @ 6:33 du. • válasz erre
Klára kérésére a Behálózatlanból áthelyezve:
Klára:
Köszönöm Aristonak , hogy kifejtette, amire én csak utaltam (részben), de ezek szerint talán nem érthetően kommunkáltam.
Talán Aristo vélekedését a személyesség nem elvésztéséről támasztja alá, hogy, itt a blogon is létrejön egyfajta tekintélyelvűség, s ennek alapján a figyelem a tekintéllyel inkább rendelkező szövegeire vonatkozó koncentrálságban. Ilyenek vagyunk. Talán a közlési mód hasonlósága tenné? Könnyen rávághatjuk, hogy a szakértelem, a ráció hasonlósága, de nem éppen pont az a szükségszerű szokásunk, hogy a dolgok rendezése, minősítése, az szükséges előítéletek működtetése elengedhetetlen az életünk mindennapjaiban?
Lux Erik:
Válasz Klára hozzászólására (#10):
Tekintély helyett én maradnék annál, amit írsz is, az érthetőségnél, amit nevezhetünk az artikuláció módjának is.
Ha ez olyan, hogy mások számára elgondolkodtató, és ezáltal folytatható, akkor beszélgetés alakul ki, ha nem, akkor udvarias mellébeszélés, vagy veszekedés.
Kára:
Válasz Lux Erik hozzászólására (#11):
Meglehet, nincs kibontva, de nem tettem volna szóvá, ha az előző posztban nem dcs-ét értetted volna félre.(is) Majd este újraolvasom, hogy csak az én fejemben volt benne, az, ami, s ezért igazságtalan vagyok. (talán)
Lux Erik:
Válasz Klára hozzászólására (#12):
Nem mindegy (hogy én olvastam-e felületesen, vagy Te írtál félreérthetően/nem egészen világosan)? (Valószínűleg egyébként mindkettő.) Nem érdekesebb ennél, amiről - hála Arisztó kifejtésének/részletesebb artikuslációjának -, akár beszélhetnénk is?
Klára:
Válasz Lux Erik hozzászólására (#13):
De igen, úgy látszik ma rossz napom ban. Bocs,
Lux Erik:
) rossz(abb) beidegződésednek engedtél az imént.
Válasz Klára hozzászólására (#14):
Miért haragudnék? Azt sejtem, talán nem a napod rossz, csak (az) egy(ik?
Klára:
Válasz Lux Erik hozzászólására (#15):
Ezt a kis szóváltást, ha áttennéd a csevegőbe, ott jobb helyen lenne.
szeptember 30, 2008 @ 8:28 de. • válasz erre
Válasz Klára/Lux Erik hozzászólására (#52):
Tehát?
október 6, 2008 @ 3:24 du. • válasz erre
Lux Eriknek!
Ketten itt jól kitárgyaltak téged: http://www.bognarstudio.hu/blog/archives/234
Örülök, hogy nem rólam volt szó
október 6, 2008 @ 3:48 du. • válasz erre
Válasz El Lobo - A farkas hozzászólására (#54):
Örülök, hogy nem nekem kellett tépnem a szám, de köszönöm.
A linket is, 
és az ott Tőled olvashatóakat is. 
Ps: amúgy? A legrosszabb várakozásomnak megfelelően, de nem érdemes rá több szót vesztegetnem. Egyrészt nem segít, sőt, nmásrészt, és érthető módon olaj a(z egyébként is lobogó) tűzre, harmadrészt megemelné, ami itt már említésre sem méltó. Egyébként meg, a Te blogod, és mint már írtam is: köszönöm.
október 9, 2008 @ 1:21 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#44):
Kedves, de nem biztos, hogy jó ötlet. Összeköti, aminek semmi köze egymáshoz (mert azt gondolom nem vitatod, hogy egy zárt blogon azokkal társalgok, akikkel, és azzal nem, akivel nem. Miként azt sem, hogy helyes, ha egy döntés végeérhetetlen vitákhoz vezet, és ennek nem hiszem, hogy mindenképpen összeborulással kellene végződnie), és ezzel meglehet (épp szándékoddal ellentétesen), tartósítja, tartósítod a konfliktust.
Nem mondom, hogy rosszul csináltad, de nem biztos, hogy szerencsésen.
Amúgy meg… Éhezőknek, különösen, ha szellemileg éhesek, akár debilitásuk ellenére is mindig szívesen adok tápszert, hogy agymenést kapnak, az már nem az én hibám.
Bármikor áttérhetnek a Donald kacsa fiogyasztására, bár… Ha velem gondjuk van, a Vizipók jobb (nekik), hogy nehogy a transzformáció okozzon problémát.
október 9, 2008 @ 10:22 de. • válasz erre
Amiről szót ejtesz, az nem program, hanem egy emlék. Az ügy nincs napirenden. Se itt, se ott, de tudtommal sehol se. Ha, van, ami további, esetleg konkrét orvoslást is igényel, jelezd, és visszakérdezés nélkül megteszem. Mert ügyünk egyébként van!
október 14, 2008 @ 11:46 de. • válasz erre
Az oldalletöltések 21,9 %át külső linkről érkező látogatók végzik, ezen belül:
http://www.alomfejto.hu 19.9 %
http://www.bognarstudio.hu/blog/archives/234 18.9 %
http://www.csepeli.hu/blogarchivum/blog.html 17.5 %
http://lucifer-bazar.blog.hu 12.1 %
http://joljarok.hu/blogoteka/index.php 7.4%
http://luxerik.alomfejto.hu 3.7 %
http://csepeli.blogter.hu 3.7 %
http://joljarok.hu/blog/archives/587 2 %
http://joljarok.hu/blog/ 2 %, stb.
Köszönet a linkek elhelyezőinek!
Talán az sem érdektelen, milyen keresett “kulcsszavak” és milyen arányban vezették a látogatókat a blogra (a keresés utána keresés darabszáma, azt követúően az a szám található, hogy ez az összes keresések hány %-a):
alexander bard 52 53.6 %
csepeli györgy 3 3 %
lélek és politika 3 3 %
deviancia 2 2 %
netokrata 2 2 %
csepeli lux 2 2 %
ungar lászló 1 1 %
destruktiv magatartas 1 1 %
malvina név jelentése 1 1 %
csepeli barlang 1 1 %
fizetnek 1 1 %
bicska maxi ha a cápa 1 1 %
deviáncia 1 1 %
behalozhatatlanul 1 1 %
tükör csepel 1 1 %
retorika és politika 1 1 %
aleksander bard 1 1 %
ludak 1 1 %
lelekespolitika 1 1 %
bejegyzesek 1 1 %
liba gépi tömés 1 1 %
rovar bogár különbség 1 1 %
alexaner bard 1 1 %
`alexander bard` 1 1 %
lélek és politika blog 1 1 %
alexander bárd 1 1 %
alexander barddal 1 1 %
nyíri kristóf 1 1 %
libatömő 1 1 %
lomtalanitas 1 1 %
reneszansz 1 1 %
tudosok 1 1 %
talalkozasok 1 1 %
alexander bard. 1 1 %
bard alexander 1 1 %
lux erik 1 1 %
nagy sándor-ázsia 1 1 %
kapcsolatban 1 1 %
csomo 1
október 16, 2008 @ 12:22 du. • válasz erre
Ma véletlenül nincs új bejegyzés, illetve csak estére lesz, de ma is meglepődve tapasztalom, amit eddig csak hétvégeken, hogy a bejegyzés másnapján, ha nincs új komment (ami eltrereli a figyelmet?) több komment születik, mint a bejegyzés kitételének napján.
Meglehet, kell ennyi idő, hogy a bejegyzés keltette gondolatok áramlása (igazán) elinduljon.
Csak kérdésként vetem fel: a kevesebb esetleg több lenne; jobb, ha nem minden nap lát napvilágot egy új bejegyzés?
október 16, 2008 @ 2:36 du. • válasz erre
Attól függ mi a cél. Ha az, az érdekes, hogy az adott téma minél jobban ki legyen kommentezve, akkor a kevesebb több lenne. De az is lehet, hogy ez esetben a sok beszédnek sok az alja jönne be. Volt rá példa. Ha az, az érdekes, hogy hányan olvassák, akkor én a jelenlegi gyakoriságot látnám célszerűnek. A kommentezők pedig nem igen tehetnek mást, mint készülnek, témával, figyelemmel és hát idővel. De így is, úgy is dajkálni kell a blogot. Meditálni rajta, készülni rá. Ez másképp nem megy. Így se biztos. (Ezt magamra értettem)
október 16, 2008 @ 9:04 du. • válasz erre
Hát igaza van Lucifernek is, de az is igaz, amit Erik írt, hogy néha kell egy kis idő, hogy a gondolatok áramlása elinduljon.
Van úgy, hogy nincs időm egyszerűen, de van olyan is, hogy mire szeretnék reagálni, már tovább is haladtunk.
Az is igaz, a régi blogon megszoktuk, hogy a régebbi bejegyzésekre nem néztünk már rá, s ezért nem is írt oda senki. Itt most lenne arra lehetőség, hogy vissza-vissza lépjünk, mert követhető, hogy melyik a legfrissebb komment, csak megszoktuk, hogy ezt nem tesszük. Talán változtathatnánk ezen.
Mégis, ha kétnaponta lenne csak bejegyzés, lehet, hogy jó lenne, mert gyakran támad kedvem utánaolvasni dolgoknak,(úgy érzékeltem másnak is) s addigra már tovább is haladtunk. Hát nem tudom, talán próbáljuk meg, hogy időnként kétnaponta, időnként naponta. Ez még nem okozna rendszertelenséget. (talán)
október 17, 2008 @ 8:24 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#61):
OK, talán hagyjuk a bejegyzések írójára.
december 11, 2008 @ 3:01 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására Rousseau (#9):
– mennek a bejegyzések után, segítik a kibontást. A kommentek jók. (Igaz lucifer kicsit liheg, lemaradozik, bambul, de hát mit csináljunk.)
Világos!
1. Bejegyzések standard remekek. Gondolat ébresztőek, izgalmasak, építkeznek stb. Van irányuk. El akarnak jutni valahova. És el is jutnak.
2. Követőid – ez olyan, mint a felvezető, csak később jön
3. Tegnap sok minden világos lett, hogy Cs. Gy. miért, úgy és azt mondja. Visszafele is! Ennek örültem. / örülök.
4. Mindig az volt az érzésem, hogy Aristoval rosszul beszélgetek, hogy az én morgós bátyám, szeret moralizálni és én erre rosszul reagálok. A Rousseau-s összehasonlításod segített ennek tisztázásában. Volt; Aha! Meg lett minta! Örültem.
Szóval, megyünk előre. Én úgy gondoltam karácsonyra kialakul. Ki fog.
december 11, 2008 @ 7:11 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#63):
a) Én is szívesen érteném, de nem értem.
b) Aristoval kapcs. hajszálra én is úgy vélem - rosszul beszélgetek.
december 11, 2008 @ 7:23 du. • válasz erre
Remek! Mert ezt én nem értem. Én nem vagyok világos?
december 11, 2008 @ 8:47 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#65):
Kedves Lucifer!
Ha valaki világosan és érthetően tud fogalmazni (ráadásul gyakorta egyetértésemmel és szimpátiámmal találkozva, az te vagy.)
De ebből: “3. Tegnap sok minden világos lett, hogy Cs. Gy. miért, úgy és azt mondja. Visszafele is! Ennek örültem. / örülök.” - Ebből legfeljebb csak annyit értek, hogy boldog vagy. Még visszafelé is. Slussz.
Vagy azt mondod: “Én úgy gondoltam karácsonyra kialakul.”
De mi a jó isten alakul ki karácsonyra? A kocsonya?
december 11, 2008 @ 11:18 du. • válasz erre
Világos!
Volt, amikor nem értettem, hogy a Csepeli Gyuri miért fogalmaz élesen, adott esetben miért ostoroz, vállalva, a bántást, azt, hogy amit mond azt bántásnak vegyék, és ezért bántsák. Tegnap világos lett, leesett! Visszamenőleg is megértettem pl., hogy miért vannak nála ott a hangsúlyok, ahol vannak pl. az elit, a vezető, az egyéni felelősség, a „nép” stb. kérdésében. Rosszul mondom, eddig is értettem, de tegnap rá is éreztem. A Mérei említése volt a jel! A többit talán a gyakorlatban.
A „karácsonyra összeáll” az, az új blogra vonatkozik. A régi blogteres blog merőben más volt. Mások voltak a lehetőségek, a szerepek, részben a szereplők, másként kellett megszólalni, mások voltak az erényei, veszélyei stb. Mostanra ennek a blognak a pályája is látszik, látszanak az új erények, az új veszélyek, és az új elvégzendő feladatok is.
december 12, 2008 @ 12:41 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#67):
Kedves Lucifer, nem osztanád meg (némileg nem részleteznéd) belátásaid (amelyek tényleg érdekelnek!)?
Tehát:
1/ miért ír Csepeli úgy, ahogy?
2/ Szerinted mi ennek a blognak a pályája?
december 12, 2008 @ 8:03 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#68):
Ha megengeded, akkor inkább a későbbiekben, egy-egy bejegyzésnél teljesíteném a kérésedet. Így visszamenőleg nehéz lenne.
december 12, 2008 @ 8:22 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#69):
Nem engedem meg!
Egyébként tényleg érdekel(ne), hogy nem dokumentálva, tehát nem vitalapképpen milyen benyomásod alakult ki Csepeli szánékáról, ennél jobban csak az, milyen pályát látsz a blog előtt.
december 13, 2008 @ 11:24 de. • válasz erre
Erik! Nekem nagyon tetszik ez a blog, de ez nem is kérdés. (Gyakorlatilag két éve napi rendszerességgel nézem, töprengek, hozzászólok és élvezem.) A szándékkal ritkán foglakozik az ember. Csinálja. Íveket keres, kapcsolatokat, vonatkozási pontokat. stb. A konstrukciót. A konstrukciót, ami nem explicit jelenik meg, hanem az ember hagyta jelek megfejtésében. A siker itt az, ha megvan a „megfejtés” a bónusz, pedig, ha úgy reagál az ember, hogy az erősíti, kidomborítja a konstrukciót. Ez adja a blog energiáját, elsődleges pályáját. Ebből lehet meríteni és akkor nem csak a konstrukció épül, de a részvevő is. Ez nagyjából spontán módon oldódik meg. Világos, hogy van szándék, de az, az alapot adva rejtve van, itt a kalandvágy mozgat. (A szándék, hogy mozogjon az a kalandvágy.) Ez szerintem megy.
De lehet egy másik szándék is, amikor a csak olvasókról van szó. Mi a cél? Érdekesek? Nem érdekesek? Én úgy gondolom, hogy igen. Itt a kommentezőknek lenne dolga. Értelmezni, kinyitni a bejegyzéseket. Szerintem itt is vannak eredmények, de azért a több szem többet lát, elvet követve nem ártana, ha többen lennénk. Szinesebb lenne. De ezt nem lehet erőltetni.
***
Nem akarok se türelmetlennek, se udvariatlannak látszani, de szoktam néha vendégbejegyzést küldeni. (Ugyanazt az egyet persze) Nekem nem jön vissza, hogy nem ért oda, de az se, hogy gond lenne a szerencsétlennel.
december 13, 2008 @ 12:04 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#71): köszi,
a vendégbejegyzésed sorsát illetően nem én vagyok illetékes nyilatkozni, hiszen nem nekem küldöd. Sajnos fogalmam sincs.
december 16, 2008 @ 3:26 de. • válasz erre
Ebben a fél hónapban a látogatók 73%-a könyvjelzőből kereste fel a blogot. Ha akarom, kialakult a törzsközönség, ha akarom a PR munka szinte nulla.
21%-uk más hely invitálásának tette eleget, a legtöbb látogató, az alább arányban a következő helyekről érkezett:
- http://joljarok.hu/blog/ 146,
- http://www.csepeli.hu/blogarchivum/blog.html 72,
- http://www.alomfejto.hu 22,
- http://szocialpszichologia.lap.hu 8,
- http://luczifer-bazar.blog.hu 8,
- http://csepeli.blogter.hu/292594/bucsu 5 lapletöltés.
A látogatók 6%-a pedig valamilyen címszót keresve jutott a felületre. A legkeresettebb címszavak:
deviancia 14.2 %
legvidámabb barakk 7.9 %
regisztralt 6.3 %
vendeg 4.7 %
legvidámabb barakk kiállítás 4.7 %
alkalmas 3.1 %
alexander bard 3.1 %
csepeli györgy 3.1 %
görög istenek családja 3.1 %
bolen héphaisztosz 1.5 %
január 6, 2009 @ 8:40 de. • válasz erre
Erik,
a kérésednek hamarosan eleget teszek, egy kis türelmet!
DD
január 6, 2009 @ 10:12 de. • válasz erre
Válasz DeprimaDonna hozzászólására (#74):
január 25, 2009 @ 11:38 du. • válasz erre
Az ehavi átlinkelések (eddigi) élcsoportja:
Összesen: 56 különböző oldalak-url Oldalak Százalék
http://www.csepeli.hu/blogarchivum/blog.html 208 33.2 %
http://joljarok.hu/blog/ 97 15.4 %
http://luczifer-bazar.blog.hu 54 8.6 %
http://www.alomfejto.hu 38 6 %
http://szefblog.hu 31 4.9 %
http://szocialpszichologia.lap.hu 25 3.9 %
Köszönet értük!
január 27, 2009 @ 3:36 de. • válasz erre
Az előző blogteren lévő blog élettel teli volt.Érdekesebb, frissebb.
Ez kicsit megfáradt, beletörődött,öreg uras…
Csepeli úr lesz még feltámadás?
Érdemes lenne a régi blogot tanulmányozni, mert jó néha a gyökerekhez visszanyúlni!
január 27, 2009 @ 3:42 de. • válasz erre
Válasz oldeye hozzászólására (#77):
Utólagos engedelmével komnmentjét áttettem a Dühöngőből ide, a Csevegőbe, mert a dühöngés nem a harag, vagy pláne ellenvélemény hiánbyára, hanem az artikuláció módjára (annak hiányára, szitkozódássdá, vagy önismétléssé szűkülésére) vonatkozik csak.
Önnek jobban tetszett a régi blog, amelyet azért itt folytat Csepeli úr, mert úgy találtam, hogy az értelmes eszmecserét ellehetetlenítik a tárgyhoz legtöbbször lazán sem kapcsolódó szitkozódások, és néhány bérelt, önkéntes, illetve született hülye miatt kár lenne lemondani az értelmes eszmecsere lehetőségéről. Csepeli úr ezzel egyetértett, azóta így, részben regisztrált felületen működik a blog.
A gyökerekhez mindenki igyekszik visszatalálni, de anélkül, hogy a gyökereket rá- és elszabadítaná ezen a blogon is.
február 2, 2009 @ 10:02 de. • válasz erre
Célom a korábbi bloggal tényleg nem volt több, mint hogy anyagot gyűjtsek a cikkemhez, melyet időközben megiírtam, leadtam. Azt a fajta szélmalomharcot, melyet a blogtéren folytattunk, értelmetlennek és kontrapoduktivnak tartom. Ez a változat sokal jobb, igaz cikket nem fogok belőle írni.
február 9, 2009 @ 11:07 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (Most 31):
Nézd, lehet, hogy Neked van igazad, de a bejegyzéseknék azok beszélnek, akik a (szerinted) színpadon zajló eseményeket valóságnak vélik, és arról amit a színpadon vélnek látni. Ha valaki Veled ért egyet, itt - nem a dühöngőben - ám beszéljétek meg, de ott picit másról van szó.
február 10, 2009 @ 12:14 de. • válasz erre
Igen, értem. És köszönöm.
Nem csak értem. Megértem.
február 10, 2009 @ 12:20 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#81):
Én köszönöm!
Remekek a kommentjeid, csak most nagyon berágtál, amit amúgy értek is, meg is értem. 
február 10, 2009 @ 1:06 de. • válasz erre
Áááá, csak őszinte vagyok. Mint mindig.
És kimondom, amit más nem mer. Mint mindig.
Majd egyszer… Egyszer eljutok a csendig. Talán. Ha meg nem? Úgysebaj.
február 22, 2009 @ 7:29 du. • válasz erre
Duendének a Szív lázadói 41-re:
Nézd, lehet, hogy igazad van abban, hogy a “tudomány, a vallás, a politika, az oktatás, a gyógyítás - minden - úgy működik, hogy azt hiszi“, amit kommentedben állítasz róluk, viszont ezen a blogon Rajtad kívül csupa olyan ember beszélget, akik többé-kevésbé osztják a vallás a politika, az oktatás és a gyógyítás a tévedést, és azért beszélgetnek, mert örömük telik az adott kereteken belül folytatott eszmecserében, és nem azért, hogy megtudják, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogy gondolják.
Lehet, hogy abban is igazad van, hogy mi, mint írod a “külső, látható tényekről beszél“-ünk, Te “pedig a belsőről, arról, ami a külsőhöz vezet“, de kérlek, amikor ennyire eltérő a megközelítésed, inkább itt a Csevegőben részletezd. Köszönöm.
Ps: érdekes, amit írsz, de engem jobban érdekelnek azok a - meglehet - laposabb megközelítések.
február 23, 2009 @ 12:00 de. • válasz erre
Értem.
Számomra a beszélgetésnek akkor van értelme, ha nem sekélyes csevegésről van szó. Ha túlmutat a megszokott kereteken, vagy újat tud mutatni számomra. Azt hittem, ezzel mindenki így van.
Unaloműzésre soha nem használok semmit, mert sajnálom rá a drága időt. Valamint még egyre nem való egy jó beszélgetés szerintem: hogy a műveltségünket fitogtassuk. Az mire jó?
És valóban érdekes. A pszichológia sokat segíthet. De csak egy bizonyos szintig képes eljutni. Marad a laposvilágban - jó kifejezést használtál, Ken Wilber ugyanezt használja rá.
Az életet elpocsékolni arra, hogy ugyanazokat a köröket fussuk, szerintem nem szabad.
De ez az én lázadásom, igazad van.
Jézus pedig legyőzte a világot. Ha neki sikerült, másnak is sikerül, és én nem érem be kevesebbel. nekem a Minden kell. Nem vallásos vagyok, nem ezoterikus, nem ateista, sem hívő. Nem. Kutató vagyok.
De megértettem.
A mélység valóban nem való mindenkinek. Ez igaz. Olyan, mint ágyba bújni a mérgeskígyóval - ahogy csögyam Trungpa fogalmazta. vagy meghalsz egy szemvillanás alatt, vagy ellenmérget találsz egy villanás alatt, és akkor… szabad vagy. De elég egy, csak egy rossz mozdulat. És véged.
Köszi a figyelmet. Magányos út ez, tudom. Mert nem passzolok sehova. Csak néha… elfelejtem.
február 23, 2009 @ 6:08 de. • válasz erre
Szerintem felesleges tragizálni. Némileg elengedted magad, és hosszú szaggatott monológokat kezdtél írni, én pedig szóltam. Ennyi történt.
És ettől nem változott meg semmi, és senki. Azok sem, akiknek eddig szívesen - csak picit sokat - írtál, és Te sem.
február 23, 2009 @ 9:42 de. • válasz erre
Tudom. És köszi.
Túl sokat beszélek.
Majd iszom Bach-cseppet, a hangafű segít.
február 23, 2009 @ 10:49 de. • válasz erre
Kaptál tőlem valamit.
Nézz be érte, légyszíves ide:
http://szellemafazekban.blogspot.com/2009/02/dijat-kaptam.html
Köszönöm!
február 23, 2009 @ 1:49 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#88):
Egyrészt köszi, és másrészt is.
), ahogyan írsz, talán a fönti 85-ben írtak helyett érdemes lenne úgy írnod itt, pontosabban itt nem úgy írnod, ahogyan a saját blogodon, hanem úgy, mint aki azokkal az emberekkel (próbál) beszélget(ni), akik itt beszélgetnek (nem pedig olykor - a legtöbbször eredménytelenül, de - felvilágosítani próbálni, olykor kioktatni, olykor pedig lebarmolni őket). ?
Harmadrészt, ha úgy írsz Luciferről is, Csepeliről is, rólam is (írtam, hogy köszönöm?
február 23, 2009 @ 2:55 du. • válasz erre
Szívesen.
Azt hiszem, valahogy képtelen vagyok normálisan kommunikálni…
Inkább… csöndben maradok. Azzal biztosan nem csinálok rosszat.
február 23, 2009 @ 4:01 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#90):
A blogod megy, tehát tudsz, hogy egy - viszonylag - idegen közegben (amivel szemben ráadásul fenntartásaid is voltak/vannak, amiket ráadásul először Aristo oldott fel, akinek nem is küldtél okletvelet!
február 23, 2009 @ 7:33 du. • válasz erre
Ha hiszed, ha nem, gondoltam Rá. Mármint Aristora. Nagyon szeretem a stílusát, és elég hasonlóan is látjuk a világot.
Küldtem volna, de neki nincs külön blogja, sajnos.
Így hát, csak gondolatban tettem meg.
Most éppen, azt hiszem, semmihez sincs kedvem.
Majd visszajön, biztos. De most csavarog valahol…
február 23, 2009 @ 9:29 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#92):
Értem. Már csak azt nem, hogy akkor kivel is volt/van bajod?
február 23, 2009 @ 11:01 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#93):
Magammal. mindig csak magammal.
február 24, 2009 @ 5:55 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#94):
Össze ne vesszetek! Az nagyon zűrös tud lenni.
február 25, 2009 @ 11:41 du. • válasz erre
Nem szoktam, nem az a probléma, amire gondolsz…
Tudtad azt, hogy ha rákokat egy kosárba tesznek, akkor egy rák sem fog onnan tudni kimászni?
Miért?
Mert a még fürgébbeket és bátrabbakat a többiek visszahúzzák.
A kérdés az, akarok-e olyan kosárban lenni, ahol visszahúznak, csak azért, mert nem passzolok a többi, kimászni nem szándékozó rák közé.
Hát.
Nem akarok.
Üdv.
február 26, 2009 @ 10:41 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#96):
:-/ - és üdv
március 3, 2009 @ 9:31 de. • válasz erre
Bűn (1)-re Duendének:
Azt hiszem erről, a passzolásról is, és másól is más bejegyzésekben is, a Csevegőben is már beszéltünk/csevegtünk.
Lényege abban áll számomra, hogy ha épp számodra valami magának az igazságnak tűnik is, nem ok arra, hogy a blogból idézetgyűjteményt csináljunk, lévén ennek célja a beszélgetés, és nem kedvenc idézeteink gyűjteményének a csere-beréje. Én most rakajam fel Nietzschétől a morál genealógiáját?
Maradhatnánk abban, hogy ha oldhatatlan idézhetnéked támad, akkor megírod az aktuális bejegyzéshez, hogy azt miért gondolod relevánsnak, és a csevegőbe pedig beírod az idézetet. (A linkről, ami átvezet, majd gondoskodom.)
március 3, 2009 @ 9:37 de. • válasz erre
Hamvas Béla a bűnről:
“Az emberek általában azt hiszik, hogy minden baj oka a bűn. Bűn alatt értik azt, hogy valaki hazudik, lop, csal, rabol, öl és paráználkodik. Tudatlanságuk odáig megy; hogy e bűn ellen roppant nagyhangú törvényeket hoznak, amelyben még akasztófával is fenyegetőznek. Bár ezek a törvények sok-sok ezer évesek, még semmiféle eredménnyel nem jártak.
Ez ellen az általános hit ellen én most ezennel óvást emelek. Alapos meggondolás nyomán kijelentem, hogy a baj oka nem a bűn. A baj oka mélyebben van. A baj oka a rossz magatartás. A bűn a rossz magatartásnak csak következménye. Ezzel a törvény és a morál területét Pál apostol nyomán felszámoltnak tekintem, és minden emberi tevékenység eredetét a fundamentumban, a vallásban kívánom megalapozni. Teszem pedig ezt nem önhatalmúlag, és nem azért, mert ezt a gondolatot én fedeztem fel. Nem. Ez teremtő eszkatológusok előjoga volt vallásalapító pillanataikban, mint kortársunk mondta. És teszem ezt azért, mert tapasztalatom szerint a törvény és a morál a bűnt legfeljebb csak látszatra szüntette meg, viszont soha egyetlen bajt sem tudott meggyógyítani.
A bűn gyökere, s így a rossz forrása sokkal de sokkal mélyebben van, semhogy a morál és a törvény elérhetné. A büntetőtörvénykönyv által megbélyegzett bűnök a rossz vallásos maga-tartásnak csak végső következményei. Már mondtam, s ezúttal ismét hangsúlyozom, mindenkinek kell, hogy valamilyen vallása legyen és vallástalan ember nincs. Ha valaki nem hisz a jó vallásban, hisz a rosszban. Valamennyi rossz vallás között a legrosszabb az ateizmus.
A lényeg azonban most következik. A rossz vallás a rossz magatartásnak nem következménye. Nem. A rossz vallás maga a rossz magatartás. Ez a rossz magatartás minden rossz tenyészhelye és minden bűn forrása. Forrása elsősorban a morális hibáknak, mint amilyen a hiúság, az irigység, a kapzsiság, a szemtelenség, a kérkedés, az ízléstelenség. De forrása és tenyészhelye a büntetőtörvénykönyv által üldözendő bűnöknek, a lopásnak, a csalásnak, a gyilkosságnak is. Az úgynevezett bűnök a rossz vallásnak csak utolsó konzekvenciái. De az úgynevezett morális hibák is csak következmények. Minek a következményei? A rossz maga-tartásé. A rossz vallásé. Mit kell tehát tenni? Szigorú törvényt hozni? Egyáltalában nem! Ez már a tünetekre vonatkozik, nem az okokra. Morális önfegyelemre nevelni? Aszkézist űzni?
Önsanyargatásba fogni? Nem, és százszor nem. Ezek is csak következmények. A magatartást kell megváltoztatni. A rossz vallást jó vallássá kell tenni. Ezt nem a törvénykönyvek tanítják, nem a jogászok, nem a bírák, nem a királyok, nem a papok, nem a moralisták és nem a szatirikusok és nem az erényhősök és nem a prédikátorok és nem a misszionáriusok, hanem egyes-egyedül a teremtő eszkatológusok vallás-alapító pillanataikban.
Senki se csodálkozzék azon, hogy a rossznak az emberi életben olyan nagy szerepe van. A rossz tulajdonképpen az egyetlen feladat, amit meg kell oldanunk. A kezdetek kezdetén az ember elkövette az első bűnt. Most már tudjuk, hogy ez a bűn micsoda. Nem olyasvalami, ami a törvénykönyvbe ütközik. Még a legszigorúbb erkölcstan szerint se lehetne elítélni. Miért? Mert az első bűn, a legmélyebb bűn, a legrosszabb rossz a rossz vallás volt, a rossz magatartás. Ebben a pillanatban az ember görcsöt kapott. A Biblia eredendő bűnnek hívja. Azóta ezt a görcsöt, amely lényünk alapjában, a vallásos magatartásban következett be, mindnyájan magunkban hordjuk. Mert ez a sokk örökölhető. Saját rossz magatartásunk irritál bennünket és a feloldást eszeveszetten keressük. Az özönvíz nem tudta kimosni belőlünk.
De a szivárvánnyal együtt megjelent a feloldó ital. A bort én csak egyik legmagasabb kegyelmi aktusként tudom megérteni. A bor felold. Van borunk. Az átkozott sokkot fel tudjuk oldani. A bor visszahozza eredeti életünket, a paradicsomot, és megmutatja, hová fogunk érkezni a végső világünnepen. Ezt a hidat az első és az utolsó nap között az ember csak önkívületben bírja ki. Ez az önkívület a bor.”
március 3, 2009 @ 10:02 de. • válasz erre
Jó!
március 3, 2009 @ 10:11 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#100):
Nem jó, nagyon jó!
És köszönöm. 
március 6, 2009 @ 1:38 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (Erő 7-re):
Bocsánat, azt hiszem nem fogalmaztam elég egyértelműen. Nem erre a blogra gondoltam! A nagybötűs Életre.
Úgy általában írtam, amit írtam.
Csak jeleztem, hogy számomra ismerős a felvetett téma.
március 6, 2009 @ 1:42 du. • válasz erre
Válasz Duende hozzászólására (#102):
március 6, 2009 @ 1:52 du. • válasz erre
Nem.
Már megszoktam.
március 6, 2009 @ 1:57 du. • válasz erre
Ez a rovat is azért született, hogy használjuk
(és nem azért, hogy csak én használjam).
március 6, 2009 @ 2:39 du. • válasz erre
Aha…
Az elméletek biztonságot nyújtanak.
Értem én.
Szia.
március 7, 2009 @ 11:30 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (Erő 13): ha a reggeliről alakulna ki csevegés, akkor azt tényleg köszönném, ha nem az (élet?)erőről szól bejegyzésben, hanem itt a csevegőben folytatnátok.
Ha észrevételeidre válasz érkezik, akkor hol másutt, mint a bejegyzésnél lenne helye az eszmecserének?!
Ha nem érkezik válasz, és Te saját álláspontod monológként ragozod, akkor dönthetsz úgy Te is, hogy ezeket eleve ide, a Csevegőbe írod, dönthetek úgy én is, hogy ide áthelyezem, meglátjuk.
március 7, 2009 @ 11:51 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#107):
Úgy látszik, velem kapcsolatban rendre elhagy a humorérzéked…
Vagy nincs is?
Kezdek gyanakodni…
Miért félsz tőlem?
Kedves, okos Lux Erik?
március 7, 2009 @ 12:10 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#108):
Valóban, egy
lemaradt, pótoltam.
Ps: Legföjebb harmadlagosan félek (és nem Tőled, hanem) másodlagosan a blogot féltem (nemcsak Tőled, hanem) a szétesésétől/szétlocsogástól, de elsődlegesen (szebb szóval) óvom (a blogot. Csúnyábban, mert bántóbban mondva védem, rondán, mert még bántóbban kifejezve: ezzel az ürüggyel fontoskodom. Mivel azonban a blog jól működik, nem érzem szükségét, hogy motivációm analízésével, vagy más módon változtatassak moderálási elveimen, amelyeknek kifejtését sem vélem szükségesnek).
március 7, 2009 @ 1:50 du. • válasz erre
Ühüm.
Majd ha szerzek PhD-t vagy mit (ez egy betegség?), vagy csak egy kis Dr.-t a nevem elé, visszajöhetek?
március 8, 2009 @ 8:17 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#110):
1/ Senki nem küldött el.
2/ Most a kommentjed áthelyezése nélkül kértelek arra, hogy ha felvetéseidre nem reagál senki (ahogyan az történt), akkor azok ragozását, ha ahhoz van kedved, ne a bejegyzésnél, hanem itt folytasd. Mert a blog (általában) a dialógus, és nem a monológ műfaja.
3/ Erről fentebb folytatott csevegésünk (általam remélt) végén jeleztem, hogy a moderálási elvek, így kérésem oka - a fentieken túl - nem témája a blognak.
Ehhez képest a blogon folyó beszélgetések fikázása után, most annak a vélekedésednek adsz éppen hangot, amiről Te is tudod, hogy marhaság (miszerint a blogon való beszélgetésnek az a feltétele, hogy a beszélgetés résztvevőinek tudományos fokozatuk legyen). Amúgy adtál már hangot ennek homlokegyenest ellentmondó vélekedésednek is.
Sem erre, sem arra, semmi szükség.
Ha eszmecsere alakul ki, akkor a bejegyzésekkel adott témákról értelemes emberek véleményt cserélnek, ha nem alakul ki beszélgetés, akkor egy-egy komment erejéig hiába nyilvánítottak véleményt. Ha olykor visszhangtalanul maradt véleményed bővebb kifejtéséhez van kedvád, ám legyen, hiszen mint írtam is, arra is szolgál ez, a Csevegő. Viszont most arra kérlek, hogy a visszhangtalanság okaira vonatkozó (elkerülhetetlenül személyeskedő) véleményed Te sem tekintsd az ezen a blogon közzéteendőnek. (Vagy ha mégis, úgy a Dühöngőben, mert mint harmadszor írom, számomra vannak ennél érdekesebb témák, és inkább azokkal való foglalkozással tölteném az időm.)
4/ Ahogy írsz az, humoros ugyan, de föntebb is olyan mértékben hülyéskedés is, aminek a folytatásához/ragozásához semmi kedvem.
március 21, 2009 @ 3:26 du. • válasz erre
Erik! Köszönöm!
március 21, 2009 @ 3:37 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#112):
Szívesen, de mit (köszönsz)?
március 21, 2009 @ 6:22 du. • válasz erre
Uram! A szerény értelmű hozzászólásom minősége némileg javult!
március 21, 2009 @ 6:26 du. • válasz erre
Én úgy érzem, hogy a vállalati struktúra egyszer szóba szokott jönni, mint a vállalatok belső struktúrája, klasszikusan belső mechanizmusa. Itt a nagyokat – de nem minden nagyot – leszámítva az érdekeltségi rendszerek kuszák, kontraproduktívak. Ennek egyik oka, hogy nagy az elvonás ezért illegális mellékjátékokba kezdenek, ha vannak illegális mellékjátékok, csökken a hatékonyság, és a hatékonyság mérésének lehetősége. Ha rossz a hatékonyság és vannak illegális mellékjátékok, akkor a legális jövedelmeket leszorítják – mondva úgyis lopnak! – ha alacsonyak a jövedelmek, akkor a munkavállalók „okosságokban” gondolkodnak, ezek tovább rontják a cégek hatékonyságát. (Az okosság magyarul a lopás és a korrupció, amelyek előfordulási helye nem egyedül az állam. ) De számtalan más ilyen láncot lehet felvázolni. Ki lehet indulni például a szerény versenyképességből. Azért, hogy valaki a piacon maradjon, különböző mellékjátékokat kezd. De mindegy honnan indulunk, mindegyiknek az a vége, hogy a hatékonyság romlik, romlanak a perspektívák, csökken a bizalom stb. stb.
Szoktak beszélni vállalati struktúráról, mint a piaci szereplőkről, azok nagyságáról, pozícióiról stb. Hányan vannak az adott piacon, a szereplők mennyire kiegyensúlyozottak, visszaélhetnek-e pozíciójukkal stb. Itt húsz éve nem sikerült egy egészséges szerkezetet kialakítani. (Egyébként bő száz éve nem sikerül.) A vállalatok között van egy-két zseniális nagy, kevés szerencsétlen közepes és egy halom vacak. Ez a piaci verseny alakulásában ugyanúgy hátrányos, mint a hozzáadott érték termelésében. (Harmada, ötöde a EU-nak) A versenyben sokan vannak kiszolgáltatottak és sok olyan szereplő van, amelyeknek alacsony a hatékonysága. (Ezek az életbemaradásért mellékjátékokba kezdenek; lásd fenn)
A külső és a belső vállalati szerkezet egymással versengve gyengítik a gazdaságot. Ezt Bokros nyilván jobban tudja, mint én és cifrázni is tudja, csakhogy ezt a problémát hátrasorolja, ha egyáltalán foglalkozik vele. Ennek van persze egy praktikus oka. Hétfőn olyan intézkedést kellene hozni, hogy a keddnek legyen realitása. Ez pedig az elosztás módosítása. De! De, ha nem nyúl hozzá ehhez a száz sebből vérző, de inkább kivérzett szerkezethez a büdös életben nem lesz növekedés és Bokros úr nyugdíjas állásban találja magát, mint válságkezelő.
március 21, 2009 @ 11:09 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#115):
Nagyon köszönöm.
Szerinted mi az oka, hogy Bokros, aki igazán mert és tudott “kemény” lenni (s ezért hatékony), ebben a kérdésében nem volt az? Reménytelenül nagy vállalkozás lenne?
március 22, 2009 @ 8:56 de. • válasz erre
Ezen azért nagyon, nagyon el kellene gondolkodni és még ennél is jobban utánajárni. Mindenesetre az ő esetében a személyiségéből indulnék ki, amit nem ismerek. De ez nem probléma. Nekem egy ambiciózus embernek tűnik, aki Valaki akar lenni. Ezt kétféleképpen érheti el.
1. Ha a „Valakik”-et képviselve ér el sikereket. Ezért a „Valakik” befogadják, szeretik, és azt mondják ő egy Valaki.
2. Ha egy „Senki” társaságból sikeres közösséget csinál, és ennek révén jut sikerekhez. A „Valakik” néznek egyet és e siker révén befogadják. No, és a „Senkik” is megkedvelik.
Nekem, úgy tűnik Bokros számára főszabályként az első út tűnt járhatónak. Minisztersége alatt, ha jól emlékszem egy salátatörvényt nyomott át, miközben állandóan lemondással fenyegetőzött. Nem szervezett, nem építkezett, hanem zsarolt és passzírozta a salátát. Úgy mondták, tüzet oltott. Aztán lelépett. Ez az adott pillanatban stimmelhetett is – nem a lelépés – mert akkor a kezelendő gondokra annak a salátának valamije adott gyógyírt, hogy pontosan melyik alkotója és mire, azt nem tudjuk. De kellett. És jön, még egy de. De nem élhetünk salátán, és nem élhetünk salátatörvényeken. Bokrosnak pedig ez van a tarsolyában. A többit oldják meg az akárkik. (Itt Aristo kritikáját sok szempontból jogosnak érzem) Lenyom egy salátát és kész, lelép. Egysalátás kaland. Szóval, ha jön, ha nem kellene egy perspektivikus tartós kapcsolat. A mi korunkban már kellene.
A salátatörvényeket, ha jól emlékszem ő indította el, közös jellemzőjük, hogy egy szempontot szolgálandó mindenféle problémát egy törvénybe rendeznek. Ez egyébként borzalmas. Akkor is ha elkerülhetetlen. Ma is egy ilyennek az előszele érződik. A szilvásgombóc meg sehol.
március 22, 2009 @ 10:00 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#117):
Szerintem az nem baj, ha Valaki akar lenni, s még ambiciózus is. Ha jól értem, akkor azt mondod, hogy ez a “baj” vele, de ugyanakkor meg mégsem eléggé az(ambiciózus), mert nem mert vagy nem tudott hozzányúlni egy ilyen fontos kérdéshez.Talán az feltételezhető, hogy Ő is tisztában van ennek fontosságával(vállalatok strukturális kérdéseinek szabályozása) Azok az intézkedések, megszorítások, amik minisztersége alatt születtek első lépéseknek tekinthetők, s még ezek sem voltak viselhetőek sem a köz, sem az őt delegálóak számára, talán ezért kényszerült salátatörvényekre. Én arra emlékszem, hogy akkor volt a legbiztatóbb az ország, a gazdaság helyzete, s azt gondoltam a Fidesz hatalomra kerülésekor ( s még egy ideig utána), hogy még mindig abból élnek, amit B. végzett.
március 22, 2009 @ 11:39 de. • válasz erre
Nem! Nem! Rosszul fogalmaztam, ha az ambiciózusság, mint valamilyen gond merülhetett fel. Ambíció nélkül nem megy a dolog, ambíció nélküli politikus nincs. Benne van, és ez kell. Az ambíció kielégítésénél örültem volna, ha az nem áll meg a csomagnál. Ha meg van az a csomag és jön hozzá egy építkezős is. De helyette ő ment. Ennyire futotta. Kellett, de kevés volt. Ha tetszik volt benne ambíció, de kevés.
Ezekkel a csomagokkal kapcsolatban egyébként bármennyire is szomorú tudomásul kell venni, hogy így, vagy úgy, de a szürke zónába, a zavarosba terelik polgárokat, a gazdaság szereplőit, ahol van ugyan esély a túlélésre, de soha az életben nem fog javulni a hatékonyság, nem lesz növekedés. Az elképzelhetetlen. Elképzelhetetlen, mert bizalmatlanságot, fenyegetés érzetet generál. A gazdálkodók nagy része erre rászocializálódik. Nálunk – mondják – a növekedni vágyók aránya fele, mint az klasszikus EU-ban. Tehát valószínű, hogy valamilyen Bokros kell, de amilyen gyorsan lehet, túl kell lépni rajta. Most dolgozzon itt, nyáron meg blokkoljon Brüsszelben.
március 22, 2009 @ 12:11 du. • válasz erre
Nem lehet, hogy a csomag után jött volna az építkezés? Nem volt népszerű a csomagja, hiszen ahhoz több önállóan is gondolkodni képes emberre lett volna szükség, aki képes kivárni, s nem azonnal akarni a “jó”-t. Lehet, hogy nekünk tényleg Mohács kell ahhoz , hogy valamilyen kezdeményezés elindulhasson?
március 22, 2009 @ 1:53 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#120):
Valószínűleg tényleg Mohcs kell, és Ady annál is jobb költő, mint gondoltam!
Mert nem építkezés történ(het)nék (mert nem tabula rasa alapon zajlik), hanem átépítés, ahhoz viszont bontani kell(ene). Valakiét, vagy ha az mindenkié, akkor olyasmit, amit valaki használ (kap). Azt viszont nem (engedünk a 48-ból)! (Avagy ami jár, az örökké jár.)
Bontás nincs, építkezni nem tudunk, tehát előbb-utóbb összeomlik (mint az önálló magyar államiság Mohácsnál).
Előbb azonban még az önálló államiság paródiája, hol Zápolyaként, hol más néven. Omoljon csak, ha így ő lett a király! (Meg egyébként is; a “fene gondolta” - gondolhatta utólag ő -, “hogy ennyire komoly a helyztet“. Az.)
március 22, 2009 @ 2:39 du. • válasz erre
Régen volt, de én úgy emlékszem, hogy nem én/mi, hanem ő nem várt. Mi itt vártuk a további écákat, de Bokros lemondott és elment világgá. A munka pedig nem lett befejezve; ez hiba. Ha tetszik istencsapás, ha teszik ez az igazi Mohács. Az értelmetlen áldozat.
március 22, 2009 @ 2:58 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#122):
Nem vitatkozva azzal, amit írtál, hanem pontosítani remélve: az én/mi - ebből a szempontból - részekre bontandó, és árnyalandó.
Az ország - az ő démonizálása révén - választási győzelemig növekvő része nagyon nem, hanem arra várt, hogy húzzon el.
Főnöke Horn Gyula meg ingadozott, mint a középparaszt, és boldogan elfogadta a lemondását, hogy azt a Medgyessyt emelje pénzügyminiszterré, aki akkor még óvatos formában elkezdte azt a fedeztet nélküli, az ország újraeladósításához vezető osztogatást, amit miniszerelnökként nagyobb részt önhibájából nyakló nélkül folytatott.
Bokros a politikai szempontok mérlegelése nélkül magas labdát dobott fel, tehát nem a kompromisszumok, és nem a reálpolitika embere, nem hiszem, hogy jó bár (átmenetileg hasznos) a katasztrófa (a jelenleginél sokkal nagyobb baj) elkerüléséhez nélkülözhetetlen miniszterelnöke lehetne egy országnak.
június 2, 2009 @ 8:44 de. • válasz erre
Kedves ismerősöm, Julio Mendez Guevara Sanchez kért meg rá, hogy értesítsem Csepeli Györgyöt, hivatkozott rá.
június 2, 2009 @ 10:50 de. • válasz erre
Válasz El Lobo - A farkas hozzászólására (#124):
és 
mert ide, a Csevegőbe írtad.
szeptember 18, 2009 @ 9:07 du. • válasz erre
Off
Játssz és nyerj velünk! Október 8-án a galambok Pécsre repülnek. Nyerhetsz egy szállodai éjszakát (okt. 09.) és két filmszemle napot (okt. 9-10). Nevezésed akkor érvényes, ha hozzászólásként beírod ide kedvenc filmed címét és öt blogba továbbküldöd ezt a kétnyelvű, baráti levelet. Várja a “postagalambodat” a CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál blogja!
Egy játékos egy hozzászólással nevezhet.
A sorsolásban az első 300 nevező vesz részt.
Repüljenek Pécsre a postagalambok!
Play and win with us! Pigeons are flying to Pécs on October 8. You can win one night with hotel accommodation (Oct. 9.) and two days on the film week (Oct. 9-10). Your entry is valid, if you write your favorite movie title as a comment here and forward this bilingual, friendly mail to five blogs. CinePécs International Film Festival is waiting for your “carrier pigeon”!
One player can enter with one comment only.
The first 300 who entered will participate in the draw.
Let carrier pigeons fly to Pécs!
szeptember 22, 2009 @ 8:34 du. • válasz erre
Köszönet a kereszt linkekért (mögöttük a külső oldalról érkezett találatok rájuk eső százaléka):
http://www.csepeli.hu/blogarchivum/blog.html 22.8 %
http://joljarok.hu/blog/ 15 %
http://www.alomfejto.hu 8.1 %
http://luczifer-bazar.blog.hu 7.2 %
http://www.bognarstudio.hu/blog 7.2 %
http://egyelettajairol.blogspot.com 4.3 %
http://csepeli.hu/blogarchivum/blog.html 4 %
http://bakkaespepe.blogspot.com 3.7 %
http://www.startlap.hu/web/ 2.8 %
http://szocialpszichologia.lap.hu 2 %
http://blog.laszlo-seer.info/2009/09/mi-az-ember-szelleme/ 1.7 %
október 28, 2009 @ 10:23 du. • válasz erre
Csepeli Györgyből mottó lett!
október 28, 2009 @ 10:40 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#128):
október 28, 2009 @ 10:48 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#127):
november:
Összesen: 59 különböző oldalak-url
http://www.csepeli.hu/blogarchivum/blog.html 26.1 %
http://luczifer-bazar.blog.hu 14.4 %
http://joljarok.hu/blog/ 13.3 %
http://egyelettajairol.blogspot.com 6.6 %
http://csepeli.hu/blogarchivum/blog.html 6.1 %
http://www.alomfejto.hu 3.5 %
http://www.netvibes.com 3.5 %
http://szocialpszichologia.lap.hu 2.4 %
http://luczifer-bazar.blog.hu/2009/10/11/szinevalto_orokseg 2 %
http://www.startlap.hu/web/ 1.4 %
http://szocialpszichologia.lap.hu/csepeli_gyorgy/14410187 2%
december 3, 2009 @ 5:40 de. • válasz erre
Kommentemben Bognár Lászól blogbarátom új
szó(összetétel!) 
kedves gesztusa eredményének közzétételét ígértem: íme! (Pontosabban ezen a linken át elérhető.)
december 17, 2009 @ 12:38 du. • válasz erre
Nagyon jót derültem, itt is köszönöm - de lehet, hogy elfogult vagyok.
december 21, 2009 @ 12:47 de. • válasz erre
Egyszerű dolgok bejegyzésből indirekt
saját kérésre 
áthelyezve:
Ez itt nem botrány, senki se nevezte annak, lehet, hogy meg se történ. Így valószínűleg off a javából, de leírom, mert ráérek. Be vagyunk havazva.
azt egy társulás csinálta - mondhatni a civilek - az ár is az övék volt, reklamálni ott tessék. A társulásnál, amely célját beteljesítve, hipp-hopp meg is szűnt. Az ingerült lakók, az élhetetlen, értetlen és önállótlan nép, azonban balhézott tovább, mígnem a Polgármester be nem ismerte, hogy momentán nem tudja megépíteni az utat, mert az már át is van adva. Az előző Polgármester M6-os árban – tehát kicsit drágábban, mint az arany – hivatalának utolsó napjaiban megrendelte, kiviteleztette, átvette és kifizette. A dolog persze jól végződött. Az út elkészült. Vélhetően engedély nélkül, egy engedélyezett helyett, a mi viszont nem. Igaz karcsú, keskeny, drága és sérülékeny, de út. Út, amit szemmel láthatóan karban lehet majd tartani. (A történet szereplői felülemelkedtek a pártkötődéseiken. )
Van egy község, a községben lettek új házhelyek és a házhelyekhez vezető új utca. A házhelyek és az utca attól utca és házhely, hogy van róla papír. Így születnek a nagy dolgok. Egyébként mező. Akik tisztes, nyílt versenytárgyalás során megvették a telkeket, azok szerződésben rögzítetten a vételárban kifizették a szilárd burkolattal, csapadékelvezetéssel ellátott út elkészítését is. Bele lett írva. A szerződésbe. Igaz, határidő nélkül. Az idő telt múlt, az út ugyan nem készült, de bejelentették hozzák a csatornát. Kétszer-háromszor annyiért, amennyiért a falu más területein. Mi másért a csillagászati ár, hát persze, hogy azért, mert az utat rendbe kell tenni. Ami még nincs. De lehetne. És lesz is. A lakók kölcsönt vettek fel, fizettek, a csatorna elkészült, majd 10-20 ezer forintot visszakaptak, mert az út viszont nem. Amikor megkérdezték a falu vezetőit, hogy ezt hogy gondolták, háromszoros áron a csatornát, 10-20 ezerért az utat?! Másodszorra! A vezetők elmondták, hogy ehhez nekik semmi közük
december 21, 2009 @ 2:56 du. • válasz erre
Masik ket drama itt:
http://sp54.freeblog.hu/categories/drama/
(A gogmbocos elozmenye Sultanusnal itt:http://sultanusbeatus.freeblog.hu/archives/2009/03/03/Nagy_a_pofam/
A masiknak meg talan ez volt az elozmenye, de nem biztos: http://luczifer-bazar.blog.hu/2009/01/06/a_modszer_1 )
Bar ket kulonbozo karaktert alakitottam, szerintem egesz elviselheto szerepek voltak
december 21, 2009 @ 9:33 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#134):
És még blog krimiben is szereplő vagy, avégén csattansz, mint az ostor
itt:
http://joljarok.hu/blog/archives/1359
A Rendszerváltás Komédia - Erik fáradtságot nem ismerő munkája nyomán egyre jobb, bár közben én is vakulok a röhögéstől
december 21, 2009 @ 9:40 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#135):
Pedig múltkor elkeztem olvasni, de csak az első két bekezdésig jutottam. KOmolyan mondom, már blogokat olvasni sincs időm. Nem egyszerű az élet 
Nahát!! És azta!!
december 22, 2009 @ 3:49 du. • válasz erre
Kedves Erik!
A Komédia, mint közösségi mű, egyre gyarapodó fejezeteivel az én méltatlan nevem alatt hömpölyög a világhír ormai felé, holott szerény kezdő soraimon már réges-rég túlmutat!
Kérlek, ez ügyben is állítsd helyre a világ rendjét, miként maga a közösségi mű is ezt teszi!
december 22, 2009 @ 5:19 du. • válasz erre
Köszi.
Szerintem jól van ez így. 
Az alapötlet a Tiéd, és a nyitó jelent kivételével - főleg ahhoz képest, hogy közösségi mű - még túl is van dokumentálva, hogy miből mi lett.
a nevedhez is belepiszkálok kicsit.
A legnagyobb ötlet egyébként is ZinczyKáé, az incesztus (ami még nincs megírva, de egy két mondathoz most adtál ötletet, be is írom a távozásához). Ha több lesz, mint marháskodás, úgy főként ennek köszönhetően.
De adtál még egy ötletet,
december 26, 2009 @ 9:57 du. • válasz erre
Klárának, felvetésed nyomán az jár még a fejemben, hogy a konfliktusok tompulása, mert kerülőútra kerülése, és ezzel indirekt megoldódásuk az, ami drámai helyett prózaivá tette a világot, és a prózai világnak inkább részei, mint a drámainak az elmebetegségek, amik a kerülőutakon való eltévedésként id felfoghatóak. Majd még ragozom talán, csak azért írtam le, hogy el ne felejtsem.
december 27, 2009 @ 8:09 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#139):
Igen, ha folyamatosan is hozzáférhetőek a bizonyos módon terheltek/érintettek, az első “döntés” az első bekattanás “választása” , mégiscsak kitüntetettebb, ha utána “vissza is tér” a delikvens. Talán, mert egy ilyen lépés is elég a rátanulásra az ilyen típusú választások sorozatában. Vagy normálisként is teszünk ilyet, csak éppen azért maradunk ezen az oldalon, mert nem ismételjük?
Azt is érdekes lenne definiálni, hogyan ad lovat a jelenlegi politikai (és az attól generált közgondolkodás) ? Talán a lélek fejlődéstörténete arra utal, hogy szükségesek a mindennapi működés számára a minták, amelyek követhetőek, vagy igazodást adóak?
december 27, 2009 @ 8:25 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#140):
Szerintem sem sem. Nagyobb hülyeségeket gondolunk (sokszor), mint az elmebetegek (és ha nem is mindig, de a fordítottja is igaz). Egyben különbözünk igazán: nekünk van munkánk, és azt képesek vagyunk ellátni, nekik nincs, és elhiszik, hogy nem képesek (sem szerezni, sem ellátni). Aztán Isten nagyobb dicsőségére néhányan megtanulnak “helyesen gondolkodni” pszichiátereik/pszichológusaik - és persze gyógyszerek - segítségével megtanulják (Magyarországon nagyjából erre van lehetőségük), hogy a műanyag flakonokat kockákká préselő gépet hogyan kezeljék, és miként adagolják a flakonokat.
Mert egyébként egy/a pszichológus pszichiáternek kellene megtanítani, ki honnan sodródott hozzá, hogy miként “kell” egy multinál, miként egy kkv-nél, és miként az igazgatásban helyesen viselkedni. Ha valahonnan sodródott, akkor esetleg segíti a visszasodródását, ha viszont előtte…
A politika - a számtalan mód mellett - úgy is lovat ad a levelével behozott elmebeteg és a hozzá hasonlóak alá, hogy a (mindenkori) kormányoldal (de a mostani különösen) csak a jogi korlátoknál lassít saját haszonszerzése közben (de ott sem mindig) egyrészt, a másik oldal, a mindenkori ellenzék (de a mostani különösen) pedig telepofával arról papol, hogy nemcsak a kormányoldali politikusok morális érzékével van nagyon nagy baj, és ezért el kell őket hajtani a hatalomból úgy, ahogy el is lesznek hajtva, hanem mintha az is gond lenne, hogy nemcsak a jog betűje kérhető rajtuk (nem politikailag) számon, hanem eljött az ideje, hogy az egyik becstelen oldal nemcsak politikailag kérje számon a másik oldal becstelenségeit.
Ettől már csak egyetlen lépés, hogy az idiótábbak - a politikával együtt! - azt képzelegjék, hogy a felesége erényének a hiányát is a fensőbbségnek kell megtorolnia.
Tisztelt Vezérigazgató úr, szíves intézkedését várva értesítem, hogy az Ön által vezetett intézményben a feleségem félrekúr. Ennél ostobább, és ugyanakkor szánalmasabb levelet elképzelni sem tudok, holott itt tartunk/ehhez közeledünk.
december 30, 2009 @ 4:07 du. • válasz erre
Átalakítottam a Dühöngő bevezetőjét, mert egy új terminátorfélét találtam, és nekik is teret szeretnék biztosítani.
december 30, 2009 @ 10:50 du. • válasz erre
Huh, elég szövevényes a bloghálózatod. Elveszítettem a fonalat.
december 30, 2009 @ 11:29 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#144):
Ne izélj már!
Valóban elég szövevényes, de az öt sajátból mindössze kettő nyilvános (azaz nem regisztrált, és így hozzáférhető). Összesen az egyikre mutat egy másik link.
A másik négyből (ez itt a reklám helye) egy. a pszicho.blog - meglepő módon - az ember(i lélek) összetevővel foglalkozik. Egy, az ebből a szempontból nem a legszerencsésebb nevű filo.blog azzal, hogy két (vagy több) a pszicho.blogon elemzett konstrukció kölcsönhatásaiból miként lesz közös, a későbbi konstrukciókat is kisebb-nagyobb mértékben meghatározó hagyomány.
A harmadik, a kult.blog ezeknek a hagyományoknak számomra kedves olyan elemeivel, amelyek a kult. rövidítéssel jelölhetőek, de nagyrészt zenével.
Végül az ötödik (a másik nyilvános) az előző három, de főként az első kettő alkalmazására tesz olykor kísérletet, ha éppen ahhoz van kedvem. (Alul a láblécből a Lux Erik blogjai feliraton át juthatsz el a részletesebb leírásukig, és a blogokhoz is - hogy újra éljek a reklám adta lehetőséggel).
Így bonyolult, ha meg nem választom szét, zagyva.
Persze így is. 
december 31, 2009 @ 12:02 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#144):
És még azt hittem sok a blogom. (Mondjuk írni sok. 
)
Ne izélj már! Ez olyan zagyva, mint az állat
Az egyikről a másikra mutató linken linkek vannak, van ami regisztrált, van ami nem. De ami igen, az néha nem.
Aztán, van az álomfejtős, ami kicsit fura, mert minek érdekelnének a mások álmai ugyebár. Vannal sajátjaim. Aztán van a pszicho, az vagyok magam én is. Van a filo meg a kult, azok jók lehetnek, de nem látom őket. Meg nem is értek a zenéhez.
Van egy ötödik, ami mix.
Na jól látom? Nem mondom, azért remélem ezt csinálod fő állásban
Lehetne egy hatodik, a hetedik meg Te magad
december 31, 2009 @ 12:20 de. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#146):
Bassza meg! Hát persze! A hatodik hiányzik, hogy én magam végre legyek hetedikként!
Dejóhogyszólsz! 
Tényleg! Az álomfejtős! Azt tök kihagytam.
Pedig azzal indult az egész, csa végén már annyian küldtek álmot, hogy nem győztem őket értelmezni, ezért csináltam eredetileg az első regisztrált felületet. Azóta sokkal kevesebben, amiért időnként bepipulok, hogy nem fizetnek, és így nem főllásban csinálom, és ilyenkor elzárom előlük, amit addig ingyért olvasnak vadul. De bármit írlok, ha ingyért van, olvassák, ha fizetni kell jóval kevesebben - és a “kritikus tömeg” alatti számban.
december 31, 2009 @ 12:36 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#146):
mert be kell vallanom, a várakozásaimmal ellentétben te vicces vagy, és még káromkodol is. És nem is raktál egy zárójelet sem. 
Hát a rosseb tudja, én nem írnék, ha fizetnének a blogért. Mert abban az a jó, hogy rohadtul nincs szponzor, tehát lehet írni, amit akarok.
Na, a hetediket megnézem majd magamnak
december 31, 2009 @ 1:05 de. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#148):
Ha fáradok, (nem feltétlenül, de) ki(-ki)hagyok. A hetedik rendben (lesz), de mi legyen a hatodik blogom (témája?), vagy egy közös kellene, mert ez (mármint a Csepelivel közös) egy fél, és ehhez még egy fél(llel lenne) 6 (nem hatodik, hanem hat, csak a mondatvégi pont rossz -mert félreérthető helyre került volna, ha nem írom ezt, vagy valami mást, hogy a számtól elválasztódjék a szám). =Mármint a megelőz 6-os.) (Már persze, ha megint el nem számoltam, átnézem újra a blogjaimat, már darabra.)
december 31, 2009 @ 1:17 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#148):
Azonnal pihend ki magad (mármint, ha magad vagy (vagy mást, ha nem)). A hatodik vagy fél hatodik témája lehetne a kör négyszögesítése. Vagy lehetne konyhablog. Vagy minden este főzhetnél valamit, amit egy másik blogon olvasol. Akkor lehetnél Julia (vagy Julie). Csak az a kérésem, ne legyen francia akcentusod. De írhatunk egyet közösen is, abban az esetben mindegy mi a téma, te majd (ha valami nem tetszik) zárójelbe teszel.
Bocsánat, asszem ez már a csevegőbe is sok marháskodás. De hátha kifejlődött a humorérzéked. (Vagy fejlődik.)
december 31, 2009 @ 1:28 de. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#150):
A Félhatodik, címként is tetszik.
A kör négyszögesítése jó (de túl egyszerű).
(csak enni jobban szeretek, mint főzni, tehát inkább olyan kellene, hogy az egyiken írom, a másikon ehető. Erre, ha jól főznék, azt hiszem, fizetős kereslet is lenne, de olyan pimf). (Mint a kör négyszögesítése.)
Az egyiken főzni, a másikon olvasni
A Julia/Julie is jó, de az már félig van (kult.blogomon női praktikákat terveztem közzétenni, és annak van rovata, igaz, üres), és félszer fél az negyed csak, így sosem lenne meg a hetedik.
Szóval mi lesz a Félhatodik? És hol, és hogyan nézzen ki? Jó éjt!
december 31, 2009 @ 1:41 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#150):
Hmm. Jó. A Félhatodik az jó blogcím. Azt marhára bírják az olvasók, amikor mondjuk egy évig minden nap van valami. Ilyen kihívásféle. Nem tudom. Mit csináltál fél hatkor. De hazudni nem ér, { (a kapcsos zárójelek tőlem: LE) csak őszintén, mert akkor érdekes. És akkor 365 napon keresztül mondassz valamit őszintén, akkor egy év múlva lehet saját blogod. Te magad lehetsz. Mármint a hetedik.
Hol? MIttudomén. Hogy nézzen ki? Hát ne legyenek ezek az antikolt angyalok. Valami tök egyszerű, mert arra kellene figyelni, amit leírsz.
Ja igen, de nem lehet a Lux Erik néven. Találj ki valami mást.} Jó éjt!
december 31, 2009 @ 2:32 de. • válasz erre
Minden nagyon szép, minden nagyon jó! Tervezgessetek!!!Csak az “angyalok” maradhassanak. Amikor rájuk nézek úgy érzem, mint, amikor egy finom csokit bontok ki, ami a legkiválóbb finomsághoz méltó papírba van csomagolva. Nemcsak a képek keltik bennem ezt az érzést, hanem az egész felület.
december 31, 2009 @ 2:59 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#152):
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#151):
Világos. Tiziano nélkül nincs blogom (amiként az öt, vagy már mit tudom én hány és feledik sem annyiadik, ha nem Lux).
A javasolt tematikát mondjuk egyelőre zárójelezem (megtörtént), de szívesen szét is szedem, ha egy olyan felületen lesz, amin ez (is) látható (alatta, vagy felette mondjuk azzal a felirattal, Ő szinte őszinte. Ezt is majd ott kifejtem, ha lesz felület). (A kutyus kimondottan angyali, nem?)
december 31, 2009 @ 9:37 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#142):
1.) Az a fajta terminátorkodás, amiről írsz, nem új jelenség. Én “különös üzenetek” néven már korábban beazonosítottam, itt írtam róla először:
Olykor elszomorodom amiatt, hogy az ártó szándék mennyire leleményes és nagyszámú tud lenni.
2.) Erik, a bevételedet még AdWords hirdetések közzétételével optimalizálhatod.
(Persze csak módjával lehet hirdetést elhelyezni, mert a hirdetésözön
a.) riasztó
b.) a látogató szeme már automatikusan kihagyja a reklámot
Az is igaz, hogy álomszép bevételt nem remélhetsz, vagyis a bevétel nem fog olyan minőségi változást okozni, hogy blogger-szabadúszó lehess.)
Sajna a magyar piac annyira kicsiny, hogy nem tud eltartani szólóban bloggert.
3.) Saját tapasztalatom szerint a több blogot nem respektálja a közönség. Egyedül Te vagy az, aki tudja-ismeri a blogjaidat, még a legértelmesebb olvasó is úgy fog vélekedni, mint ZinczyKa: vagyis, hogy bonyis az egész! Pontosítok: lám, még a legértelmesebb olvasód, ZinczyKa sem ismeri ki magát egy blogbirodalomban!!!
4.) A Komédiához akár beemelhetsz egy valódi párbeszédrészletet is
5.) December második felében általános a kattintásszám csökkenés.
6.) BOLDOG új évet kívánok mindannyiotoknak!
december 31, 2009 @ 10:26 de. • válasz erre
1/ Elolvastam, amit írtál, szent igaz, amit írsz!
Itt is, ott is. 
Nem (elsődlegesen) ártószándék (hanem azt hiszem, frusztráció + önlebecsülés deficitet kompenzáló öntúlértékelés, a lépcsőházi riposzt virtuális változata, és ez még inkább az én határ elmosódottságáról árulkodik: …elmondom hát mindenkinek).
2/ Nem(csak) a piac kicsi, mentalitás kérdése. Csak (a visszatérő) törzs látogatóim évi 1000 Ft-jából (a mostanihoz képest) álomszinten élnék, de látnivaló - és így tökéletesen igazad van -, hogy az ingyenesség(ben manifesztálódó igénytelenség) egy olyan fal, amit lefelé nivellál is, és kontraszelektál is.
Meg, mint tapasztalom: egyrészt ezen, a Csepeli blogon: az aktivitásnak az értelmes beszéd kényszere csak nagyon keveseknek átléphető küszöb. Másrészt, inkább a saját blogjaimon, a kommentelés identitást erősítő faktor, ami még erősebb korlátot szab. Ha nem azért beszélhetek, mert olyan okos vagyok, hogy az adott témában érdekes a véleményem, hanem mert fizetek érte, hát NEM! A legviccesebbek azok, akik nem regisztrálnak, hanem egy olyan extra érdekes álmot, vélnek küldeni, hogy azt aztán biztosan és azonnal értelmezem, mert (nyilván) nekem is olyan izgató, mint nekik. Nagyon kevés kivételtől eltekintve, mondanom sem kell, nem az. Trehányul lejegyzett tucatárú (sem).
3/ Szintúgy igaz. :-/ Arra módisítom álláspontom, hogy nekem segít, hogy (nagyjából) téma szerint rendezettek a blogjaim, hogy a fű mellől elkerül a fa is, és külön helyre a virág is. (Ne kérdezd, hogy melyik, melyik.)
4/ A párbeszédet köszi!
(Az általad észrevettekhez: a nagyeszű polgármester szerint a figyelemfelhívás nem kommunikáció, nyilván az angyalok nyelvén dicséri Istent, csak ezt a nem polgármester halandók figyelemfelhívásnak értik, de ez már az ő bajuk, amiként az is, hogy ilyen nemcsak műveletlen , de zagyva agyú senkit emeltek mesterükké.)
5/ Tapasztaltam, de inkább csak a hó közepén, mostanra nálam visszaállt.
6/ BUÉK mindenkinek!
december 31, 2009 @ 2:57 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#154):
Én a magam részéről biztosan Kemping munkásságából választanék, de nem az én félhatodikom, Téged meg szemlátomást foglalkoztat az idő múlása. 
Válasz Lux Erik hozzászólására (#153):
Hát, mindenkinek a maga Tizianoja
Ami az őszinteséget illeti, az mindig jót tesz egy blognak, meg egy életnek is, ezért örülök, hogy azt nem tetted zárójelbe.
Laci, ha én lennék a blog legértelmesebb olvasója, nagy bajban lennétek.
Nektek is boldog új évet!
december 31, 2009 @ 3:00 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#156):
Sajnos - de kapcsos zárójelben van/tettem. Foglalkoztatni legalább annyira a “Színház az egész világ” folytatásának relevanciája.
december 31, 2009 @ 3:21 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#157):
Tényleg. De nem baj.
Érdekelne, hány éves vagy, Erik. Mert relevánsnak releváns, hogyne. Meg színház is, de akkor is. Nem azért, mert baj. Mielőtt, én 42.
január 1, 2010 @ 9:10 de. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#158):
A legkülönbözőbb életkorú emberek álmait is értelmezem blogon, és az azokról való eszmecseréknek kimondottan jót tesz, ha mindenki a saját korosztálya felé hajlítja az életkorom.
január 1, 2010 @ 2:47 du. • válasz erre
Szellemes kikerülése a válasznak
január 1, 2010 @ 5:25 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#160):
Lehet,
de nem hiszem. 
(Valószínűbbnek vélem, mert tűnik, hogy egy kérdés nyomán nem változtatok meg (sok)mindent.)
január 1, 2010 @ 6:09 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#161):
Helyeslem, bár nem úgy tűnik.
(A kérdések nyoma amúgy is kétséges.)
január 1, 2010 @ 7:27 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#162):
Mit is? - gyönge értelmemnek nem világos.
január 1, 2010 @ 8:14 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#163):
Az értelmed nem gyenge, de a dolog értelme valóban kettős. Helyeslem, hogy nem mondod meg, a) bár nem tűnik helyeslésnek, mert ritkán teszem ezt.
b) bár nem vagyok benne biztos, hogy nem változtatsz egy kérdés nyomán. Még akkor sem, ha úgy tűnik. Viszont, hogy a kérdésnek marad-e nyoma, az nem biztos.
De az is lehet, hogy én sem tudom már
január 1, 2010 @ 8:30 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#164):
A saját blogomon azt mondanám, hogy mivel és ezek szerint kevés (egyértelműen) pozitív visszajelzést adsz, ezért feltehetően kevés ilyet is kapsz, ás így tovább - de mivel ez nem az, így inkább hallgatok, azaz nincs és így tovább (noha kétszer is van).
január 1, 2010 @ 8:42 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#165):
Mert ott már elmúlt fél 6, ha jól számolom. 
A saját blogomon én is mást mondanék most, de itt inkább csak azt, nem biztos, hogy egy komment annyit mond, mint gondoljuk. Vagy azt mondja, amit gondolunk. Esetleg azt, amit mi gondolni vélünk.
De itt inkább csak azt kérdezem, megvan-e már az a Félhatos blog??
január 1, 2010 @ 8:48 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#166):
Hú, de kár, hogy nem a blogomon csevegünk!
Miért lenne, hogy lenne?! - ha csak nem készítettél egy Félhatosat.
január 1, 2010 @ 9:06 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#167):
Hova kellene írnom?
Erik, melyiken????
Nem értem, hogy mi lenne?? Én nem készítettem, mert neked kell a hetedikhez, ha jól emlékszem. De készíthetek, csak nem bizti, hogy lesz rajta Tiziano. A szerzői jogok ugyebár.
január 1, 2010 @ 9:49 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#168):
Összesen kettőhöz férsz hozzá, tehát a gond nem - mint a kérdőjeleid száma - négyszeres.
Tehát vagy erre, vagy erre.
Viszonylag kötetlen rovatom egy van, ez.
{Hogy lenne /a fene tudja hány mellé még egy?! Kell nekem? (Megszámoltam, hat van. Ez, amin most csevegünk a hat és feledik. A múltkor azt nem számoltam bele, amin az onnan más blogokra vezető linkeket számoltam össze. Csak. Azt nem vettem számításba, amiről elvezetnek.)/}
És nem is tudom, kell-e nekem a hetedik.
Viszont nem mint a kocsis, de káromkodtam. Hogy vagy kész blog, vagy Tiziano. Semmi sem tökéletes. Az Istenit! - ez nem káromkodás, nyers fohász.
január 2, 2010 @ 1:12 de. • válasz erre
A fentiek itt folytatódnak.
január 22, 2010 @ 5:06 du. • válasz erre
Látom, ma szóba került a blogstatisztika.
Az a statisztikai rendszer, amellyel most dolgoztok, nem elégséges az elmélyült elemzéshez - ez derül ki a soraitokból.
Javaslatom, amellyel azonnal és egyszerűen előbbre lehet jutni: a “Google Analytics”.
Ez ki fogja mutatni a látogatók lakóhelyét is, földrész/ország/város bontásban, a beérkező találatok megoszlását számtalan ismérv alapján… melyek között pl. a kulcskifejezések elemzése is fontos lehet…
Ennek az ismeretterjesztő oldalnak a középtáján egy ábra is van “belőle”, a forgalom forrásairól:
http://www.keresooptimalizalas-seo.hu/
Ha már beteszitek a kódját a blogba, akkor érdemes mindjárt a Google “Webmester Eszközök” szerszámét is, ez is óriási segítséget jelent a logikai és számtech. hibák felderítéséhez és kiküszöböléséhez.
Jó munkát!
február 3, 2010 @ 9:19 du. • válasz erre
Lux Erik fehér paradicsomos kommentjéhez:
Egészségedre!
február 12, 2010 @ 10:36 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#11): (”Tudják-e azok a gyerekek, akiket Aristo tanít, hogy mekkora mázlijuk van?”)
A blog látogatottságából ítélve nem tapossák egymást ezért a mázliért, és tartok attól, Aristo óráinak látogatottságai is, de az intézménybe jelentkezőké, ahol tanít, egészen biztosan, de mindenképpen nagyon nagy valószínűséggel ugyanezt mutatják: “Uj nép, másfajta raj.”
Tehát válaszom röviden: nem, szinte biztosan nem tudják.
február 12, 2010 @ 12:34 du. • válasz erre
Ez a korcs média következménye. Nem mutatják be, nem értelmezik, nem sztárolják a gondolatot. Ugyanakkor én gyakran tapasztalom, hogy az igény meg van. A gondolat is. Csak nincs kiszolgálva se az igény, se a gondolat.
február 12, 2010 @ 12:42 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#174):
Avagy majd a FIDESZ! 
Monnyon le a média!
február 12, 2010 @ 3:01 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#174):
Az is egy gondolat, hogy nem kell gondolkodni.
március 7, 2010 @ 10:25 du. • válasz erre
Héder Sándornak (A szeretet helye 29-re): Nem merik szeretetnek nevezni a kívánatos magatartást? Ugyan mitől félnek? Netán nem félelem miatt, hanem már csak eredete okán is más?
március 9, 2010 @ 9:27 du. • válasz erre
Az ebben a hónapban leglátogatottabb oldalak a letöltés sorrendjében:
a-szeretet-helye 315
szenvedely 119
haruspex-szak 104
a-vak-es-a-lato 78
duhongo 66
orok-visszateres 57
csillagnepek 47
nok-napja 45
a-kreativ-kormanyzo 35
csevego 26
március 11, 2010 @ 11:26 du. • válasz erre
Lucifernek Ressentiment 6–ra:
Kedves Lucifer, ha újra írsz a bejegyzések témájáról, annak örülök. Ha azzal, amit írsz, nem értek egyet, ha érdekesnek találom, az adott bejegyzésnél vitatkozom, ha nem találom érdekesnek, és (nagyon) bosszant, akkor a Dühöngőben - ahogy eddig is - (tőlem telhető módon konstruktívan)
el-elkáromkodom magam. Mindezt függetlenül attól, hogy amit írok (mint írtad) “Ellene ment annak, amit” gondolsz, hiszen azért írok ilyenkor, mert nem értek Veled egyet. Hogy ilyenkor olykor úgy érzed, hogy ez, mint szintén írod Téged “+ Tehetetlenné tett“? Erről gondolok ezt-azt, de ezeket a “nem értik, amit mondok, pedig igazam van” típusú állításokat nem vélem sem nyilvános, sem (ritka kivételektől eltekintve) magán beszélgetés tárgyának, amiként azok okát sem.
A blog mibenlétéről és céljáról kifejtett elgondolásodnak a blogodon való megvalósításához sok sikert kívánok, ha írnok rá, moderátorként nyugodtan érvényesítsd ezeket az elveket (amelyek alkalmazását amúgy megfontolás tárgyává tettem és teszem ezen, sőt a saját blogjaimon is. Ha ilyen, elveidnek megfelelő irányú változás lesz észlelhető megszólalásaimban, akkor egyetértek Veled, ha nem, akkor - feltehetően - nem, de a tárgyról folytatott túlnyomórészt értelmes eszmecsért sem eddig, sem pedig most nem kívánom és nem is fogom a tárgyról való eszmecsere módjáról folytatott csevegéssel - legfeljebb olykor itt, a csevegőben - helyettesíteni).
Ps: ha az emancipációról van véleményed, szívesen olvasnám a bejegyzésnél. Ha érdekesnek vélem, akkor válaszolok rá (általában annak szoktam találni kommentjeid).
Vagy a bejegyzésnél, vagy a Dühöngőben, vagy épp itt, a Csevegőben.
A nem amatőr (hanem mint írod, profi) menedzser álláspontjával kapcsolatban felmerült bennem néhány kérdés, az ezekre adott válaszról szívesen csevegnék akár vele, akár Veled. A virtuális győzelmekről, amiként annak (egyik lehetséges) szempontrendszeréről kevésbé, sőt, jelen formájukban nem.
március 12, 2010 @ 10:50 de. • válasz erre
Amikor azt mondom, hogy ellene mész annak, amit én gondolok, akkor nem arról van szó, hogy szerény igazságokat nem értesz, hanem azt nem érted, hogy bővítésre került a téma feldolgozása. Például a szeretet kitárgyalásakor kapcsolatot építünk a mához. A felkínáljuk a lehetőséget, jöhetnek újak, mondjuk ott - mázli - jött Héder úr. Mond valamit, azt meg lehet próbálni összehozni valamelyik göröggel. Esélyt adunk az érdekességnek. Elmondhatjuk, lám-lám már a görögök is tudták. Szerény poén, de poén. Egyébként nem izgat, ha alapigazságokkal nem vagy tisztában és ezért beszólsz, az se hoz ki a sodromból, ha a várt asszociációk nem jönnek be. Sokszor sikerült, ha nem; kibírom. De amikor mehetnénk előre, amikor előre küldi az ember a labdát, úgy hogy nem csak el lehet, hanem el is éri a másik akkor Te kiselőadást tartasz arról, hogy miért nem gurítottuk haza. Közben, ha mentél volna a többiekkel akkor ott a gól, a poén. Azzal pedig, hogy mint „vendéglátó / irányító” elküldesz a blogomra, amikor elmondom, hogy egy „vendéglátó / irányító” hogyan lehet hasznos, én nem tudok mást tenni, mint tudomásul venni . Tehetetlen vagyok. Egyébként a római jogon alapuló gondolkodásban az, aki valakinek a telkére, blogjára, annak hozzájárulásával ráépített egy házat, egy komment halmazt, az jogokat szerez. Nem lehet küldözgetni. És erre a meglehetősen hosszú válaszra nem lehet azt mondani, hogy melléduma, hogy nem tartozik a témához. Az a blog címe, hogy Lélek és Politika. Ebbe pedig bőven beletartoznak a témák kapcsán követett kommunikációs stratégiák bemutatásai, elemzései. Másként ugyanez egy-egy téma elemzésénél az elemzés módszerének vizsgálata szerves része a téma feldolgozásának. Az eredmény nem független a módszertől.
március 12, 2010 @ 12:04 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#180):
Sokadszor, először talán a Malvinával való konfliktusomkor, de meglehet, már azt megelőzően elmondtad, hogy mi a véleményed a vendéglátó irányító hasznosságáról és szerepéről, most a haszon jellegéről is.
Mindkettőt - de csak a már előző erre vonatkozó bejegyzésemben elmondott keretek között - figyelemreméltónak vélem, de számomra nem diszkutábilisak.
Főleg nem ezen a blogon.
Két dolgot viszont, ha lehetséges, próbálj szétválasztani?
1/ Igéd, ha úgy tartja kedved - hangvételétől függően - itt a csevegőben, vagy a dühöngőben hirdesd nyugodtan.
2/ Az viszont, hogy nem igédnek megfelelően szerkesztem a blogom, hogy nem vagyok luciferhitű (valamint ennek általad vélelmezett hátrányai, a lucifehitűség visszavezethetősége részben a római jog, részben az elnémúlt Héder úr tekintélyére, és így tovább), az ezen a blogon (a Csevegő és a Dühöngő mellett) az erre vonatkozó bejegyzéseket követő kommenteknek lehet csak (nem luciferhitűségem okán és következtében) tárgya.
Tehát csak az említett kereteken túl (és sajnálom, ha félreértésre okot adó formában) hívtam fel a figyelmed, hogy a Te elveid gyakorlati megvalósításának (nem pedig az erről való beszédnek!) a Te blogod az ennél jóval megfelelőbb színtere.
Köszönöm, hogy hitvallásoddal/világnézeted alapjainak töredékes (mert főként a blog és a moderátor általad vélt funkcióira koncentrált) kifejtésével megtiszteltél, számomra azonban érdekesebb (és főként csak azáltal diszkutábilis), amikor ezeket egy-egy bejegyzés tárgyához közvetlenül kapcsolódva teszed meg.
március 12, 2010 @ 12:12 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#8):
Számomra most úgy tűnik, hogy a hegyek megmozdításának elmaradása okát nem jó helyen kerested, és keresed változatlanul.
Remélem, nem veszed sértésnek, hogy ez irányú okkereséseidre, amiknek természetesen a Csevegő és a Dühöngő mellett a bejegyzések is (igaz, azok tárgyához közvetlenül kapcsolódó formában) teret, és helyet biztosítanak, azonban főként (mert ki lát a jövőbe?) csak az utóbbi esetben (de ilyenkor a legtöbbször kifejezetten örömmel)
reagálok.
március 13, 2010 @ 8:48 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#180):
Válasz ZinczyKa Nők napja (#10) hozzászólására:
A leegyszerűsített frontvonal nagyjából Árpa Attila és a Mónika show háziasszonya/néhai Albert Györgyi között húzódik. Ez a blog (római jog ide, római jog oda) (Héder úr alátámasztatlan ellenvéleménye ellenére) nem annak a háborúnak - és az abban és más háborúkban és versenyekben szerezhető győzelmek és pontok megszerzésének - az egyik lehetséges a színtere.
március 14, 2010 @ 1:25 du. • válasz erre
lucifernek a Próteusz 16-ra: az, hogy (ugyan nem a spanyolviaszt, hanem) Ibsen(nek a Peer Gyntjében elmondott) “hagymahéj” problémáját fedezed fel újra (és az ezzel kapcsolatos, nem a bejegyzés témájához kapcsolódó gondolataid) nem elsősorban az eredetiség hiánya miatt, hanem az általad (az eredetijéhez képest rendkívül) beszűkített értelmezéséből következő okokból nem diszkutábilis(ak) számomra.
Sem időm, sem kedvem egy csak számodra érdekes al esetét vitatni annak, ami (kis részben - mert legalább egy, az általad leírt esetben - számodra most válik világossá, de egyébként) köztudott.
Számodra (miként másoknak is) érdekes lehet “Peer Gynt” esetének a csak egyedikénti (meg)őrzése is, és ezáltal a hagymahéj általános érvényétől való elzárkózás épp úgy, mint mint az általános érvény belátáshoz vezető út állomásai, vagy éppen számtalan egyéb (egyébként ezzel szorosan, vagy lazán, de összefüggő) kérdés (mert ami érdekes, az ezzel való összefüggése miatt érdekes.)
Számomra ebben az általad beszűkített értelemben nemcsak nem az, de - inkább nem folytatom, mert tartom, amit írtam: folytatás helyett szerencsésebb ezt a számomra érdektelen (és kölcsönösen érthetetlen) beszélgetést befejezni (mert gondolom, Neked sem az a tudatos célod, hogy végül - nem valamelyik bejegyzésnél, és nem is itt a Csevegőben, hanem - a Dühöngőben olyat mondjak, amitől újra megsértődhetsz).
március 14, 2010 @ 4:00 du. • válasz erre
lucifernek a Próteusz 18-ra: annak, hogy magaddal beszélgetve,
mint írod barátkozós, „egy cipőben járunk” megjegyzést írsz, de főként hogy ezt külön is megírni/hagsúlyozni tartod fontosnak, kicsit meglep. Ezt a barátkozós attitűdöt, pláne önmagunkkal szemben, végképp természetesek gondolom, másrészt Rólad az ellenkezője fel nem merült bennem (másokkal kapcsolatban pláne nem).
Mindazonáltal maradnék annál, hogy kölcsönösen maradjunk a bejegyzések tárgyánál (és én igyekszem változatlanul a saját cipőmben járni. Ha nem is feltétlenül kényelmes, megszoktam).
március 15, 2010 @ 11:48 de. • válasz erre
Éjféli megjelenésre időzítve kitettem Csepeli György legújabb bejegyzését, amihez azon melegében, de éjfél utáni megjelenésre időzítve kommentet írtam. Sajnos mutatója megjelent a legújabb kommentek között.
Még sajnosabb, hogy nincs időm a technikai hibát korrigál(tat)ni. Elnézést mindazoktól, akiket zavar, éjfélkor megszűnik a hiba.
március 26, 2010 @ 6:57 du. • válasz erre
Válasz Bognár László Agresszió hozzászólására (#3):
felmerül a kérdés, hogy LÉP (Lélek és politika) magyarul nem “- A….k, az legyen a miniszterelnök, az a…..k!”-e a követendő írásmód?
Mert az anya ugyan nem (feltétlenül) trágár szó, de itt nyilvánvalóan valami (méghozzá kimondhatatlan) trágárság helyett szerepel, és pont az anyát használni valami kimondhatatlan trágárság helyett? Szóval anyázni…
Tanácstalan vagyok, de azért tőlem mehet.
március 26, 2010 @ 7:20 du. • válasz erre
A társadalmi agresszióról gondolkoztam el a magam módján, annak egyfajta születéséről.
(A társadalomról leszakadt emberek türelméről is beszélhetnénk - agresszió nélküli vegetálásukról, ahogy olykor alázatosan fekszenek egymás mellett, vagy vonulnak az utcán…)
Isten igazából a k.rva an.átok a társadalmilag bevett normasértés formája, de mivel mi is “szereplünk” a miniatűrben - a jelzőt szemérmesen elhagytam.
Én vajon miért vagyok benne a történetben? Mert felelős vagyok 1/tízmilliomod részben.
Az ilyen kis miniatűrökben általában az irónia az úr, de meglehet, a téma miatt, mert a téma súlyos, ez most primer káromkodásba szaladt.
Ha úgy tetszik - önagresszióba!
március 26, 2010 @ 7:32 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#188):
Ne hülyéskedj! A LÉP-magyar (általam vélelmezett) túlzásán ironizáltam. A saját blogjaimon olykor még a címben is s… is szerepel! Sőt, lassan ciklussá bővül. Persze micsoda s…ről szól az értelmezés(nek látszó himnusz)!
március 26, 2010 @ 8:24 du. • válasz erre
Ezek szerint LÉP-re mentem
március 27, 2010 @ 11:28 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (Agresszió 14): A 11-el semmi gondom (én írtam).
Azért írtam, mert azzal van gondom, hogy a definíciót definíciókkal véled helyettesíthetőnek. Azaz, ha egy fogalomnak több definíció van, akkor az azokra való (viszonyuk tisztázása nélküli) hivatkozásokkal értelmes beszélgetést vélsz lefolytathatónak.
Nem vitatva, hogy az ilyen alapon beszélgetők kölcsönösen gyarapodhatnak ismeretekben is, és ötletekben is, állítom, hogy csak a (gondolati) zűrzavar növelése árán (még akkor is, ha azt kölcsönösen nem tárgyalt területekre sikerül áttolniuk, egyrészt.
Másrészt: a kommented végén a saját (szerintem átmeneti)
gondolati elakadásod általános érvényűre emelted, mintegy annál, amit gondolsz több most nem tudható alapon). Szerintem a definíció(k) tisztázása nélkül valóban nem sokkal több, de ezt, tisztázásukat (rossz, konfrontációt kerülő, modern beidegződésünkön kívül) senki, és semmi sem tiltja (pláne nem teszi lehetetlenné.)
Csak azért válaszolok a csevegőben, mert (közvetlenül) nem az agresszióra vonatkozik, hanem annak esetleges tisztázásához meglehet, elkerülhetetlen metodológiai vita, amit bármiről, és bármi definíciójának a szükséges voltáról lefolytathatnánk.
március 31, 2010 @ 11:43 de. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (Lelki skanzen 8-ra): nemcsak önként és dalolva, de a, ha nem is ödipális (bár ki tudja? - de kis téten ugyan, azonban az Oidipuszi személy fölötti) önfegyelem (hogy pld. erről is csak itt írok) és az ellen-prüdéria harcosa-, illetve áldozataként.
április 2, 2010 @ 10:53 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (Sz**ozó #4):
Elhiszem, hogy azt akartad kifejezni, amit fentebb írsz, és bevallom, sajnos nekem eddig nem sikerült dekódolnom, de köszönöm a segítséged.
Abban, hogy a tudományos írásnak vannak szabályai, azzal egyetértek, azzal, hogy (csak) ezek (vagy) több szorongásra adnának okot, mint a blogokon megjelenő írások (a talán nyelvtannal kezdődő, és ennyiben is a tudománnyal közös) szabályai nem.
Azt hiszem, hogy a tudomány szabályai (ugyan nem ezért jöttek létre, de) olyan funkciót is betöltenek, hogy a kifejezést gátló szorongásokat egyetlen szabályrendszernek való (nem megfeleléssé, csak) összhanggá fókuszálják.
április 11, 2010 @ 6:49 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (Választás #17): álláspontom szerint nem a “kapitalizmus megtanulása”, hanem még csak nem is a kapitalizmus, nem is a működési módja “nem egy lefutott meccs”, hanem a legkülönbözőbb meccsprogramok futnak, és annál is kevésbé lefutott, hogy futtatásának mi lesz az eredménye, mert maguk a programok is nagyrészt ismeretlenek, és még kevésbé ismeretes, hogy mennyire “intelligensek”, azaz képesek az önkorrekcióra. Marx et. szerint nagyon, Hayek és mások azt feltételezik, hogy korrekcióra csak lehetőség van. A futtatások összegződésének piacként adott szegmenséhez való alkalmazkodás lassítja, és szenvedést hoz, illetve gyorsítja ennek a szegmens működésének kiteljesedését, ami talán békét, boldogságot, de mindenképpen harmóniát eredményez. Nem osztom ezt a gondolkodásmódot, egyrészt mert este 19. órakor pontosan látni fogod ennek a gondolkodásmódnak az elfogadottságát, és abszolút sajnálatos módon, de nemhogy Isten, de még az ő prófétája sem vagyok, így- ha nem is kalkulálni vagyok hajlamos, de lehetőségem van rá, hogy kalkuláljak azzal is, hogy nem az általam optimálisnak tartott program fut, és kalkuláljak a programoknak az adott és látható futtatási módjának eredményével.
Álláspontod, hogy ennek eredménye elnyomorodás, a közösség szétesése, kannibalizmus stb. stb. értem, azonban csak részben értek vele egyet. Vagy az lesz az eredménye, amit vizionálsz, és (lassanként már a próféták makacsságával hirdetsz) vagy csak hasonló, az apokalipszis elkerülésére/enyhítésére vonatkozó elképzelésed nem osztom, mert (de ezt már a Derülőben írom meg):
április 29, 2010 @ 2:45 du. • válasz erre
Válasz aristo hozzászólására (Antirasszisták #5):
(Magán-, vagy közügy késlelteti válaszod?)
április 30, 2010 @ 1:09 de. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (Pécs #48):
Válasz Klára hozzászólására (#49):
Gúnyolódjatok csak! Persze! Vállon veregetés, hogy jól van, TŐLED ennyi is szép… Kösz!
Ps: mondjuk egy nő ezt (egyelőre
sokkal) jobban csinálja, de azért ma rájöttem erre-arra. 
április 30, 2010 @ 10:25 de. • válasz erre
A Facebookon találtam ma: “Nekem a legérdekesebb momentum az volt, hogy amikor Csepeli György megérkezett, bemutatkozott Bognár Lászlónak, aki az előadás és az azt követő beszélgetés moderátora volt. Miért volt ez érdekes, sőt szimbolikus esemény számomra? Azért mert a budapesti Csepeli György és pécsi Bognár László évek óta támogatják egymást, eszmét cserélnek a virtuális világban, anélkül hogy valaha is [...]” (A szerző, Héder Sándor sajnos nem ad linket a folytatáshoz, vagy nem találtam.)
május 1, 2010 @ 6:01 du. • válasz erre
Kiegészítés az Apokrif 10-hez: Mint ismeretes a magyar nemesek életüket és vérüket (de pénzüket nem) felajánló közfelkiáltásával végződő beszéde közben Mária Terézia nemcsak karján tartott csecsemőjét csipkedte volna, hogy az ezáltal generált csecsemősírással is hasson beszéde hallgatóira, de közben el is szellentette magát.
Először az angol követ találta fel magát, és kér elnézést és vállat ezáltal magára a protokoll és az illem szellentéssel történő megsértésének vétkét.
Az újabb királynői szellentés után a franci követ járt el hasonló módon. (Vagy fordított sorrendben.) Harmadszorra viszont egy magyar nemes tette ugyanezt, a következő nyelvi fordulatot alkalmazva:
- Hölgyeim és Uraim, ezt és a következő százat vállalom.