Vasárnap hajnalban keltem, hogy elérjem a 7.05-os Siófokra tartó vonatot, melyről átszálltam a pesti gyorsra, s az két óra alatt a Délire repített. Pont annyi ideig tartott az út, mint gyermekkoromban, bár akkoriban inkább személyvonaton utaztunk. 10.30-kor a Parlament Delegációs termében voltam, ahol a World Presidents’ Organization 60 tagjának tartottam előadást a mai magyar helyzetről. Nem szegény, s nem ostoba emberek ültek a teremben, mely nagyon tetszett nekik, jóllehet fogalmuk sem volt, hogy ott fent ki az a koronás ember, aki egy dombról kardjával hadonász a sok paraszt előtt, háta mögött püspökök meg papok. Szereztem projektort, lap-topot, s slide-jaimat levetítve elmondtam az elméletemet a rendszerváltásról. A vitán sokan felszólaltak. Nem nagyon értették, hogy miért nem hencegek, büszkélkedek a sikerekkel, ahogyan ők teszik, ha az általuk elnökölt üzleti vállalkozásokat mutatják be. Én meg inaktivitásról, öregedésről, panaszkultúráról, meg sarc-mentalitásról beszéltem, mely most az ingatlan adó bevezetésének idején különösen aktuális. Ezt sem értették, hiszen ahol ők élnek, ott az ingatlanadó éppen úgy része az életnek, mint a napfény vagy a levegő. A végén egy angol hölgy megszánt, s megkérdezte, hogy miért nincs királynőnk, mint nekik. Mivel már későre járt, elütöttem a választ egy tréfával, átvettem a honoráriumként kapott kicsiny, ámde ronda üveg hamutartót, s mentem a Biarritz-ba ebédelni.

A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.

kedd, május 19, 2009 @ 7:58 de., Csepeli György bejegyzései. • RSS 2.0 feed. • Hozzászólás • trackback