Z. húsz éve mindenütt ott volt, ahol a szabadság, egyenlőség és testvériség zászlaját lobogtatták. A nép jogaiért harcolt, s abban bízott, hogy a szabaddá vált nép majd elrendez mindent, hiszen nincs a népnél okosabb, bölcsebb, kiegyenlítettebb összessége az embereknek. A nép szava Isten szava, visszhangozta magában a mondást. Bekövetkezett a szabadság, a szólás szabad lett, mint a választás, az utazás, a vállalkozás s annyi minden más. Az egyenlőség nem nagyobb, hanem kisebb lett, nem is beszélve a testvériségről, mely még vérszerinti testvérek között is átadta helyét a testvérietlenségnek. Z.-t testvérei kiforgatták örökségéből, egyre nehezebben élt. De harcolt, nem nyugodott, s bármikor azt tapasztalta, hogy a szabadság, az egyenlőség és a testvériség ügye csorbul, ő a barrikádon volt. Egyre kevesebben tartottak vele, de annyira akarta a harcot, annyira lázas volt a teste s a lelke, hogy észre sem vette a fogyatkozást. A nép már mást mondott mint ő. Azt mondta a nép, hogy minden bajának okozója Z. Csapdába került Z., hiszen annak idején ő akarta, hogy a nép mondja meg a tutit, most meg az a tuti, hogy rá nincs többé szükség, amit ő mond a szabadságról, egyenlőségről, testvériségről, arra nincs kereslet. A forradalom felfalta gyermekét. Bár Z. úgy gondolja, ez már nem forradalom, hanem ellenforradalom. A nép önmagát falja fel.

A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.

vasárnap, február 8, 2009 @ 11:13 de., Csepeli György bejegyzései. • RSS 2.0 feed. • Hozzászólás • trackback